Szerző: TIMÁR ÁGNES
2022.02.06.
1936. február 5-én mutatták be a Modern időket. A filmről, és természetesen Charlie Chaplin egyedülálló munkásságáról beszélgettünk a Hangosfilm – Szélesvásznú verzió szombati adásában.
A filmtörténész az évfordulós alkotás mellett kitért Charles Chaplin további fontos filmjeire, és persze arról is beszélt, minek köszönhető, hogy ezek örökzölddé váltak.
A műsor folytatásában egy zenei érdekességre is kitértünk. A Modern időkből nem csupán a halandzsa dal vált a közös emlékezet részévé, hanem egy másik is, amely később Smile címen híresült el. Habár ezt Chaplin nem afféle betétdalnak szánta. Tulajdonképpen, ha ma jelölnék Oscar díjra, akkor a legjobb eredeti zene kategóriában versenyezne. Ez ugyanis a film megfelelő pontjain – főleg a szerelmesek közös jeleneteinél – újra és újra felcsendülő dallam.
Hódító útjára pedig évekkel a film sikere után indult. John Turner és Geoffrey Parsons szövegírók az édes bús zenéhez tökéletesen passzoló témájú dalszöveget írtak Smile címmel, amelyet időről időre híres művészek dolgoznak fel. Először 1954-ben Nat King Cole tolmácsolásában hallhatta a közönség. 1963-ban egy tévéműsor hatására vált Amerika szerte híressé. Az Ed Sullivan Showban Judy Garland adta elő. Az 1992-es Chaplin életrajzi film kapcsán, a címszerepet játszó Robert Downey Jr. is felénekelte a Smile-t. De olyan neves művészek, mint Barbra Streisand, Bobby McFerrin vagy Chick Corea is a saját stílusukra formálták a dalt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.