Szerző: SZIJÁRTÓ IMRE
2022.01.22.
De éppen olyan ostobaság lenne tagadni azt a nyilvánvaló tényt, hogy a 2001-es terrortámadást és az azt követő pánikot egyes nagyhatalmak vezető elitjei arra használták fel, hogy milliók halálához vezető hódító háborúkat indítsanak, soha nem látott megfigyelő államot építsenek ki, és rehabilitálják a kínzást. A valódi terrorveszélyre válaszul bevezetett intézkedések egy része talán indokolt és arányos volt, míg mások aránytalanul és indokolatlanul korlátozták az emberek jogait. Egy azonban közös szinte mindben: máig nem jutott eszébe senkinek a válság során felhalmozott többlethatalom visszaszolgáltatása. Nincs ez máshogy a pandémiával kapcsolatban sem.
Ma sokan a világ lehető legnormálisabb dolgának tekintik, hogy a reptéren letapiznak, levetetik velünk a cipőnket, vagy elkobozzák a táskában felejtett körömvágó ollót. A reptér ma a permanens szükségállapot tere, ahol a jog részben felfüggesztésre került, és ahol a gyanú is elég hozzá, hogy berángassanak egy félreeső szobába. A 2001 utáni reptér a totális megfigyelést és fegyelmezést agresszív konzumerizmussal ötvöző disztópia, amely, ha nem vigyázunk, az egész társadalom jövőjének sötét előképe lehet.
Félő, hogy a pandémiára adott, gyakran a lakosság elsöprő többségének támogatását élvező autoriter válaszok az egész világot egy nagy reptérré alakítják. A berlini hétköznapok, amelyekről sok személyes tapasztalatom van, már nem állnak annyira távol ettől, ami különösen fájó annak tudatában, hogy pár éve még talán ez a város volt Európa legszabadabb helye. Személyi igazolvány és személyes adatok QR-kód általi megosztása nélkül például már alsógatyát vagy egy pohár kávét sem vásárolhat az ember, és a tömegközlekedésen jobb, ha nem merül le a telefonja, hiszen azon van a digitális oltási igazolvány, mely nélkül tilos felszállnia...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.