ORBÁN, ÉS AZ ÉLIRE VASALT ORSZÁG

REZEDA VILÁGA BLOG
Szerző: Rezeda
2022.01.09.

Jól ébredt a kedves vezető szombaton. Kellemesen meleg volt a paplan alatt, a gyomra sem rendetlenkedett, a zsíros böfögést szódabikarbónával fojtotta le az este, így azon kezdett tűnődni nagyot nyújtózva, mit is üzenjen az ő népének kellően magvasat így az ünnepek után. A Mikulást, kisjézust és mind az összes aprószenteket már eljátszotta, kinézve a jégvirágos ablakon látta, hogy Magyarország előre megy nem hátra. Úgy suhant az űrben Magyarország, mint valami csillagrakéta szupergyújtással, amikor a galaxisok a sebességtől tésztává nyúlnak, és megszűnik a tér.

Körülnézett a paplan alól a kedves vezető, látta a félhomályban a sarokba állított kevlármellényt, az amúgy trottyos szárú gatyája is kisimulva feküdt a szék hátán, cipői párhuzamosan alatta, az aktuális nyakkendő is élire vasalva pihent. Felfedezte a rendet a rendetlenségben, így született meg a fejében az aznapi evangélium, amit szeretett népe elé tár a Facebookon, s ami ez: „Most az európai nagy rendezetlenségben egy rendezett ország van. Ez Magyarország”. Ez a suta közlendő jutott az eszébe, ízlelgette, csócsálgatta, s amikor már savanyúan böfögött föl félig emésztetten, kiokádta mielénk.

És most itt fekszik egy zavaros és bűzös tócsa formájában arra sarkallva az embert, hogy megfejtse, mit is akart mondani a költő, amikor voltaképp semmit sem. Ideplaccsantott valamit. Orbán viszont mindeközben a rendelésünkön fekszik a a pamlagon csukott szemmel, így törnek fel belőle a képzetek. És mi jó doktorbácsihoz méltón, szemüvegesen és szakállasan fejtjük meg lelkének torzulásait, amik viszont hatalmasak. Nem kellett volna, hogy fasiszta pszichopata legyen a gyerekkori verések miatt, mégis az lett, kaphatott volna villanyvasutat de nem kapott, futballozhatott volna, nem tudott.

Nem szereti a pocakos tábornokokat mint emlékezhetünk, mert kilóg a hasuk a sorból. Nem bírja el a más véleményt, mert vitatkozni rendetlenség. Milyen jó is az, megálmodni valamit, amit Semjén éjszaka törvénytervezet formájában benyújt, délelőtt a bátor harminchármak megszavazzák, estére már alá is írja a schmittádernovák. Ez igen, ez ügymenet, a fiúknak fütyijük van, a lányoknak puncijuk, a krumplileves pedig legyen krumplileves, ahogyan Magyarország előre megy, nem hátra. Rákositól Kádárig terjed a rend, megspékelve Horthy különítményeseivel mint Kubatov-kopaszok.

Katonák az utcákon és a kórházakban, kórházparancsnokok, iskolarendőrök, drótkerítés, GYODA, alaptörvény asztala, nemzeti hitvallás, ötszáz újság ugyanazzal az interjúval karácsonyra, haptákban álló operatív törzs, háton cipelt libernyákok, békemenet, és az élettől leválasztott kedves vezető, aki már rég nem találkozott igazi választóval, hanem csak neki tenyésztett szavazóval. Mint ahogyan újságíróval sem. A rendetlenség elől függöny mögé bújik, ha valami kellemetlen lehet, oda el nem megy. Az erkélyen fogadja a kiválasztottakat, az élet és az ország messzire van.

Elnézem a beteget itt a pamlagon, aki valamikor a kollégiumban eldöntötte, hogy gazember lesz, és a fogadalmát állja is, csak beleőrült. Jujj, jön a birnami erdő, odakint szivárvány van, színes ruhájú és színes bőrű emberek, eszmék és hitek sokasága, sok a tábor, sok a zászló, felhők szállnak az égen irányítás nélkül. Hát hova vezet ez, mi lesz, ha nincs nagy, közös vezérlő eszme, mindenki azt gondol, amit csak akar, élnek, mint az állatok, vagy épp, mint az emberek. Az ilyeneknek nem lehet kiáltani, hogy hajrá Magyarország, hajrá magyarok, az ilyenek leszarják a dakota közmondásokat.

„Most az európai nagy rendezetlenségben egy rendezett ország van. Ez Magyarország.” Itt tartunk, illetve itt tart Orbán Viktor egyedfejlődésében, ideológiai zűrzavarában, amikor igazi vezérlő eszméje sohasem volt. Minden álca volt és hamisság ma is, a liberalizmus, a polgárság, a kereszténység, semmi sincs, csak az ego. Szállnak ki a gőzök a fejéből a pamlagon, egy, kettő, három, Orbán Viktor a legnagyobb a világon, a tyúkszaros udvartól az univerzum trónusáig. És csak most látom magam is, ahogyan fekszik a pamlagon, duci kis ujjai lógnak bele a csordultig telt éjjeli edénybe.

ITT OLVASHATÓ