CHOMSKY: AZ USA HOZZÁÁLLÁSA UKRAJNÁHOZ ÉS OROSZORSZÁGHOZ „ÁTLÉPTE A RACIONALITÁS HATÁRÁT”

MÉRCE
Szerző: C. J. POLYCHRONIOU
2022.02.13.

Az orosz-ukrán válságról, valamint az Egyesült Államoknak a konfliktusban és annak előidézésében betöltött szerepéről adott interjút a Truthout nevű amerikai lapnak Noam Chomsky, az Arizonai Egyetem díszdoktora és a Massachusetts Institute of Technology (MIT) nyugalmazott professzora. Chomsky mintegy 150 könyv szerzője, elméletei jelentős hatást gyakoroltak számos tudományos területre, többek között a nyelvészetre, a kommunikáció- és médiatudományra, a filozófiára, a matematikára és a politikatudományra.

A Truthouton megjelent interjú a szerzővel való beszélgetés átiratának enyhén szerkesztett változata. A szöveget Piróth Attila fordította magyarra.

C.J. Polychroniou: Tovább fokozódik a feszültség Oroszország és Ukrajna között, és kevés ok marad az optimizmusra. Mivel a feszültség enyhítésére tett amerikai ajánlat teljeséggel figyelmen kívül hagyja Oroszország biztonsági követeléseit. Nem volna pontosabb úgy fogalmazni, hogy az Oroszország és Ukrajna közötti határválság valójában az Ukrajna NATO-tagságával kapcsolatos hajthatatlan amerikai álláspontból fakad? Fordított helyzetben mi lenne Washington reakciója, ha mondjuk Mexikó akarna csatlakozni egy Moszkva által vezetett katonai szövetséghez?

Noam Chomsky: Az utóbbi kérdésre magától értetődő a válasz. Egyetlen ország sem merne ilyen lépést tenni „a mi kis régiónkban errefelé”. Ahogy Franklin Delano Roosevelt elnök háborúügyi minisztere, Henry Stimson nevezte Latin-Amerikát, amikor elítélt minden befolyási övezetet (a sajátunk kivételével – ami valójában aligha korlátozódik a nyugati féltekére). Antony Blinken külügyminiszter ugyanilyen hajthatatlanul ítéli el ma Oroszország „befolyási övezetre” való törekvését. Határozottan elutasítjuk az elképzelést – persze a korábbi fenntartásokkal.

Volt persze egy híres eset, amikor egy ország a mi kis régiónkban kis híján katonai szövetségre lépett Oroszországgal: az 1962-es rakétaválság. A körülmények azonban igencsak mások voltak, mint ma Ukrajna esetében. John F. Kennedy elnök a Kuba ellen indított terrorista háborúját a megszállás fenyegetéséig fokozta; ezzel szemben Ukrajna egy ellenséges katonai szövetséghez való potenciális csatlakozása miatt szembesül az orosz fenyegetésekkel. Nyikita Hruscsov szovjet vezető vakmerő döntése – hogy Kubát rakétákkal lássa el – az USA hatalmas katonai erőfölényét igyekezett kissé ellensúlyozni. Miután JFK Hruscsovnak a támadófegyverek kölcsönös leszerelésére vonatkozó ajánlatára minden idők legnagyobb békeidőszakbeli haderőfejlesztésével válaszolt – noha az USA enélkül is jóval vetélytársa előtt járt. Tudjuk, hogy ez mihez vezetett.

Az ukrajnai feszültség rendkívül súlyos, Oroszország Ukrajna határain vonja össze haderejét. Az orosz álláspont jó ideje egyértelmű. Szergej Lavrov külügyminiszter világosan kijelentette az ENSZ-ben tartott sajtótájékoztatóján: „A lényeg a NATO további keleti terjeszkedésének és az Oroszországi Föderáció területét fenyegetni képes csapásmérő fegyverek telepítésének elfogadhatatlanságára vonatkozó egyértelmű álláspontunk”. Nem sokkal később gyakorlatilag ugyanezt mondta újra Putyin, ahogy már korábban is jó néhány alkalommal...

ITT OLVASHATÓ