2022. február 2., szerda

MEGTÖRNI A KÖRT

VISZONT.HU
Szerző: L. RITÓK NÓRA
2022.02.02.


Néha úgy érzem, teljesen szerencsefüggő, hogy kivel sikerül elmozdulni, és ki az, aki marad a nyomorúság átörökített körében. Mondhatnám, mert bizonyára jól hangzana, hogy képesség- vagy tehetségfüggő, és a tehetség mindig utat tör magának; vagy, hogy a családi háttér a meghatározó. Vagy azt is, hogy személyiségfüggő a dolog, hogy milyen erős az akarata, a motivációja valakinek. De jól leírható, megcáfolhatatlan tényező-együttállást a sikerhez nem tudok felállítani. Mindenre van ugyanis példa. Van, aki a jövője szempontjából teljesen értelmezhetetlen közegből végigcsinálja, másnak minden adott, mégis félrecsúszik. Nem lehet tudni, kiből mi lesz. Épp ezért nem hagyhatunk el senkit. Minden gyereknek meg kell adni az esélyt, hogy azzá válhasson, ami lehetne.

Amikor a kislánnyal találkoztam, harmadikos volt. Már többször osztályt ismételt, betöltötte a tizenegyet is. Nem túl jó dolog idősebbnek lenni az osztálytársaknál, és meg is volt a skatulyája az osztályban; talán épp ezért nagy motivációval vetette bele magát a rajzolásba. A jó feladatok adta gyors sikerélmény pedig csak húzta tovább.

A családjából semmilyen támogató hatást nem kapott. Hatgyerekes család, zűrös ügyek, elhanyagolás, minden volt, és a minták nála is erősen rögzültek. Szociális készségekben mindenképp: a konfliktuskezelése, önmaga pozicionálása a többiek között nem erősítette, hogy bárki pozitívan forduljon felé. Se gyerek, se pedagógus. Tanulási nehézségei is voltak, halmozódó problémákkal. Az ilyen gyereket nem szereti az iskolarendszer. Legtöbbször továbbgörgetik, főleg, ha már sokszor bukott, hogy végül alapkészség-hiányosan fejezze be a sulit.

Nem is tudom, mitől kerültünk közelebb egymáshoz. Talán úgy érezte, nálunk „tiszta lappal” indulhat, vagy csak a bátorításom hatott rá. Tény, hogy az első pillanattól szárnyalt az órákon...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.