2022. február 16., szerda

A TÁVOLTARTOTT TÖMEG - A KIVÁNDOROLT MAGYAROK POLITIKAI PREFERENCIÁI, TÁRSADALMI ATTITŰDJEI ÉS A HIÁNYZÓ SZAVAZATOK A 2022-ES ORSZÁGGYŰLÉSI VÁLASZTÁSOKON

21 KUTATÓKÖZPONT
Szerző: 21 kUTATÓKÖZPONT
2022.02.16.


VEZETŐI ÖSSZEFOGLALÓ

Az ellenzéki összefogás és a kormánypárt támogatottsága a legtöbb közvéleménykutatás szerint fej-fej mellett halad, konszenzusos vélemény szerint a választás a billegő körzetekben fog eldőlni, pár ezer, vagy akár csak pár száz szavazattal. Ez a kiélezett helyzet a korábbiakhoz képest is felértékelheti a többszázezres kivándorolt magyarság szavazatainak jelentőségét.

A Magyar Demokrácia Alap és az Action for Democracy megbízásából készült tanulmányban egy külföldi és egy hazai mintán elvégzett online, közösségi média alapú közvélemény-kutatás segítségével összehasonlítjuk a kivándorolt és az itthon élő magyarság politikai, társadalmi attitűdjeit és értékrendjét, illetve pártpreferenciáját. A felmérés alapján megbecsüljük, hogy a kivándorolt magyarok mennyire befolyásolhatják a parlamenti választások végeredményét most - és mennyire befolyásolhatnák akkor, ha online vagy levélben is szavazhatnának, vagy ha jóval több külföldi városban lenne szavazóhelyiség a 2022-es választáson. Ezekre a megoldásokra számos nemzetközi példa létezik, sőt, a levélszavazásra hazai is: a Kárpát-medencében élő, magyar lakcímmel nem rendelkező állampolgárok szavazhatnak így.

A kivándorolt – elsősorban Nyugat-Európában élő – magyarok lélekszámát a legtöbb becslés fél milliós nagyságrendűnek írja le. Mi valamelyest konzervatívabb módon 415 ezer választópolgárral számolunk egy, a teljes tanulmány harmadik fejezetében kifejtett Facebook penetrációs adatokra épülő becslési módszer segítségével. A felmérésünk szerint ez a választói csoport minden tekintetben jóval kritikusabb a kormánnyal szemben, mint a belföldi magyarok: legyen szó akár az értékrendjükről, világnézetükről, a kormányzat teljesítményének értékeléséről különböző szakpolitikai területeken, vagy a pártpreferenciájukról. Míg a belföldi magyarok körében kiegyenlítettek az erőviszonyok (33 százalékuk ellenzéki, 30 százalékuk kormánypárti a teljes mintában), addig a kivándoroltak között mindössze 12 százalék a Fidesz-KDNP támogatottsága, és 43 százalék a közös ellenzéki listáé. Míg a külföldön élők 10-es skálán minden egyes szakpolitikai témában 4-es alá értékelték a kormány teljesítményét, a legtöbb területen még 3-asnál is alacsonyabb volt az átlagpontjuk, addig a belföldön élők esetében az értékek lényegesen magasabbak voltak. A felmérésünk megerősítette a korábbi kutatások eredményét, miszerint a családtámogatás a kormány sikerágazata, és az egészségügy, oktatás, szegénység témakörei azok, ahol a legtöbben elégedetlenek a Fidesz-kormánnyal A külföldön élő magyarok átlagosan kevésbé előítéletesek a kisebbségekkel szemben, mint itthon élő honfitársaik, és a bal-jobb skálán is inkább balra helyezik el magukat, mint az „otthoniak”. Az EU-ban és a nemzetközi intézményekben valamivel jobban, a hazaiakban jóval kevésbé bíznak, mint a Magyarországon élők. Általános különbség továbbá, hogy az államtól egy aktívabb szerepvállalást várnak el, különösen az állam progresszív, egyenlősítő funkcióinak (mint pl. progresszív jövedelem-újraelosztás, a szociális szféra megerősítése stb.) tekintetében.

Egy ilyen karakteres szavazói magatartással rendelkező csoport a választások végeredményét is jelentősen befolyásolhatja – feltéve, ha nagy számban el tud menni voksolni. 2018-ban 55 ezren szavaztak külképviseleteken, és ez a szám ugyan emelkedhet 2022-re, de alighanem így is százezer alatt fog maradni (becslésünk szerint körülbelül 80 ezer várható), ami a kivándorolt magyarság becsült létszámának kevesebb, mint a negyede – miközben a belföldi magyaroknak alighanem közel háromnegyede is részt fog venni a választásokon. Pedig a felmérésünk szerint a külföldön élőknek is lenne igényük arra, hogy szavazzanak: ha egy óránál kevesebb utazással elérhető lenne számukra a szavazóhelyiség, akkor 55 százalékuk, ha pedig online is leadhatnák voksukat, akkor 70 százalékuk mondta, hogy biztosan elmenne szavazni. Noha a jelenlegi szabályozás által biztosított lehetőségek miatt a többségüknek egy óránál jóval többet kell utaznia, végig számoltuk, hogy milyen következménye lenne annak, ha könnyebben vehetnének részt a választásokon. Online szavazás esetén nem 80 ezren, hanem 230 ezren vennének részt a parlamenti választáson (ez a szám a hazautazni nem szándékozók 70 százaléka), a 150 ezres többlet nagy része pedig az ellenzéki szavazatszámnál jelentkezne: ebben az esetben az ellenzék mintegy 75 ezerrel több addicionális voksra számíthatna, mint a Fidesz. Ez a választókerületenként 700-800 extra ellenzéki szavazat pedig a 21 Kutatóközpont mandátumkalkulátora szerint akár 9-14 körzet sorsát is befolyásolhatná egy szoros verseny esetén - márpedig most ilyen verseny várható. Természetesen ezen körzetek egy részét megnyerheti az ellenzék a mostani szabályozás mellett is, hiszen jelenleg is várható annyi kivándorolt magyar részvétele, hogy néhány körzetet átbillentsen. Ezzel együtt – még a konzervatív becslésünk szerint is – egészen más nagyságrendekről beszélhetnénk, ha nem lenne erősen megnehezítve többszázezer magyar szavazóhelységhez való hozzáférése.

A szabályozás ugyan jogi kérdés is – a kormány főként adminisztratív-technikai ügynek láttatja ezt –, ám legalább ennyire múlik a politikai akaraton. A kalkulációnk alátámasztja, hogy elsősorban nem jogi, hanem politikai akadálya van annak, hogy a kivándorolt magyarok részvételi lehetősége jelenleg nehezített. Hasonlóképpen, amikor a kormány 2012-ben – a nemzetközi gyakorlattal szintén szembe menve – a kötelező regisztrációt akarta bevezetni az országgyűlési választásokon, akkor is technikai érvek mögé rejtette az e mögött meghúzódó politikai szándékot.

Mindezeken felül tanulmányunk kiterjed a magyar választók külpolitikai attitűdjeire is. A belföldön és külföldön élő válaszadók véleménye is megoszlott abban, hogy az EU-nak több, vagy kevesebb hatáskörrel kellene rendelkeznie: leginkább az egészségügy, a jóléti intézkedések és a klímapolitikai területén várják azt a válaszadók, hogy az EU-nak több jogosultsága legyen, de ez „csak” az itthon élők 50, a külföldön élők 60-70 százalékára igaz. A honvédelem, az adózás és a bevándorlás kérdésében belföldön már nem volt relatív többsége sem az integráció mélyítésére való igénynek. Az identitást illetően is a kivándoroltak bizonyultak Európapártibbnak: 43 százalékuk tartotta magát inkább vagy kizárólag magyarnak, szemben az itthon élők 55 százalékával. Mindkét csoport bő egyharmada a magyar és az európai identitás együttes meglétével jellemezte önmagát, az európai identitás elsőbbsége még a külföldön élők körében is viszonylag ritka volt. Ami Magyarország szövetségesi rendszerének megítélését illeti, mind a hazai lakosság, mind a kivándoroltak az elmúlt évek tendenciái alapján Németországot, Lengyelországot és Oroszországot látják hazánk azon szövetségeseinek, akikkel legintenzívebb kapcsolatokat ápol a jelenlegi kormányzat. Érdekes különbség továbbá, hogy az itthon élő választókhoz képest a kivándorolt magyarok nagyobb arányban említették Oroszországot, amely összefüggésben állhat azzal, hogy a túlnyomórészt kormánykritikus külföldön élő választóknak az ingerküszöbét inkább átlépte az Orbán-Putyin közeledés az utóbbi évek során.

Végezetül, tanulmányunkban igyekeztünk megbecsülni a hazaköltözési hajlandóság és a politikai és gazdasági folyamatok közötti kapcsolat mértékét. Mindezt egy úgynevezett conjoint-elemzésen keresztül tettük, amelyben felvázoltunk a válaszadóknak egy 5 éves jövőképet Magyarországra nézve. Ebben a jövőképben véletlenszerűen variáltunk három elemet: Magyarország kilép-e az Európai Unióból, lesz-e kormányváltás, illetve történik-e radikális bérszínvonal-felzárkózás NyugatEurópához viszonyítva. A kísérlet eredményeiből egyértelműen kirajzolódik, hogy az átlagos hazaköltözési hajlandóság összességében nézve csekély, és a gazdasági ösztönzők erősebben mozgatják, mint a politikaiak. Ezzel együtt a kérdőíves válaszok alapján az esetleges kilépés az Eu-ból jelentősen csökkentené, a kormányváltás pedig jelentősen növelné a választók átlagos hazaköltözési hajlandóságát. A hatások relatív mértéke azonban jelentősen különbözik a pártpreferencia és a választók korcsoportjának függvényében. Míg egy kormányváltás természetszerűen csábító erővel hatna ellenzéki szavazókra és visszatartó erővel hatna a kormánypártiakra, úgy egy radikális béremelkedés elsősorban a fiatalabb korosztályok fantáziáját mozgatná meg az esetleges hazaköltözésüket illetően...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.