Szerző: GÁBOR GYÖRGY
2022.01.21.
A „Piros volt a paradicsom, nem sárga, Magyarország előre megy, nem hátra” speciel nekem valóban sokféle gondolatot indított el a fejemben, ám a sokféle gondolat konvergálni látszott egy felé, mégpedig a priápikus költészet vezérmotívuma, például egy bizonyos Ambrus „roppant szerszáma” irányába, amelyről Janus Pannonius dalol (De Ambrosio: „instrumento grandi”), esetleg ama két szerv felé, amelyről ugyancsak Janus Pannonius állítja, hogy folyton kívánják egymást: "Cur penem cunnus, cur contra mentula cunnum / Appetat…” vagy ama fertály direkciójába, amelyet Janus Pannonius, midőn serdülésnek indult, „mind többet kaparászott lágyéka táján”, s mellyel „gyakran nedvezi át álmom a gyolcs lepedőt”. Ugyanakkor sajnálattal konstatálom, hogy Orbán fejében semmilyen gondolatot nem indított el például az alábbi két sor: „Haza csak ott van, hol jog is van, / S a népnek nincs joga.”
Igaz, ahhoz, hogy a „sokfajta gondolat” közül legalább egyet elindítson az irodalom az emberben, ahhoz nem a disznófejű Nagyúr feje szükségeltetik, amelyből csak annyi képes kibugyogni, hogy „Add az aranyod, aranyod.”
Igaz, ahhoz, hogy a „sokfajta gondolat” közül legalább egyet elindítson az irodalom az emberben, ahhoz nem a disznófejű Nagyúr feje szükségeltetik, amelyből csak annyi képes kibugyogni, hogy „Add az aranyod, aranyod.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.