MINDENKI ISMERŐSE - A NYELVÉSZ – EMBERKÖZELBŐL: GRÉTSY LÁSZLÓ (ERDÉLYI ERZSÉBET INTERJÚI)

ÚJNÉPSZABADSÁG
Szerző: BEDŐ J. ISTVÁN
2022.02.13.

A kezem ügyében van Erdélyi Erzsébet nagy interjúkötete Grétsy Lászlóról: A nyelvész – emberközelből. Magánügy, de senki másnak nem adtam volna át recenzálásra. Ahogy rögtön a könyv elején elhangzik: a tanár urat mindenki ismeri, ugyanakkor leginkább csak közszerepléseiből, és még azon ritka alkalmakkor is jórészt szakmáztunk, amikor személyesen találkozhattunk, lazítottunk. Vagy játszottunk. Nem, vagy csak érintőleg került szóba egy-egy magánéleti pillanat, és mégis mint mentorra, idősebb barátra tekintettem rá.

A könyv most ezt az apró emlékcserepekből álló képet egészíti ki, rajzolja meg, és – talán furcsa így említeni, de – egy szelíd pályairányítást is felidéz.

Erdélyi Erzsébet sok órányi beszélgetést tömörített könyvvé, ámbár ezt csak a vele készült interjúból tudhatjuk meg, hiszen az közismert, Grétsy tanár úr (GL) abszolút nyomdakészen beszél, válaszol, szerkesztő aligha dolgozik sokat utána. A könyvet olvasva azért egy kicsit meginogtam, bizonyára nem emlékezetből idézett könyvcímeket és a folyóiratcikkek megjelenési dátumait. GL még a cédulázó generáció tagja, bizonyosan előkereste a céduláit is.

Abban a szerencsében volt részem, hogy sok évtizede a ma is aktív Tudományos Ismeretterjesztő Társulat, TIT egyik hétvégi programjába csöppenhettem bele, melynek Nyelvi Játékok Klubja volt a neve. A programot GL tanár úr vezette, legtöbbször Vargha Balázs üdítő és szórakoztató, de cseppet sem komolytalan társaságában, máskor Mészöly Dezsővel hármasban. Ez a szellemi pezsgőfürdő aztán később nagy hasznomra vált.

Erdélyi Erzsébet magáról szólva mondta el, hogy a pályájának egy jelentős szakaszát határozta meg Grétsy tanár úr személyisége. A barátságos stílusa, a türelme, a mindenről tudása – amit előtte és utána a rádiós és tévés néhány perceiben vagy óráiban élvezhettünk. No igen, és még az, hogy– szemben számos kategorikusan követelő vagy tiltó (jobbára délibábos) nyelvészkedővel – ő kizárólag a szakmai tudás, a tudományosság érveivel győzte meg hallgatóit, arról, hogy mi a helyes(ebb) szó, megszólalásforma, és hogy a normanyelv mellett (amit régebben irodalmi nyelvnek neveztünk) helye és íze (!) lehet a táj- (ma: regionális) nyelvi alakoknak is. Sosem mondta, hogy valami tilos, inkább azt: kerülendő… És ez sokkal hatásosabb...

ITT OLVASHATÓ