AZ EL NEM FÜSTÖLT ENERGIA BÓNUSZAIBÓL JUTNIA KELL A SZEGÉNYEBBEKNEK IS

G7.HU
Szerző: FAZEKAS DÓRA
2022.02.18.

Az Európai Unió kibocsátáskereskedelmi rendszere (EU-ETS) 2005 óta működik. Célja az üvegházhatású gázok (ÜHG) légkörbe jutásának csökkentése a legnagyobb kibocsátást generáló szektorokban – ezek az energiatermelés, vegyipar, cement-, vas- és acélgyártás, melyek együtt az unió teljes ÜHG-kibocsátásának közel 40 százalékát teszik ki.

A rendszer arra az elgondolásra épül, hogy elsősorban azok a szennyező ágazatok, vállalatok és létesítmények csökkentsék a kibocsátásukat, amelyek ezt a legolcsóbban, legkevesebb ráfordítással valósíthatják meg. Azok pedig, amelyeknek ez csak nagyobb ráfordítással lenne elérhető, a piacon vásárolják meg a működésükhöz szükséges többletkibocsátásra feljogosító kibocsátási egységeket.

A rendszer bevezetésekor EU-szinten meghatároztak úgynevezett kibocsátási plafont, amely évről évre csökken. Tehát maximálták a kibocsátást, majd azt bontották le ágazatokra, államokra és egészen egyes létesítményekre (pl. erőművek, cementművek, acélgyárak). A rendszer hatálya alá tartozó létesítmények kibocsátási engedélyeket kapnak, amelyek darabonként 1 tonna szén-dioxid kibocsátására jogosítják fel őket.

Az egységeket vagy arra használják, hogy a hatóságok felé felmutatva így számolnak el a működésükből származó károsanyagkibocsátással, vagy értékesítik a piacon és az így befolyó bevételből fejlesztenek, növelik a működési hatékonyságukat és csökkentik a szennyezésüket. A közgazdaságtani elmélet alapján

ez a leghatékonyabb módja a kibocsátás csökkentésének,

mert minden szereplő mérlegeli, hogy számára melyik lehetőség olcsóbb: egységeket vásárolni a piacon, hogy fedezze a károsanyag-kibocsátását, vagy innovatív megoldásokkal, beruházásokkal érni el valós csökkentést...

ITT OLVASHATÓ