TRUMP RECEPTJE

FORGÓKÍNPAD
Szerző: SZELE TAMÁS
2022.01.10.

Gondolatkísérlet következik, éspedig nem a népszerűség keresésének jegyében. Kommentháború biztos, hogy lesz belőle, amit őszintén sajnálok, azonban elhallgatni azt, amivel foglalkozom majd, bűn volna, sőt: hiba. És egyáltalán nem érdekelnek azok az érzelmi alapú megnyilvánulások, amelyeket kivált. Sötét jövőnek nézünk elébe...

...Az ellenzéki közbeszédben 2014 óta minden választás előtt megjelenik az, hogy „nem fog minden simán menni”. Persze, hogy nem, csak mindenki azzal számolt ezekben az esetekben, hogy ha ilyen vagy amolyan táncrend és felállás szerint esetleg bekövetkezik egy ellenzéki győzelem – mely, valljuk meg, a legkedvezőbb csillagállások esetén sem lenne kétharmados – és nem akad áruló párt, ami kilépve az ellenzéki koalícióból átállna a Fideszhez, hogy vele kormányt alakítva annak meglegyen a többsége, akkor furcsa dolgok következnek.

Utcai tüntetésektől (2006-os mintára) egészen gazdasági háborúig, hiszen tudjuk: a magyar gazdaság legnagyobb része Fidesz-közeli kezekben és zsebekben van. Ne feledjük azt sem, hogy bár Simicska pénzügyi tehetségét kiaknázva, de 2002-2010 között képesek voltak vasfegyelemmel kezelni minden hozzájuk közeli forrást, olyan médiabirodalmat kiépítve, amiben még saját tévécsatorna is volt (az akkori kormányok meg tojtak a médiára, illetve követelték a támogatását – ingyen). Szóval, egy kialakuló társadalmi-gazdasági káosz lehetősége időről időre bizony felmerült az ellenzéki közbeszédben. Ne tessék most azt mondani, hogy ezt megoldaná, ha „elkoboznának minden vagyont” mert az is relatív, mi a vagyon – egy hajléktalannak vagyon annyi is, amennyi most nálam van, egy felső középosztálybélinek meg villamospénz – de azért sem megoldás ez, mert nem Péterváron vagyunk, ez nem a Putyilov-gyár és Lenin ez idő szerint a mauzóleumában tartózkodik, betonnal alaposan kitömve, nem Finnországban vagy Svájcban. Ezt a receptet különben is próbáltuk már korábban, nem jött be. Nagyon nem.

A mostani felvetés azért lélegzetelállítóan modern, mert olyasmivel számol, ami a magyar ellenzék fejében meg sem fordult: nálunk mindenki úgy gondolta, vereség esetén átadják a hatalmat, mint 2002-ben és majd ellenzékből indítanak offenzívát, de minden fronton.

De mi van, ha át sem adják? Ha Trump receptjét veszik elő?

Akkor piszok nagy baj van, és meghalnak az érvek, majd esetleg az érvelők is. Mert egy állítás (az ellenzék megnyerte a választásokat) áll majd szemben egy tagadással (az ellenzék a Háttérhatalom, a gyíkemberek, a CIA és minden hasonló izé segítségével elcsalta a választásokat, amiket a Fidesz nyert meg igazából).

Ebben a helyzetben ugyanis hiába ellenőriznék az eredményt a legelfogulatlanabbul, hiába tennék transzparenssé a teljes szavazási folyamatot, hiába volna minden: a magyar társadalom menthetetlenül két részre szakadna szokás szerint vélt vagy valós érdekei, politikai szekértábora és elvárásai mentén. Ez már most is így van, csak épp nem mindenki köteleződik el: aki a munkahelyén „viselkedik”, mert muszáj neki, az ha máshol nem, a kocsmában vidáman szidja kormányt. Egy választási eredmény megkérdőjelezése azonban a teljes népességet színvallásra kényszerítené, kiengedne minden, eddig így-úgy féken tartott gonosz szellemet a palackból, elszabadulna az összes kisebbség elleni gyűlölet mindkét oldalon, és igen: elszabadulna másodpercek alatt az erőszak is.

Azt tudjuk, mert láttuk, hogy a Fideszt szükség és igény esetén semmiféle szélsőség nem taszítja, és ugyanígy: semmiféle szélsőségest nem haboznak megtagadni, ha későbbi érdeük úgy kívánja, ebben a helyzetben is elfogadnának bármilyen szalonképtelen támogatást a hatalom érdekében. Hatalmat akarnak, legfeljebb nem lesz benne szalon. De hinnének-e nekik?

Aki akarna, hinne. Pont azok akarnának, akik most is lapáttal szórják a mocskot viszonylag ártatlan írások, nézetek, gondolatok alá, akiket nem az zavar, hogy mi van oda írva, hanem az, hogy egyáltalán még le lehet írni – ezt el is szokták magyarázni, hogy örüljünk, mert még nem lógunk a lámpavasról – ők azonnal el is indulnának jó erős lámpavasakat keresni a kínálkozó, ünnepélyes alkalomra.

Hinnének azok is, akik féltik, amijük van, már, amennyi van nekik, hinnének sokan, akik az állásukat féltik, hinnének, akik egy nagy győzelem utáni jutalomban, osztogatásban reménykednének, hinne, akinek a közmunkája a kormánypárti polgármestertől függ és egyébként sem nagyon érdekli a politika a napi gondok miatt, szóval komoly tömeg hinne, hisz most is.

Csak ebben a helyzetben aki hisz, annak már tennie is kéne, és ha már a hitig eljutottak, eljutnának a tettig is.

Miért sikerülhet ez Magyarországon és miért nem sikerült Amerikában?

ITT OLVASHATÓ