Szerző: NYILAS GERGELY
2022.02.08.
Ukrajna második legnagyobb városából könnyen lehetett volna egy harmadik szakadár köztársaság Donyeck és Luhanszk mellett, Harkiv azonban végül Ukrajna része maradt. A másfél milliós város harmada-fele orosz anyanyelvű, de ez kevesebbet számít a nemzeti öntudat meghatározásánál, mint hinnénk. A város 40 kilométerre fekszik Oroszországtól, ha megindulnának az orosz vagy az általuk támogatott szakadár erők, elsődleges célpont lenne. Nem állítható, hogy Harkiv egy azonnali orosz támadástól tartva éli az életét, de az utóbbi hetekben újabb lendületet vett az önkéntes alakulatok feltöltése, hogy ha kell, fegyverrel védjék meg a várost, ahová Donyeckből is sok ezren települtek át. Helyszíni riport Harkivból.
„Mindennap kimentem, megnéztem, épp milyen zászló van kint. Végül a miénk győzött” – a nyugdíjas Natalija elégedetten mutat a harkivi megyei tanács épületén lengő ukrán zászlóra. 2014-ben kevésen múlt, hogy a másfél milliós városból nem lett egy harmadik szakadár köztársaság a donyecki és luhanszki népköztársaságok (DNR, LNR) mellett. Hogy ez nem történt meg, arról egy szombati felvonulás is megemlékezett, végképp áthúzva azt a felszínes elképzelést, hogy az orosz anyanyelv és az Oroszországhoz való vonzódás kéz a kézben járna. „Harkiv Ukrajnáé” – a feliratok, táblák, a Vlagyimir Putyint melegebb éghajlatra küldő transzparensek ugyan ukránok, de a felvonulók közül sokan oroszul beszélnek egymás között...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.