ELŐRE? HÁTRA?

ÉLET ÉS IRODALOM
Szerző: BAUER TAMÁS
2021.12.22.

Országszerte kikerültek a plakáthelyekre a Fidesz új kampányplakátjai. A szokásos kék háttér előtt, melyen azért észrevehető a Lánchíd sziluettje, három szóból álló tőmondatot olvashatunk: „Magyarország előre megy.” Igazán egyszerű, egyértelműen pozitív üzenet, annak érzékeltetésére, hogy az országban – ahogy a közvélemény-kutatók rendszeresen rákérdeznek – jó irányban mennek a dolgok. Hogy a dolog még nyilvánvalóbb legyen, a plakát bal alsó sarkában pirossal az üzenet másik fele: „Nem hátra.” Vagyis: nem szabad visszatérni az előremenetelt megelőző közelmúltba, a baloldali, ha tetszik, gyurcsányi kormányzásra. Előre csakis a Fidesz, az Orbán-kormány viheti az országot.

Igen? Előreviszi? Biztosan? Előrevisz Orbán kormányzása?

Ma a Fidesz újra sokat beszél a rezsicsökkentésről, arról a politikai üzenetről és politikai intézkedésről, amellyel a 2014-es választáson sikerült Orbánnak újabb kétharmados győzelmet elérnie. Ma azt is hozzáteszik, hogy míg Nyugat-Európa súlyos energiaválsággal küzd, a magyar fogyasztókat ez, hála a rezsicsökkentésnek, vagyis a központilag diktált közműdíjaknak, nem érinti. Vajon a rezsicsökkentés előrevitt? Aki vissza tud emlékezni az immár fél évszázaddal ezelőtti időkre, az pontosan tudja: az 1973. októberi arab–izraeli háborút követő világpiaci olajárrobbanást követően jelentette ki az akkori magyar vezetés: ez bennünket nem érint, megállítjuk az árak emelkedését a határon. Ugyanez volt a helyzet a többi akkori szocialista országban. A nyugati világban, ahol a piaci viszonyokhoz igazodva emelkedtek az árak, a gazdaság gyorsan alkalmazkodott a megváltozott körülményekhez, csökkent az energiaigényes termelés részaránya, s vele a gazdaság fajlagos energiafelhasználása. Az egykori KGST- tagországokban nem ez történt, az energiafelhasználás és vele az energiaigényes ipari termelés tovább növekedett, egészen addig, amíg ez a növekedés beleütközött a Szovjetunió szállítóképességének korlátjába, s másfél évtized elteltével, a nyolcvanas évek végére az egész KGST-kapcsolatrendszer és vele maga a szocialista tervgazdaság összeomlott. A rugalmas piacgazdaságra épülő nyugati világgazdaság viszont, túljutva az olajválság sokkján, újra dinamikusan növekedett, s eldőlt az, amit a megelőző évtizedekben „a két rendszer versenyének” neveztek. A versenyt az a rendszer veszítette el, ahol azt gondolták a hatalmat gyakorlók, hogy az árak emelkedése megállítható a határon. Ebből a példából is látható, hogy Orbán kormányzása nem előrevisz, hanem fél évszázaddal hátra...

ITT OLVASHATÓ