SUBIACO

FACEBOOK
Szerző: GÁBOR GYÖRGY
2022.01.09.

Nem túlzás, életem egyik legmeghatározóbb élménye volt Subiaco. Rómában élve többször felkerestem ezt a kis városkát: nem igazán a település miatt, habár a festői fekvésű, középkori hangulatot árasztó városka is lenyűgöző, legmagasabb pontján, a meredek dombon épült XI. századi Rocca Abbaziale apátsági erődjével, amelyet az 1470-es években Rodrigo Borgia bíboros (a későbbi hírhedt VI. Sándor pápa) állíttatott helyre, s ahol neves szeretőjétől, Vanozza Cattaneitől születtek gyermekei, Giovanni, Cesare és Lucrezia Borgia. A Rómától mindössze 70 km-re lévő Subiaco városkából (a meseszép Lazio régióban) mintegy 3 km-es sétával érhető el Subiaco igazi látványossága, amelyről készített fotók, filmfelvételek és egyéb dokumentumok – akkori, de ma is fenntartott elképzelésem szerint – a legalkalmasabbak volnának arra, hogy értelmes jelekként szolgáljanak egy esetleges földön kívüli intelligencia számára a földi civilizációról.

Itt látható az a kolostoregyüttes, amelyet Szent Benedek alapított, miután elhagyta a „bűnös” Rómát. A Santa Scolastica-kolostor, amelyet egyaránt pusztítottak szaracénok és magyar eleink, Nero villájának romjaitól nem messze áll, szőlők és olajfák között. Kora-gótikus, reneszánsz és Cosmata-kerengőjével és freskóival fogadta be a német nyomdászok által alapított első itáliai nyomdászműhelyt, ahol komoly kvalitásról tanúságot téve – többek között – Cicero, Lactantius és Szent Ágoston műveit nyomtatták ki. De az igazi csoda a hegyi sziklák 540 méteres magasságában épült Monasteroi di S. Benedetto e Sacro Speco hatalmas komplexuma, amely azon a helyen épült fel, ahol Szent Benedek élt társaival egy hegyi barlangban, a VI. században. A hegy, a sziklafal, alatta Aniene folyója, mintha egy tündérmese hátteréül szolgálna, s a barlangrendszer, az altemplommal és a felső templommal, ez utóbbi az ikonosztázionjával, a sziklából kifaragott belső terek, szobák, termek, kápolnák labirintusrendszerével, fantasztikus freskódíszítésekkel, (amelyeket anno önmaguknak készítettek, s nem a XX-XXI. századi turisták megelégedésére), 8. századi bizánci alkotók, valamint XII-XIII-XIV. századi sienai, umbriai és marchei iskola mestereinek munkáival, vagy az 1233-ban készült, s tán leghíresebb Szent Ferenc-portréval. És közben felhallik a hegy lábainál kanyargó folyó zúgása, hogy az egész megkapja szinte már létezhetetlen gesamtkunstos jellegét: vizualitás és auditivitás, természet és ember alkotta szépség, együtt, egymásból kinőve.

Odébb, az autóparkolónak kialakított helyen egy tipikus art shop kínálja obligát termékeit, köztük Szent Benedek reguláinak új kiadását.

Miért jutott mindez az eszembe? Mert Varga Judit tegnap újabb útibeszámolót tett közzé, amelyben beszámol a pannonhalmi bencés apátságban tett látogatásáról, lelkesen emlékeztetve arra, hogy „ez a hely valóban a lelki megnyugvás és béke szentélye.”

Valóban az. Csakhogy ennek feltétele Szent Benedek VI. században írt szerzetesi regulájának maradéktalan betartása. Miután a Főapátság kiadványai között szerepel Szent Benedek Regulája (1.750 Ft-os áron), csak remélni tudom, hogy Varga miniszter asszony vásárolt magának egyet, de ha nem, ajándékba talán kapott belőle. Mert ha igazán szeretné megérteni „a lelki megnyugvás és béke szentélyét”, s ennek valóságát a saját mindennapi életére kiterjeszteni, érdemes belenézni ebbe a regulába.

Már az elején arra szólít fel Szent Benedek, hogy le kell mondani „saját akaratodról, és az engedelmességnek hatalmas és hírneves fegyverzetét” felöltve Krisztusnak, „az igaz Királynak” kell a harcosává válni, s nem holmi földi halandóban látni Urunkat. Benedek arra szólít fel, hogy övezzük fel derekunkat „a jó cselekedetek gyakorlásával”, hiszen az igazi Úr sátrába az jut el, „aki szennyfolt nélkül jár és az igazságot cselekszi, aki igazat szól szívében, aki nem követ el álnokságot a nyelvével, aki embertársainak nem tesz rosszat, és társai elleni gyalázkodó beszédet nem tűr, aki a gonosz ördögöt, ha az valamire rá akarja venni, tanácsaival együtt a szívéből száműzi, semmibe veszi…”, aki nem felfuvalkodott, aki a bölcs emberhez hasonlatos. Az apát (mondjuk úgy, a vezérlő tábornok) nem rendelhet vagy parancsolhat olyat, ami az Úr törvénye ellen van, s nem lehet „személyválogató”. Ha valami fontos tennivalóról van szó, valamennyi testvért meg kell hívni a tanácsba, ott meghallgatni mindet, s mérlegelni az elhangzottakat. Aztán a jó cselekedetek szabályai között olvasható: „Ne lopj.” „Légy segítségére a szorult helyzetben levőknek.” „Szíved és szád mindig igazat mondjon.” „Méltánytalanságot ne tégy; ha pedig veled szemben követték el, békén tűrd el.” „Szeresd ellenségeidet.” „Ne szeresd a sok beszédet.” „Gyűlöld saját akaratodat.” Aztán fontos, hogy senki ne valljon magáénak semmit, ám a közös vagyonért, a szerszámokért és egyéb tárgyakért a testvérek felelősséggel tartoznak. Az étel mértékéről is rendelkezik a regula (ezt a részt Németh Szilárddal lehetne megosztani) és az ital mértékéről is (erre is volna ötletem). Előírás, hogy „minden érkező vendéget úgy fogadjanak, mint magát Krisztust, mert ő maga mondja majd egykor: Idegen voltam, és befogadtatok engem.”

S – csak mondom – a legsúlyosabb büntetések között szerepel a megvesszőzés és a kizárás. Úgy bizony, kedves miniszter asszony.

De hogy keretes legyen a történet, emlékeztetném arra Varga Juditot, hogy Subiaco szülötte volt a gyönyörű Gina Lollobrigida, aki sok interjújában elmondta, hogy ha szépnek és szeretetre méltónak találják, azt a testében és lelkében hordott Subiacónak köszönheti.

Hátha Varga Judit is köszönhet majd valamit Pannonhalmának.

ITT OLVASHATÓ