Szerző: RÁCZ ANDRÁS
2022.02.28.
Ez történelmi fordulópont
Az első és legfontosabb, hogy az európai biztonságpolitika talán sosem lesz már olyan, mint február 24-e előtt volt. Az Ukrajna elleni átfogó orosz katonai támadás olyan lépés, amire a kontinensen a második világháború óta nem került sor.
A kilencvenes évek pusztító háborúi a volt Jugoszlávia területén egy föderális állam felbomlásának voltak közvetlen következményei, ráadásul az viszonylag korán egyértelművé vált, hogy a háború nem terjed túl a volt Jugoszlávia határain. Oroszország 2008-as grúziai háborúja időben is, térben is erősen limitált volt, ráadásul relatíve messze esett Európától, és a Miheil Szaakasvili-féle vezetés meggondolatlansága is jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy az események háborúvá szélesedtek. Árulkodó tény, hogy a grúziai háború után Oroszországgal szemben nem vezettek be nyugati szankciókat; sőt, a 2009-ben hatalomra lépett Obama-adminisztráció már az amerikai–orosz kapcsolatok „reset”-jét tűzte zászlajára.
Az Ukrajna elleni 2014-es orosz támadás, ami először a Krím félsziget megszállását és törvénytelen annexióját, majd pedig Kelet-Ukrajnában két szeparatista konfliktus létrejöttét eredményezte, térben és intenzitásban is úgynevezett korlátozott háború volt. A Lawrence Freedman nevéhez fűződő kifejezés azt jelenti, hogy bár az orosz–ukrán határ egyes szakaszai mentén fegyveres konfliktus volt, ennek intenzitása mindvégig alacsony maradt, és földrajzilag is korlátozott térben játszódott le: a kelet-ukrajnai frontvonal 2015 nyári megmerevedése óta nem volt érdemi területi változás, állóháború alakult ki. Mindeközben viszont a határ más szakaszain zavartalanul folytak az energiaszállítások, a kereskedelem, a munkavállalási célú migráció, és nem szakadtak meg a diplomáciai kapcsolatok sem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.