BUKSI

REZEDA VILÁGA
Szerző: Rezeda
2022.02.28.

Nagy idők nagy embereket kívánnak – kezdi nekünk Hasek a világirodalom legszórakoztatóbb, s egyben legszomorúbb regényét, a Svejket. Mikor is, mint tudjuk, hát, megölték azt a Ferdinándot, és elszabadult a téboly. S mintha a nagy cseh intését és intróját tudná, a kedves vezető is venné föl a nagy ember álcát, de nagy a zakó rá, tíz golyóálló is beférne alája, és még mindig lötyögne. Hogy miként farolt ki Putyinból, mintha soha benne sem lett volna, az egy másik dolgozat témája lenne és lesz is majd talán a háború után, hétfőn este hétkor a Kehelyben.

Ezúttal a jótevő és szeretettel teli, az elesetteket és szenvedőket gyámolító álcát rántjuk le róla, amit az idézett meg bennünk, hogy menekült gyerekek kobakját simogatva került be a lapokba épp tegnap ez a mi Orbánunk. Szavazatszerzési gusztusa, késztetése mintegy van a politikai pedofíliához, járja a magyar óvodákat futball labdával a hóna alatt, kis, pomponos sapkás szösziket zaklat, akik azt sem tudják, ki ez a bácsi és mit akar tőlük. Csak odalökték őket kampánytölteléknek a kamerák elé, szenvedik el a populizmus simogatását, és néznek kerek, tágra nyílt szemekkel.

Ilyképp és ezek után nincs mit csodálkozni azon, ha a halál elől futó sokaságban is a gyereket találja meg, és cirógatja a buksiját, ami azt mutatja nekünk, hogy gondolkodásában ugyanaz, mint aki miatt most a kisgyerek – akit molesztál – földönfutóvá lett, akit immár egy egész világ megvet és retteg, hiába más az álca. Szót sem érne mindez és nem is érdemelne, ha nem élne bennünk egy másik kép is élénken és éppen az, amikor Orbán igazi szellemében egyik híve forgórúgással fogadott egy menekülőt, akibe a gyereke kapaszkodott sírva talán.

Hét éve volt ez, és akkor nem voltak a maihoz hasonlatos nagy idők, nagy embereket sem kívántak, csak egy uszító szörnyeteget, de ugyanazzal a szándékkal, mint amilyennel most a menekülő kiskölök fölé hajol óvó, áldást osztó krisztusi és hamis kézzel. Mindebből, és abból, hogy menekülő és menekülő közt különbséget tesz ő és a rendszere is, messzeringó következtetések volnának levonhatók, amelynek az egyik szelete a keresztényi lélek hiánya, helyette a számító, ördögi megléte, és úgy mellékszálként tán a rasszizmus is.

Hogy a barnább bőrű kisgyerek nem érdemel irgalmat, eléje kerítés építendő távoltartási célzattal, és ő szimbolikájában azt a keresztényi létet veszélyezteti, ami a vele való bánásmódból fakadóan nincsen is. Előttünk áll a nagy hazugság, és az is, hogy míg most állami szinten tarhálnak a menekülteknek, annak idején az, aki adott nekik az emberség nevében, majdhogynem a nép ellensége lett. Pedig a segítő emberek ugyanazok, a hatalom is, csak épp momentán más taktika szolgálja az érdekeiket. A hét évvel ezelőtt történtek után lehet emberséget hazudni, csak fölösleges...

ITT OLVASHATÓ