KŐSZEG FERENC: SOLT OTTILIA, AZ ISKOLAALAPÍTÓ

MÉRCE
Szerző: Kőszeg Ferenc
2022.02.01.

Január közepén emailt kaptam a Mérce szerkesztőségétől: nem írnék-e megemlékezést Solt Ottiliáról, halála közelgő huszonötödik évfordulója alkalmából. A felkérés megtisztelő volt, elsőre mégis azt gondoltam, udvariasan nemet mondok. Megrendítően váratlan elhunyta után, 1997 februárjában nekrológot írtam a Beszélőbe, halála tizedik évfordulóján azt jósoltam, mire újszülött unokám felnő, lesz Budapesten Solt Ottilia utca, írtam szerepéről a demokratikus ellenzékben, írtam újságírói munkásságáról, amely jórészt a Beszélőhöz kötődött – úgy véltem, többször nem élhetek vissza azzal, hogy negyed századdal túléltem. Különben is, mi lesz, ha még öt évig élek, akkor a harmincadik évfordulóra is írni fogok? Már el is kezdtem a Mércének szánt levelet, amikor élettársam, aki nálam is régebben ismerte Ottiliát, megkérdezte: Miért nem írsz a Wesley-ről, a szociálismunkás-képző szakról? Hiszen annak tantervét, oktatási stílusát Ottilia alakította ki, a tanárok zömét ő hívta meg, életének utolsó három évében idejét, erejét mindenekelőtt a főiskola szervezése kötötte le. Matern Évának ezúttal is igaza volt, ahogy tapasztalataim szerint, fontos kérdésekben mindig a nőknek van igazuk. A Wesley János főiskola szociális munka szakáról egykor sokat írtak, de a huszonöt év előtti viták rég feledésbe merültek, nem is érdemes felidézni őket. Ami megmaradt, az a főiskola első évfolyamain végzett hallgatók társadalomismerete, az ott felébredt érdeklődésük, figyelmük a társadalom életének valós tényei iránt. Ezt a figyelmet nem szikkasztotta ki a napi munka rutinja, nem vitte tévútra a politika álszent volta, amely a jótékonyság dícséretét össze tudja kapcsolni a rászorulók mélységes lenézésével. Akik a múlt század utolsó éveiben a Wesley szociális munka szakán végeztek, azok ma is büszkén vallják magukat a Wesley János főiskola, Solt Ottilia, Havas Gábor és a többiek tanítványainak...

ITT OLVASHATÓ