Szerző: SZÉKY JÁNOS
2022.02.25.
A történet folytatása: Sztálin „egyfajta kárpótlásul” Lengyelországnak adta a német területek egy részét, Hruscsov pedig 1954-ben „valamiért” elvette Oroszországtól a Krímet, és Ukrajnának ajándékozta. (Ez is hamis: 1954-ben Hruscsov még nem volt abban a helyzetben, hogy ilyen döntést hozhatott volna, a pártállamot a Hruscsov–Malenkov–Molotov trió vezette. A döntést racionális alapon hozták – nem lévén szárazföldi összeköttetés az Oroszországi Föderáció és a Krím között, célszerű volt Ukrajnából felügyelni az infrastrukturális kapcsolatokat, az áramellátást és hasonlókat.)
Érdemes meggondolni, hogy valaki ezzel a világképpel és az elborultságnak ezen a fokán egy atomhatalom első embere lehet. A világkép lényege az, hogy mindig van valaki Moszkvában, aki dönt, ad és elvesz, kárpótol és helyrehoz. Továbbá vannak a környéken vacak kis országocskák, ha ugyan annak nevezhetők. Ha jól figyelünk, feltűnhet, hogy Magyarország azok között szerepel, akiktől a Moszkvai Nagyúr elvett, de azok között nem, akiknek kárpótlásként vagy igazságtétel gyanánt adott valamit – ám ez is hatalmában állna, mivel a szuverén Ukrajna létének a beszéd első részében kifejtettek szerint semmiféle értelme nincs.
Ezt a gondolatot amúgy Putyin régóta hirdeti különféle változatokban. 2014-ben például kiderült, hogy – legalábbis Radosław Sikorski Szejm-elnök, korábbi lengyel külügyminiszter beszámolója szerint – Putyin még 2008-ban felajánlotta Tusk miniszterelnöknek, vegyen részt Ukrajna felosztásában. „Azt mondta, hogy Ukrajna egy mesterséges állam, hogy Lwów [Lviv, Lemberg] lengyel város, és érdemes együtt vigyázni rá.” Arról nincs hitelesíthető adat, hogy más, Ukrajnával határos országoknak tett-e hasonló ajánlatot...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.