Szerző: NYILAS GERGELY
2022.01.27.
Ha a Kreml célja az volt, hogy 30 év után újból komolyan számoljon az Egyesült Államok azzal, hogy Oroszországnak is vannak stratégiai érdekei, akkor Moszkva az orosz erők Ukrajna körüli mozgolódását első körben sikerként könyvelheti el: tárgyalhatott ezekről a stratégiai érdekekről januárban az Egyesült Államokkal és a NATO-val. Bár előre semmi sem mozdult, szerdán Washington a további tárgyalás szándékának jeleként megküldte az oroszok által követelt írásos válaszát a Vlagyimir Putyin orosz elnök által decemberben megfogalmazott biztonsági garanciákat tartalmazó követeléslistájára. A labda most az orosz térfélen pattog – mondta Antony Blinken amerikai külügyminiszter.
Ha azonban a Kreml célja az volt, hogy ennek az orosz követeléslistának maradéktalanul érvényt szerezzen, akkor az elmúlt csaknem egy évnek – a tavaly áprilisi első, Ukrajna körüli katonai átcsoportosítástól számítva – Moszkva szempontjából sincsen pozitív hozadéka:
- a NATO nem deklarálja, hogy elviekben is elutasítja Ukrajna esetleges felvételét,
- nem merül fel, hogy az orosz igényéknek megfelelően a NATO infrastruktúrája visszatérne az 1997-es állapothoz, kiüresítve a cseh, lengyel és magyar tagfelvétellel indult, összesen öt bővítési hullámot, hogy afféle pufferzónát alakítson ki Oroszország és a NATO nyugati tagjai között.
„Egyértelművé tettük, hogy alapvető elveinket fenntartjuk, beleértve Ukrajna függetlenségének, területi integritásának biztosítását, és azt, hogy az országok maguk döntsenek biztonsági megállapodásaikról és szövetségeseik megválasztásáról” – mondta Blinken, jelezve, hogy „nincs változás és nem lesz változás” abban, hogy a NATO továbbra is nyitott marad új tagok felvételére. Blinken azonban hozzátette, hogy egy „komolyan vehető diplomáciai utat ajánlanak fel, ha Oroszország hajlandó ezt választani.” Az átadott írásos választ nem hozták nyilvánosságra, de Ukrajnának is eljuttatták.
Eközben a NATO főtitkára is üzent Oroszországnak. Jens Stoltenberg százezer, Ukrajna közelében lévő orosz katonáról beszélve felszólította Moszkvát, hogy vonja ki csapatait Ukrajnából – ez a szakadárokat támogató, burkoltan jelen lévő erőket jelentheti –, Moldáviából – ez a szakadár Dnyesztermenti Köztársaságban állomásozó, a 90-es évek elejétől folyamatosan ott lévő erőkre utal – és Grúziából – azaz Oroszország által 2008-ban önálló államként elismert Dél-Oszátiából és Abháziából.
Ez az a pont, ahol kiderülhet, hogy az ukrán határ mentén több mint százezer katonát felvonultató Putyin tovább akarja-e fokozni a feszültséget, és ha igen, milyen lépéseket kész megtenni ennek érdekében, vagy pedig látszani fog, hogy azért tette magasra a tétet, hogy legyen miből engednie.
Az orosz oldalról egyelőre jelezték, hogy Putyin megvizsgálja az amerikai választ, ez pedig időbe telik majd. Szergej Lavrov külügyminiszter annyit mondott, hogy ugyan a fő aggodalmaikra nem válasz a dokumentum, de „reményt ad, hogy komoly párbeszéd induljon” kisebb kérdésekről.
A feszültséggel, amellyel újra értelmet nyert az Oroszország és a Nyugat hidegháborús időszakot idéző szembeállítása, csak gyengült Oroszország és vele együtt Európa biztonsága – aminek alapján az is látszik, hogy az Ukrajna körüli konfliktus messze nem csak Ukrajnáról szól. Ebben a helyzetben pedig Európa ismét szembesülhetett azzal, biztonságának szavatolásáért kevéssé felel: a tárgyalások a szuperhatalmi státusz visszaszerzésének igényével fellépő Oroszország és az Egyesült Államok között zajlottak és zajlanak a jövőben is, még ha vannak is európai kezdeményezések, mint egy alacsony, tanácsadói szinten tartott párizsi egyeztetés szerdán orosz, ukrán, német és francia részvétellel...
„Egyértelművé tettük, hogy alapvető elveinket fenntartjuk, beleértve Ukrajna függetlenségének, területi integritásának biztosítását, és azt, hogy az országok maguk döntsenek biztonsági megállapodásaikról és szövetségeseik megválasztásáról” – mondta Blinken, jelezve, hogy „nincs változás és nem lesz változás” abban, hogy a NATO továbbra is nyitott marad új tagok felvételére. Blinken azonban hozzátette, hogy egy „komolyan vehető diplomáciai utat ajánlanak fel, ha Oroszország hajlandó ezt választani.” Az átadott írásos választ nem hozták nyilvánosságra, de Ukrajnának is eljuttatták.
Eközben a NATO főtitkára is üzent Oroszországnak. Jens Stoltenberg százezer, Ukrajna közelében lévő orosz katonáról beszélve felszólította Moszkvát, hogy vonja ki csapatait Ukrajnából – ez a szakadárokat támogató, burkoltan jelen lévő erőket jelentheti –, Moldáviából – ez a szakadár Dnyesztermenti Köztársaságban állomásozó, a 90-es évek elejétől folyamatosan ott lévő erőkre utal – és Grúziából – azaz Oroszország által 2008-ban önálló államként elismert Dél-Oszátiából és Abháziából.
Ez az a pont, ahol kiderülhet, hogy az ukrán határ mentén több mint százezer katonát felvonultató Putyin tovább akarja-e fokozni a feszültséget, és ha igen, milyen lépéseket kész megtenni ennek érdekében, vagy pedig látszani fog, hogy azért tette magasra a tétet, hogy legyen miből engednie.
Az orosz oldalról egyelőre jelezték, hogy Putyin megvizsgálja az amerikai választ, ez pedig időbe telik majd. Szergej Lavrov külügyminiszter annyit mondott, hogy ugyan a fő aggodalmaikra nem válasz a dokumentum, de „reményt ad, hogy komoly párbeszéd induljon” kisebb kérdésekről.
A feszültséggel, amellyel újra értelmet nyert az Oroszország és a Nyugat hidegháborús időszakot idéző szembeállítása, csak gyengült Oroszország és vele együtt Európa biztonsága – aminek alapján az is látszik, hogy az Ukrajna körüli konfliktus messze nem csak Ukrajnáról szól. Ebben a helyzetben pedig Európa ismét szembesülhetett azzal, biztonságának szavatolásáért kevéssé felel: a tárgyalások a szuperhatalmi státusz visszaszerzésének igényével fellépő Oroszország és az Egyesült Államok között zajlottak és zajlanak a jövőben is, még ha vannak is európai kezdeményezések, mint egy alacsony, tanácsadói szinten tartott párizsi egyeztetés szerdán orosz, ukrán, német és francia részvétellel...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.