Szerző: NÓVÉ BÉLA
2022.01.25.
Magyarországon a Szegényeket Támogató Alap (SZETA) létrejötte kivételesen szerencsés egymásra találása volt a ’70-es, ’80-as évek fordulóján megéledő demokratikus ellenzéknek, az értelmiségi és művészeti ellenkultúráknak és a szociális gondokkal együtt növekvő társadalmi segítőkészségnek.
A független segélymozgalmat 1979 őszén Solt Ottilia indította útjára hét társával: Havas Gáborral, Iványi Gáborral, Lengyel Gabriellával, Matolay Magdával, Nagy Andrással, Nagy Bálinttal és Pik Katalinnal, akiknek többsége ekkor már jó egy évtizede intenzív terepkutatásokat végzett a magyar munkások, szegények és cigányok körében. Mint visszaemlékezésében az egykori SZETA-aktivista, Kardos László jogász írja:
„Közösségünknek karizmatikus vezetői voltak: Kemény István és Solt Ottilia. A SZETÁt Solt Ottilia találta ki, de a történet Kemény Istvánnal kezdődik. A Szeta-alapítók többsége a szociológus Kemény tanítványa volt, akik 1969-től részt vettek az általa irányított szegény- és cigányvizsgálatokban.”
A SZETA indulásakor azonban az iskolateremtő, kiváló terepkutató már nem vehetett részt, mert a sok éven át őt sújtó kutatási és közlési tilalom elől 1977-ben nyugati emigrációba kényszerült, ahol 1990-ig a párizsi École des Hautes Études en Sciences Socials munkatársa lett, s csak a rendszerváltás után tért haza.
Célja és önmeghatározása szerint a SZETA olyan önkéntes civil szerveződés volt, amely azoknak a rászoruló családoknak nyújtott közvetlen segítséget, melyek valamiért a szociális védőhálóból kiestek. Mivel a kommunista érában a szegénység, otthontalanság és a származási diszkrimináció eleve tabutéma volt, az alapítók úgy döntöttek, meg sem kísérlik a legális egyesületté alakulást, s a várható hatósági tilalmak és retorziók ellenében a minél szélesebb nyilvánossághoz fellebbeznek, amelybe a nyílt felhívások, jótékony célú lakásrendezvények és köztéri akciók éppúgy beletartoztak, mint a szamizdat és tamizdat (a magyar emigráns sajtó) cenzúramentes fórumai. Bár a mozgalom szándéka és működésmódja eleve rendszerkritikus volt, önkénteseinek főként értelmiségi körökből verbuvált, heterogén tábora csak részben vállalta a nyílt ellenzékiséget, s a konspiráció vagy a nyilvánosság, a hivatalos keretek vagy a független önszerveződés dilemmái – mint mindenfajta civil kezdeményezés a korszak egésze alatt – a SZETA tagságát is megosztotta...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.