MI A FELSZABADULÁST VÁRTUK, ÉS NEM AZON PROBLÉMÁZTUNK, HOGY BOMBÁZNAK VAGY LŐNEK-E (1. RÉSZ)

HÍRKLIKK
Szerző: MILLEI ILONA
2022.01.18.

„Tulajdonképpen 1945. január 18-a hajnal volt, amikor a szovjet tankok megjelentek a budapesti nagy gettónál. A kollégám mellette lakott akkor, és ő még látta azt is, ahogy bedőlt a palánk” – mondja Spieler Marietta. Ő ma 88 éves, a 77 éve felszabadult budapesti gettóba 11 évesen került. Amit az alábbiakban közreadunk, az ő története. Amit a történelemből tudunk, hogy a szovjet csapatok 1945. január 17-18-án érték el Pest központi részeit. A harcok Budán tovább folytatódtak, de a pesti gettó felszabadult, fegyveres őrsége eltűnt. A felszabaduláskor a Klauzál téren több mint háromezer temetetlen holttestet találtak. Többségüket a Dohány utcai zsinagóga mellett, tömegsírokban helyezték el. A gettó 4513 lakásában összezsúfolt emberek száma 1945 elején elérte a 70-80 ezret.

Spieler Marietta története

Én 11 éves voltam, amikor a gettóba kerültem, mondhatom tehát, hogy már vannak róla személyes emlékeim. A végén kezdem. A gettó felszabadulása után, 1945. január 18-án mi nem is tudtunk hazamenni, mert a nagyapámat, aki nagyon beteg volt már akkor, egy háromkerekű taligán kellett hazatolni, és azt csak 19-ére tudtunk szerezni. Nagyapám még néhány napot élt.

Akkor még nem tudtam fölfogni, hogy hazafelé miért kerülünk olyan nagyot, miért nem a tér felé megyünk, hiszen a Klauzál utcában, a Klauzál tértől a második házban laktunk. Anyu – aki rettenetesen gondoskodó anya volt, és miután ő hordta az ebédet a háznak, nyilván látta a halottakat – azért nem vitt minket a Klauzál téren keresztül, hogy ne lássuk a hullahegyet. Megkímélt bennünket. Mikor arra járok és látom a békés játszóteret, hihetetlennek tűnik számomra az a rengeteg szörnyűség...

ITT OLVASHATÓ