SÍR A TELEFON

ÉLET ÉS IRODALOM
Szerző: HEGYI IVÁN
2021.12.22.

Ez immár a harmincötödik karácsony labdarúgó-vb vagy annak esélye nélkül. Szomorú összegzés egy futballbolondtól: az életem több mint felét annak hiányában éltem le, hogy a magyar válogatott világbajnokságon szerepelt volna. Igaz viszont, hogy ott lehettem a Mundialon, amikor legutóbb résztvevő volt az együttes. Nem úsztam a boldogságban a 0-6 után, de Irapuato csalóka emlék, ma már mintha örömforrás lenne. Ha mostanában nálam ifjabbaknak elmesélem, hogy ott jártam nyolcvanhatban Mexikóban, a tekintetekből azt olvasom ki: „Apukám, ez a pali látott még vb-n magyar csapatot, nem semmi...”

Harmincöt esztendeje persze senki nem követelte az egyetlen televíziótól, hogy az ünnepen vetítse le a szovjet hatost vagy a franciáktól elszenvedett 0-3-at. De ma már milyen szívesen megnéznénk az eddigi utolsó győztes magyar vb-meccset, a Magyarország–Kanada 2-0-t, szintén Irapuatóból. A legcsekélyebb irónia nélkül írom: hála néktek, ti nyertes magyar fiúk! Mintha imát mondanék, úgy rebegem magamban a neveteket: Szendrei – Sallai, Kardos, Garaba, Varga József – Burcsa (Róth), Bognár, Nagy Antal (Dajka), Détári – Kiprich, Esterházy. Külön áldás Esterházy Marcira és Détári „Dömére”, a két gólszerzőre.

Akkoriban persze elátkozták mindannyiukat. Az év sportolója-szavazáson még az ülőröplabda-válogatott is kapott voksot, a „mexikóiak” még véletlenül sem. Csak azért említem, mert nem olyan régen a labdarúgó-válogatottat választották az év csapatának az Izland elleni bravúros hazai 2-1 után, amelyet 0-1-ről az utolsó pillanatokban sikerült elérni egy honosított guadeloupe-i gazdasági bevándorló, Loïc Négo, valamint Szoboszlai Dominik góljával. Hajdanán honfitársaink úgy jutottak ki a világbajnokságra, hogy Rotterdamban a hollandokat verték 2-1-re, Varga „Kacsa” még tizenegyest is ronthatott, pedig az ellenfelet bizonyos Ruud Gullit, Marco van Basten, Frank Rijkaard is erősítette. Aztán a visszavágón, amikor már az eredménytől függetlenül csoportelső volt a magyar csapat, a telt házas Népstadionban óriási balhé kerekedett abból, hogy a válogatott merészelt kikapni 1-0-ra. Akkor még őrületes ötlet lett volna vereség után is énekelni a Himnuszt. Amúgy ma is az, ahogyan a tét nélküli varsói vb-selejtezőn tapasztaltam. A lengyel drukkerek vagy a lefújás előtt távoztak a helyszínről, vagy kifütyülték együttesüket a 2-1-es „zakó” nyomán. Megfelelő szint fölött „égésnél” nem szokás kísérletet tenni a nemzeti dal lejáratására...

ITT OLVASHATÓ 

AZ ÉS 2021/51-52. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (1. RÉSZ)

AZ ÉS 2021/51-52. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (2. RÉSZ)