Szerző: KENDE ÁGNES
2022.01.03.
A második esély iskolának nevezett budapesti Belvárosi Tanodában és a romáknak első esélyt nyújtó miskolci Dr. Ámbédkar Gimnáziumban az a közös, hogy elérik, ami a hagyományos középiskoláknak nem mindig sikerül: érettségihez juttatják a kudarcot vallott vagy nehéz sorsú diákokat. Módszereikből az állami iskoláknak is lenne mit tanulniuk.
Budapest belvárosának kellős közepén, az Irányi utcában székelő Belvárosi Tanodába olyan diákok járnak, akik korábban egy vagy több középiskolában valamilyen módon kudarcot vallottak. Ha elmúltak 16 évesek, személyesen jelentkezhetnek a tanodába, és ha felveszik őket, kapnak egy második esélyt arra, hogy leérettségizzenek. Nem véletlen, hogy a tanodát második esély iskolának hívják, hiszen ide kifejezetten azokat a gyerekeket veszik fel, akikről érzik, hogy máshol már nem kellenek. Egy másik iskolában, a miskolci Dr. Ámbédkar Gimnáziumban, amit épp a Belvárosi Tanoda egyik volt diákja alapított, az első esélyt sem kapó, szegregált iskolákban eleve kudarcra ítélt, mélyszegénységből jövő roma fiatalok kapnak lehetőséget arra, hogy megszerezzék az érettségit. A két iskolában az a közös, hogy elérik azt, ami a hagyományos középiskoláknak nem mindig sikerül, főleg az átlagostól eltérő tanulók esetében: ezekben az intézményekben a sokféle okból kudarcra ítélt diákok jellemzően megszerzik az érettségit, ráadásul úgy, hogy végig támogató, szeretetteljes hangulat veszi körül őket.
De hogy lehet az, hogy egy ingyenes, magánalapítású középiskola képes elvégezni azt a küldetést, amibe az állami intézményeknek gyakran beletörik a bicskájuk?
...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.