Szerző: LJUDMILA ULICKAJA
2022.02.25.
Úgy véltem, hogy nemzedékemnek, amely a második világháború idején született, szerencséje van, és mi háború nélkül élhetünk az Evangéliumban ígért "fájdalom nélküli, tisztességes és békességes" halálunkig. Nem. Ahogy ez most kinéz, nem fog sikerülni. És nem tudni, mibe torkollanak még e drámai nap eseményei.
Egyetlen ember és hű cinkosainak őrülete irányítja az ország sorsát. Csak találgatnunk lehet, mit írnak majd erről ötven év múlva a történelemkönyvek. Fájdalom, rettegés, szégyen – a mai napnak ezek az érzései.
Fájdalom – mert a háború minden élőt sújt – füveket és fákat, állatokat és ivadékaikat, embereket és gyermekeiket.
Rettegés – mert létezik összbiológiai ösztön, amely az élők saját életének és az utódok életének védelmére irányul.
Szégyen – mert ennek, az egész emberiség számára szörnyűségekkel terhes szituációnak az előidézésében nyilvánvaló a mi országunk vezetőinek a felelőssége.
A mai nap történéseiért viselt felelősségben mi, kortárs szemtanúk is osztozunk, valamennyien, mert képtelenek voltunk előre látni és megakadályozni e drámai eseményeket.
Fékezzük meg a percenként fokozódó háborút és álljunk ellen a tömegtájékoztatási eszközök mindegyikéből honfitársainkra zúduló hazug propagandának.”
Ljudmila Ulickaja
Az üzenetet Morcsányi Géza fordította.
Fotó: Burger Barnabás
Fotó: Burger Barnabás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.