MÉDINAPLÓ - A KÖZSZOLGÁLATI MÉDIÁNAK VAN-E MÉG LÉTJOGOSULTSÁGA MAGYARORSZÁGON?

MÉDIANAPLÓ
Szerző: ZÖLDI LÁSZLÓ
2022.01.29.

Az Újnépszabadság vitákat is szervez. Elhangzanak pro és kontra érvek, néhány perc múlva pedig értelmes hozzászólók is bekapcsolódnak az eszmecserébe. Tegnap a főszerkesztő vitatkozott a Márki-Zay féle stáb médiapolitikai felelősével. Az utóbbi, Polyák Gábor kitűnő jogász, két évtizede, pécsi tanársegéd kora óta ismerem. Az ELTE médiatudományi tanszékét vezeti, és most azt fejtette ki, hogy a közszolgálati médiának nincs szüksége sportcsatornára.

Kereszty András kitűnő újságíró, tudósítóként évekig élt külföldön. Vitacikkében azt írja: ha az ellenzék nagydobra veri Polyák elképzelését, akkor megnézheti magát a közelgő választáson. Az első vitakört követte a második. A beszélgetőpartnerek árnyalták ugyan az álláspontjukat, de nem jutottak közelebb egymáshoz. És megszólalt egy harmadik fél is. Negyedikként nem akarok döntőbíró lenni, javasolnék viszont egy másik nézőpontot. Kereszty András szeme előtt a BBC és a német ZDF meg ARD gyakorlata lebeg Attól tartok azonban, hogy a magyar politikai kultúrában nem az a kérdés, vajon közvetítsen-e az újjászervezendő közszolgálati média sportot, hanem hogy egyáltalán szükség van-e közszolgálati médiumokra.

A plurális rádiózást és tévézést megteremtő 1996-os médiatörvény óta ugyanis a politikai elit foggal körömmel ragaszkodik a közszolgálati zsákmányához. Zsarolási eszköze a közpénz, amelyet tetszés szerint vonhat meg tőle, és adhat neki. Az államilag finanszírozott rádió és televízió évente 130 milliárd forintból fújja a parlamenti többség nótáját. A prímás vonójába húzott bankó Medgyessy Péter országlása idején még 70 milliárdos volt. A két szám vásárlóereje nagyjából azonos, érte pedig silány portékát kaptunk és kapunk. A különbség az, hogy 2010 óta propaganda üzenetek is olvashatóak a csomagoláson.

Híve volnék a brit és német közszolgálati gyakorlat honosításának. Szívem csücske az ARD, mert összegyűjti a tartományi tévék legértékesebb műsorait is. De a magyar politikai kultúra kétségessé teszi, hogy a választási győzelem után az ellenzéki pártok vezetői lemondanának a közszolgálati médiumok befolyásolásáról. Eddig mindenről beszéltek, amit tenni szeretnének, a nyilvánosság kínálkozó kérdéseit azonban kerülték. Polyák Gábor megszólalásában az a pozitívum, hogy most már tudjuk: a médiapolitikáért is felel valaki. Csakugyan Valaki, aki a vita után talán tovább árnyalja az általa vezetett munkacsoport álláspontját...

ITT OLVASHATÓ