Szerző: ÉS
2022.02.25.
A kulturális migráció két modelljéről
(Petőfi és Arany)
I N T E R J Ú
„A remekműveket minden korban újra kellene fordítani”
Interjú Gy. Horváth Lászlóval az Anna Karenyina új fordításáról
K R I T I K A
Hogy a fal adja
Georg Klein: Miakro. Fordította Mesés Péter. Gondolat Kiadó, Budapest, 2021, 260 oldal, 3600 Ft
Nyilvánvaló az is, hogy falon, pusztaságon, kiürültségen, végpusztuláson ma mást ért egy angol, egy amerikai, egy orosz vagy egy német író, és olvasóik is más-mást várnak el tőlük. Georg Klein páratlan érdeme, hogy a Miakro világát úgy teremti meg, hogy abban a múlt század német történelmi tragédiái még csak érintőlegesen, utalásszerűen sem sejlenek fel, miközben például a fal metaforája erre beláthatatlanul nagy teret adna – a generális fátum helyett a részletekben gyakran artikulálódik az irónia, a bevett formák kifordítása, végső soron valamilyen minimálisan derengő ontológiai remény.Tovább
A HÉT KÖNYVEI
A könyvújdonságokat az Írók Boltjának (Budapest VI., Andrássy út 45.) segítségével adjuk közre. A listát összeállította: Négyesi Móni. A könyvek 10% kedvezménnyel megrendelhetők az irokboltja.hu weboldalon
Tunyogi László
Ex libris
Parti Nagy Lajos: Árnyékporocska – Szakácskönyv, írta Beczkóyné Kner Piroska
Radnóti Zsuzsa: Megmozdult irodalom
Gerevich József: Szemfényvesztő művészet
Sebastian Barry: Egyezer hold
Csepeli György
Mi lesz?
Földes György: Nemzet és hegemónia (1945–1989). Napvilág Kiadó, Budapest, 2022, 240 oldal, 3600 Ft
A könyv csúcspontja, amikor Földes leírja Kádár János és lllyés Gyula 1974 áprilisában létrejött találkozását (135.). A kezdeményező a pártfőtitkár volt, aki hazafelé tartva autójából észrevette a közelében lakó, arra sétáló Illyést, megállíttatta az autót, és megszólította. Az Imrédyn, Rákosin szocializálódott költőfejedelem nem volt rest Kádár Jánosnak feltenni a dodonai kérdést, hogy „mi lesz?”Tovább
Moesko Péter
Sikeresen kézbesítve
Bódi Péter: Hype. Kalligram Kiadó, Budapest, 2021, 302 oldal, 3990 Ft
Bravúros (és megnyugtató is), hogy az online térben való narráció ellenére az olvasás egy percre sem válik klausztrofóbiássá, épp ellenkezőleg, él, lüktet, sodor magával minden oldal. Ez annak is betudható, hogy Bódi rugalmasan értelmezi a saját szabályait, és a chates forma ellenére számtalanszor találunk kirívóan hosszú leírásokat, monológokat. Ezek a való életben nemhogy a chatelés, de szinte egy e-mail kereteit is szétfeszítenék, itt azonban nemhogy működnek, de egyenesen szükségesek is. Főleg a regény második felétől válnak hangsúlyossá a hosszabb élménybeszámolók. Ezek nélkül egyrészt a történetet is nehéz lenne követni, másrészt a plasztikus, szinte filmszerű hallucinációk sem lennének hitelesek. Külön ki kell emelnem az egyik ilyet: a mintegy 25 oldalas (megszakításokkal adagolt) trip annyira hatásos és átélhető, hogy nekem csak a felénél kezdett leesni: egy maratoni lázálomban vagyunk.Tovább
Veszprémi Szilveszter
Vázlatok fontos élettörténetekhez
Samuel Mago – Mágó Károly: A szerencse Kovácsai – E baxt romani. Tea Kiadó, Budapest, 2021, 265 oldal, 3690 Ft
A szerencse kovácsai fontos könyve lehet a roma közösségnek. Több novella központjában a roma polgári zenész életút áll, de esik szó a mélyszegénységben továbböröklődő gyerekkori traumákról, a mobilizáció személyes és társadalmi kríziseiről is. A történetek azonban – a kötet koncepcióját követve – pozitívan végződnek, néhányban már-már meseszerű, ahogy helyreáll az igazság, melyet az épp jó helyen lévő kísérők (például kocsmáros, zsidó asszony), közbeavatkozása, vagy a szereplők saját leleményessége is segít.Tovább
A kis dolgok nagy elbeszélője
Válogatás Krasznahorkai László Herscht 07769 című könyvének német nyelvű recenzióiból
László Krasznahorkai: Herscht 07769. Fordította Heike Flemming. S. Fischer Verlag, 2021, 409 oldal, 26 euró
A világszerte olvasott és sikeres Krasznahorkai László 2015-ben elnyerte a Man Booker Nemzetközi Díjat és idén az Osztrák Állami Díj az Európai Irodalomért elismerést is. Jóllehet, már régen részben Berlinben él, és emiatt érez bizonyos közelséget Németországgal, az, hogy új könyve az apró Türingiában játszódik, jó értelemben vett csodálkozásra ad okot. Olyan, mintha valaki felírta volna a nevét egy táblára, Kana, azaz Kahla pályaudvarán feltartotta volna, s Krasznahorkai valóban felszállt volna egy Jénából érkező vonatra, hogy megvizsgálhassa a vidéki kelet jelenének életkörülményeit.
Ez a vizsgálódás részben nehezen fogyasztható, azonban kétséget kizáróan és különös módon sikeresnek tekinthető – azért is, mivel a regény szereplőinek belső nyugtalanságáról beszél, ami épp úgy illik a jelenbe, mint a felvázolt régió; nyugtalanságról, mely egy kérdést követ, ahogy az a Bach-műjegyzékben az 5. sorszámnál található: „Wo soll ich fliehen hin” („Hová futhatnék el”).
(Cornelius Pollmer: Krumpli kvarkokkal. Süddeutsche Zeitung, 2021. október 18.)Tovább
György Péter
Nagy festő és komoly teoretikus
Birkás Ákos
(Birkás Ákos kiállítása a Einspach Fine Art and Photography galériában.)
Birkás hosszú betegség után, hetvenhat évesen, 2018. június 10-én halt meg. Munkásságának feldolgozása követhetné a fenti előadásban elhangzott mondatai egyikét. „Az a művészet, amelyik a maga idejében nem kap nyilvánosságot, az a művészet nincs.” A helyzet tehát az, hogy addig beszélhetünk az ő idejéről, amíg munkái, akármint is, de folyamatosan jelen vannak a nyilvánosságban. Az a tény, hogy hosszú évtizedek után Hans Knoll mellett most már Einspach Gábor is részt vállal ebből a feladatból, mindenképp üdvözlendő, fontos lépés. A kiállított munkák itthoni bemutatása tovább erősíti és árnyalja az életművet.Tovább
Kutasy Mercédesz
„Fémek és tanúk”
(Ötvös mesterségtörténeti gyűjtemény a budapesti Akácfa utcában)
Nem hiszem, hogy túl sok fémműves van Magyarországon, aki ennyit tud a szakmájáról, abban pedig egészen biztos vagyok, hogy senki nem beszél róla ennyire élményszerűen és közérthetően, mint Zoltán Tamás. A műhelyben pedig napról napra sokasodtak a szerszámok, és lassan számomra is világossá vált, hogy nem mindennapi tárgyak közelébe kerültem: évtizedek óta gyűjtött szakmai relikviák alakultak a szemem előtt egészen egyedülálló mesterségtörténeti gyűjteménnyé.Tovább
Csengery Kristóf
Egy év zenéi
(1948 – Erdődy Kamarazenekar, Szefcsik Zsolt. Dux)
Grażyna Bacewicz sűrű hangzású vonós zenekari Concertója (a válogatás legmodernebb műve) hallatlanul ötletes, sodró lendületű, rendkívül határozott hangütésű, szuggesztív zene, amely minden pillanatban mond valami újat, lebilincselően fordulatos, legfőbb erényei közé tartozik a hangsúlygazdagság és a ritmikai feszültség. Harmóniavilágát nemegyszer érezzük bartókosnak, de ez a hatás ugyanúgy nem fosztja meg a darabot az eredetiségtől, ahogyan Szervánszky vagy Sugár művét sem.Tovább
Báron György
„Gyűlölsz vagy szeretsz, kutyának hívnak”
(Kopaszkutya. Magyar film. Rendező: Szomjas György. Digitálisan felújított változat.)
Időutazás a film, ugyanakkor mentes mindenfajta nosztalgiától, az volt a készítésekor, s az ma is. Ezzel a kőkemény muzsikával nem fér össze az ábrándos múltba révedés. A régi zenék és zenészek filmje a máról, rólunk szól. Mert a hivatalos kultúra árnyékában – akkor is, ha az nem annyira idiotikus, mint manapság –, búvópatakként mindig felbukkannak új és új truppok, színházban, zenében, filmben, szabadok és őszinték, nem lehet elhallgattatni őket, övék a jövő.Tovább
Molnár Zsófia
Az okos lány
(A revizor, Tatabányai Jászai Mari Színház, Népház, február 5. ; Szentivánéji álom, Budaörsi Latinovits Színház, december 19.)
Míg Tatabányán egységes a társulati játék, Budaörsön a Szentivánéji álomban a történetből adódóan sem tud mindenki egyformán érvényesülni. Döntés kérdése, hogy melyik rendező a darab melyik síkjára helyez nagyobb hangsúlyt, és Fehér Balázs Benő a három – udvar, tündérvilág, mesteremberek – közül egyértelműen a színház a színházban mellett teszi le a voksát. Furcsamód valamelyest a társulati tagok kárára. De úgy tűnik, neki most ezzel a darabbal legfőképpen a színházcsinálókról, hovatovább a színházi struktúráról (sőt, annak is egy jól körülhatárolható szegmenséről, de csitt!) van mondanivalója.Tovább
Ruff Borbála
Ezer aprócikk
(Lackfi János: Novellák. Előadja Balsai Móni, DIA-hangoskönyvek)
Pillanatképek ezek a szövegek nők, férfiak vagy csak életük nyomait maguk mögött hagyók történeteiből, amelyeket minimum nehézként lehet értelmezni (az erdőben legyilkolt férfi vagy az agydaganattal küzdő meddő nő sorsa inkább tragikus), de „elviselhetetlenül könnyűnek” is, legalábbis ez a benyomásom Balsai Móni felolvasásáról. Az eddig számomra, mondjuk úgy, visszafogott habitusúnak tűnő színész előadásmódja a szó legjobb értelmében visz súlytalanságot és játékosságot Lackfi szövegeibe.Tovább
Fáy Miklós
Amico/amica
(Dualitá – Warner, 2022)
A mindentől függetlent úgy értem, hogy fájó szívvel azt kell mondjam: nekem a lemez nem nagyon tetszik. Kicsit igen, és a Partenopé pillangós áriáját mindenképp a szép élményeimhez sorolom, de a lényeget nem nagyon érzékelem, a kétarcúságot, hogy jaj, most mennyire férfiasan szólal meg az énekesnő, most meg mennyire nőiesen lágy az énekes.Tovább
Grecsó Krisztián
Kufárok vissza
(„Orbán Viktor küldte ezeket az embereket”, Telex, február 21.)
A megaláztatást nem lehet megszokni, nyilván meg lehet edződni benne, de az egészséges lélek nem őrzi a fájdalom hiteles emlékét, ezért nincs olyan, hogy gyalázatrutin, az emberi méltóság ilyen ostoba és sérülékeny, szóval Iványi Gábor mégis feldúlt, teljes joggal az, a Telex meg látványosan igyekszik kiegyensúlyozott lenni. A riporter (a helyszínen készült tudósítást Simor Dániel és Németh Sz. Péter készítette) időről időre metszően pontosakat kérdez, ami szakmailag helyénvaló, de a gyötrődő, lelkileg kimerült, csonttá soványodott Iványit látva többször inkább szorongató látvány.Tovább
Fuchs Lívia
Szokatlan harmónia
(Gryllus Ábris – Hód Adrienn: Harmónia, Unusual Symptoms/Theater Bremen és Hodworks)
Az itthoni táncközegben nem Hód Adrienn az első, aki integrált előadással jelentkezik, hiszen megtette ezt már korábban Bozsik Yvette és Frenák Pál is. De Hód az első, aki olyan empátiával tud mozogni ebben a sokféle esztétikai, szociális és etikai buktatót rejtő közegben, hogy az előadás nem sajnálkozást vagy borzongást vált ki a nézőkből, hanem valódi katartikus élményt. A koreográfus azonban ezúttal nem a saját együttesével, hanem vendégként alkotta meg ezt a különösen bátor, érzékeny és megrendítő előadást, így kétséges, mikor látható majd ismét hazai színpadokon.
I R O D A L O M
Tengerhordás
A szerző további cikkeiNémeth Gábor Dávid
Kertelés
Németh Gábor Dávid
Szamár
Szöllősi Mátyás
Szégyenlős álmok
Kiss Noémi
A ködember
Hosszú combú volt, mint Edward király. Haja vörös, bozótos, amiből viszont semmi királyi nem sugárzott, mégis mindenki tartott tőle. A hosszú lába súrolta a piszkebokor tetejét, folyton karmolásnyomok voltak rajta. De az lehetett a vadmacskáktól is, néha veszett róka bóklászott arra. A ködember a gátnál lakott és sokat ölelgette az állatokat. Jobban szerette az embereknél. A zsilipeken őrizte a lakatokat. Ha jött az áradás, kinyitották a raktárat, lehetett pakolni a húszkilós homokzsákot. Télen és nyáron is egy sufniban aludt matracon, amikor emelkedni kezdett a vízszint, kiköltözött a vászonsátorba a folyópartra, hogy éjszaka is hallja a víz mozgását, a neszt. A faháza gerendából volt, mint a Gyimesekben az esztenák. (Erdélyben szeretett volna élni öregkorára, a havasokban, apálykor ezért rendszerint egész nap római érméket keresett a sóderben.) Tavaly közel a gáthoz több faviskót is felhúztak, senki nem örült neki a faluban. Sőt, télen a beteg ló lakott az egyikben, aki ráadásul asztmásan köhögött. Tavasszal a ködember a sörényénél fogva vezette ki a mezőre a karámba. Ott lakott őszig a kehes.Tovább
Tamás Zsuzsa
What happened to Piroska
Piroska néha virágot vett a Népköztársaság útján álló picinyke virágosbódéban. A picinyke virágosbódéban egy töpörödött anyóka várta a vásárlókat egész álló nap. Piroska félt az anyókától, akinek foghíjai sötéten villantak elő a szájából, és piszkos kendő keretezte ráncok barázdálta arcát. Azért is félt, mert el tudta olvasni a kiírást, amely arról tájékoztatta a virágvásárlókat, hogy az anyóka nem vált pénzt, és Piroska úgy hitte, ez azt jelenti, nem ad vissza, tehát pontosan kell fizetni: ha egy szegfűt vesz édesanyjának, akkor egy szál szegfű árát, ha három szál szegfűt vesz, akkor három szál szegfű árát, ha három szál szegfűt vesz egy kis zölddel, akkor három szál szegfű és egy kis zöld árát kell fillérre pontosan az anyóka fekete tenyerébe számlálni. Ilyenkor Piroska fejben számolt, és nagyon izgult, nehogy az a kis zöld vagy a papír, amibe az anyóka a virágot tekerte, váratlan költséget jelentsen ahhoz képest a pénzérméhez képest, amelyet már az iskolából elindulása óta a markában szorongatott. Ha virágot vett, nem bánta, ha édesanyja nincs az ablakban, annál nagyobb volt a meglepetés.Tovább
Szeifert Natália
Örökpanoráma
A Doktor egyik este sötétben ült a rendelő mögötti raktárban, ölében a nehéz orosz zseblámpával, amelynek súlyát főként a három góliát elem adta, amit a nyelébe kellett tenni. Fényereje nagyjából egy gyertyáéval ért fel. Ott találta a raktárban, nem hitte, hogy még működhet, de működött. Megvilágította vele a karóráját, tizenegy lesz tíz perc múlva. Lehúzta a lámpa nyelén a kapcsolót. A szeme hamar visszaszokott a sötéthez, csak pár másodpercig látta a fényes foltot. Várt.
Az izmai lazulni kezdtek. Nem is gondolta, hogy feszült volt. Forgatta a szót: feszültség, aztán suttogva azt is kiengedte a fertőtlenítőszagú térbe, és megfeledkezett róla. A gerince mellett, a derekától a háta közepéig, nyakáig lassan oldódott egy izom. A jó musculus erector spinae, gondolta. Eszébe jutott az izgalom, amellyel az első anatómiakönyvét magolta.Tovább
Nagy Lea
Sűrű olaj
A költő mindeddig tudomást sem vett rólam. Ma már idős a mester. Verseket és prózákat ritkán ír, vagy egyáltalán nem. Olívaolaj-termesztő, ebből van bevétele, a feleségével él. A költőnek korábban sok tanítványa volt. Szerette őket, semmi más nem érdekelte őt úgy, mint a tanítás. A felesége ezt nem nézte jó szemmel, sőt felettébb zavarta, hiszen a tanítványok nála sokkal fiatalabbak voltak.
„Bennük látok csak perspektívát” – ismételgette a költő.
Régebben gyakran elvonult a tanítványaival a sziget csendesebb zugaiba. Olykor-olykor egyedül maradt valamelyikkel, ha különösen érdemesnek tartotta arra, hogy költőt „faragjon” belőle.
Szeptember huszonnyolcadika van, a parton sétálok, a sziget egyik távoli részén. A nap perzseli a bőrömet, izzadság folyik le a mellemen. Már szinte a tengerben vagyok, amikor meztelenre vetkőzöm. Alámerülök, jólesik a hideg víz, felfrissít.Tovább
London Katalin
A következő napok
A következő napok takarítással teltek. Anyuka a konyhával kezdte. Először lesúrolta a sparhelt vasplatniját, aztán bekente fekete kencével. A kence úgy készült, hogy zacskóból a kormot egy kis konzervdobozba kanalazta, vékony vízsugarat csurgatott rá, és egy gyújtósnak készült fadarabbal összekeverte. Ámulva néztem, hogy a mindig szanaszéjjel szálló korom hogyan áll össze sűrű masszává. Anyám rám nézett.
– Katica, szeretnél segíteni?
– Igen! Igen! – csillant fel a szemem.
– Itt ez az újságpapír – leterített a földre egy tűzre félrerakott Délmagyart, és rátette a konzervdobozt –, a bal kezeddel fogd meg a dobozt, a jobbal meg szépen, óvatosan kavargasd, ami benne van, én meg öntök hozzá még vizet.
– Hogy olyan legyen, mint a tejföl, csak feketében – vágtam közbe.
– Úgy bizony! – nevetett fel anyám. – Mi ketten most fekete tejfölt csinálunk.Tovább
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.