...SAJNÁLATTAL KONSTATÁLOM, HOGY ORBÁN FEJÉBEN SEMMILYEN GONDOLATOT NEM INDÍTOTT EL PÉLDÁUL AZ ALÁBBI KÉT SOR: „HAZA CSAK OTT VAN, HOL JOG IS VAN, / S A NÉPNEK NINCS JOGA.”

FACEBOOK
Szerző: GÁBOR GYÖRGY
2022.01.21.

Orbán most a költészet és a politika szoros kapcsolatáról delirál a szolgamikrofonba. Elmagyarázza, miért nagyszerű jelszó a „Magyarország előre megy, nem hátra”: azért – így a magyar miniszterelnök –, „mert a politika olyan, mint a költészet…Valamilyen rokonságban áll az irodalommal, s az irodalomban is az a jó, hogy sokfajta gondolatot indít el az ember fejében.”

A „Piros volt a paradicsom, nem sárga, Magyarország előre megy, nem hátra” speciel nekem valóban sokféle gondolatot indított el a fejemben, ám a sokféle gondolat konvergálni látszott egy felé, mégpedig a priápikus költészet vezérmotívuma, például egy bizonyos Ambrus „roppant szerszáma” irányába, amelyről Janus Pannonius dalol (De Ambrosio: „instrumento grandi”), esetleg ama két szerv felé, amelyről ugyancsak Janus Pannonius állítja, hogy folyton kívánják egymást: "Cur penem cunnus, cur contra mentula cunnum / Appetat…” vagy ama fertály direkciójába, amelyet Janus Pannonius, midőn serdülésnek indult, „mind többet kaparászott lágyéka táján”, s mellyel „gyakran nedvezi át álmom a gyolcs lepedőt”. Ugyanakkor sajnálattal konstatálom, hogy Orbán fejében semmilyen gondolatot nem indított el például az alábbi két sor: „Haza csak ott van, hol jog is van, / S a népnek nincs joga.”
Igaz, ahhoz, hogy a „sokfajta gondolat” közül legalább egyet elindítson az irodalom az emberben, ahhoz nem a disznófejű Nagyúr feje szükségeltetik, amelyből csak annyi képes kibugyogni, hogy „Add az aranyod, aranyod.”

ITT OLVASHATÓ