Szerző: DOMSCHITZ MÁTYÁS
2022.02.11.
- Az unió hatalmas összegeket ölt a gázinfrastruktúra fejlesztésébe, az ígéret az volt, hogy csökken a függőség Oroszország felé, az energiarendszerek piacosítása pedig árcsökkenéshez vezet majd. Idén azt látjuk, hogy egyik sem jött be, a világpiaci kitettség rekordmértékű drágulást hozott, amikor hirtelen Ázsiával kellett megharcolni a készletekért.
- Az EU gázstratégiája az olcsó, és egyre nagyobb mennyiségben cseppfolyósított formában érkező gáz mellett épített az Egyesült Államokban lezajlott „palaforradalomra” is. Ennek felfutását a korábban folyton növekvő energiaárak és Obama energiapolitikája tette lehetővé.
- A hidraulikus rétegrepesztésre alapuló ágazat segítségével az USA markáns tényezővé válhatott a világ energiapiacán, de a drága technológia csak addig volt versenyképes, amíg 2014-ben össze nem omlott a fosszilis energiahordozók ára.
- Az amerikai palaszektor óriási veszteségeket könyvelt el, a befektetők pedig a szűk esztendők után szívesebben vesznek ki profitot, mint hogy visszaforgassák a tőkét új kitermelési projektekbe. A kínálat így stagnál, miközben mindenki rá van utalva a gázra.
2022-t írunk, de nem nehéz párhuzamot vonni a hetvenes évekkel: infláció és energiaválság van, az egekbe emelkedtek a gáz- és olajárak. Nyugat-Európában terjed a rezsicsökkentés ötlete, Magyarországon hatósági árplafont kapott a benzin, a gazdasági elemzők egy része a környezetvédelmi intézkedéseket okolja az áremelkedés miatt.
A hirtelen berobbanó infláció és a hiánygazdaság legfőbb oka a korlátozások utáni felemás gazdasági talpraállás, de ha végleg túl leszünk a világjárványon, akkor a globális kereskedelemben a kínálat és a kereslet szépen lassan kiegyenlítődik, és majdnem minden olyan lesz, mint régen. Ami egészen megnyugtató, mindaddig, amíg nem foglalkozunk azzal, hogy egy törékeny, válságoknak kitett világgazdaság épül vissza.
Ugyanakkor van olyan szektor is, ahol a gazdaság újraindításával beinduló inflációt nem lehet csak a gazdaság poszt-Covid állapotára fogni. Ilyen az élelmiszeripar, ahol a gazdasági folyamatokból hosszú távú, fékevesztett drágulás és egy válság felé sodródó iparág képe bontakozik ki. És ehhez hasonló, kitüntetett helyzetben van a globális energiapiac is...
2022-t írunk, de nem nehéz párhuzamot vonni a hetvenes évekkel: infláció és energiaválság van, az egekbe emelkedtek a gáz- és olajárak. Nyugat-Európában terjed a rezsicsökkentés ötlete, Magyarországon hatósági árplafont kapott a benzin, a gazdasági elemzők egy része a környezetvédelmi intézkedéseket okolja az áremelkedés miatt.
A hirtelen berobbanó infláció és a hiánygazdaság legfőbb oka a korlátozások utáni felemás gazdasági talpraállás, de ha végleg túl leszünk a világjárványon, akkor a globális kereskedelemben a kínálat és a kereslet szépen lassan kiegyenlítődik, és majdnem minden olyan lesz, mint régen. Ami egészen megnyugtató, mindaddig, amíg nem foglalkozunk azzal, hogy egy törékeny, válságoknak kitett világgazdaság épül vissza.
Ugyanakkor van olyan szektor is, ahol a gazdaság újraindításával beinduló inflációt nem lehet csak a gazdaság poszt-Covid állapotára fogni. Ilyen az élelmiszeripar, ahol a gazdasági folyamatokból hosszú távú, fékevesztett drágulás és egy válság felé sodródó iparág képe bontakozik ki. És ehhez hasonló, kitüntetett helyzetben van a globális energiapiac is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.