ORBÁN, A FEKVŐ RENDŐR

HÍRKLIKK
Szerző: NÉMETH PÉTER
2022.02.12.

Tűnődtem előzetesen, vajon mennyire érdekel engem Orbán Viktor évértékelő beszéde. Várhatok-e tőle bármi újat, hiszen már közel huszadszor áll ki az övéi elé, magabiztos testtartással, nagyjából kiszámítható szöveggel. Illetve, ne legyek igazságtalan a miniszterelnökkel, ez így nem teljesen igaz; mindig hozott, húzott valami újat, tartalmazott az előadása olyan kijelentéseket, amelyek címlapra valók. Szóval nem szabad lebecsülni a teljesítményét, figyelmeztetem magam, a sok-sok hazugság, csúsztatás és másokat sértő gúny és humor mellett, azért a beszédek tartalmaztak olyan elemeket, amelyekre oda kell figyelni. Vagy azért, mert sokat elárult az előadóról, vagy azért mert – ha többnyire rejtett, vagy csak utólag értelmezhető módon – a jövőbeli elképzeléseiről. Ezért kellett mindig odafigyelni a tusványosi megszólalásaira, és ezért kell az évértékelőire. Ráadásul ez itt most több, mint egy esztendő, és több, mint tizenkét év összefoglalója, mi több a kampánynyitónál is több; esély arra, hogy megfigyeljük: van-e Orbánban bármi bizonytalanság. Hogy az idei Várkert performansz ugyanazt a magabiztosságot tükrözi-e, vagy 2010 óta először megbújik a szavak mögött a búcsú lehetősége?

Persze tudjuk: az a környezet, ahol a Fidesz elnöke beszél, eleve önbizalom növelő; csupa opálos szem, odaadó, hálás tekintet, a bennfentesség érzete. Ott vagyok, vele vagyok, ő az enyém, miénk, és csak a miénk. Mindazok, akik kívül rekedtek nem csak hozzá, de hozzánk sem érnek fel. És ez hihetetlen magabiztosságot, feszes testtartást kölcsönöz az előadónak is. Az otthon melegét. És ez az, amit nem érezhet semmilyen vita során, nem pusztán azért kerüli el a személyes összecsapást, mert 2006-ban Gyurcsány súlyosan megverte őt, azért is, mert – most már tudja – az nem az ő pályája. Neki szüksége van az akol melegére, a semjénzsolti hálás tekintetekre, a tapsra, nevetésre, és: az utolsó szó jogára.

Mégis, visszatérve a nyitó gondolatra, vagyis, hogy érdekel-e engem mit is akar mondani most, ebben a helyzetben Orbán Viktor, igen a válaszom. Tényleg azt fürkészem elsősorban, hogy, noha a körülmények számára adottak – Várkert, saját tábor – kikandikál-e a szavak mögül, tizenkét év után a vereség lehetősége. A válaszom pedig az, hogy igen. Elsősorban azért igen, mert még soha ennyire nem éreztem azt, hogy a végtelen önfényezés ideje érkezett el Orbán számára. Ötven perces beszédének majd’ minden eleme arról szólt, hogy ő és a kormánya milyen fantasztikus sikereket ért el, miközben szembement vele a Gyurcsány-Bajnai páros, szembement vele Soros György, a maga migránsaival, szembement vele, folyamatosan és minden területen Brüsszel. Orbán soha nem adott elő ennyire súlyosan propaganda szöveget, és talán még soha nem merült ennyire mélyen alá...

ITT OLVASHATÓ