EGYSZERŰEN MEG LEHETNE OLDANI, HOGY AZ ÖZVEGGYÉ VÁLÓ NYUGDÍJASOK NE SZEGÉNYEDJENEK EL

G7.HU
Szerző: BANYÁR JÓZSEF
2022.01.03.

A nyugdíj az átlagolvasó számára egyszerű témának tűnik, aminek az egyetlen lényeges jellemzője, hogy kicsi, és amúgy is csak egy bizonyos, elég magas kortól kezdve érdekes. Rovatunk azonban a mértékkel szinte egyáltalán nem foglalkozik, és kifejezetten a fiataloknak és középkorúaknak szól. Nem nyugdíjpolitikai aktualitásokat, hanem stratégiai megfontolásokat vetünk fel. A célunk, hogy a még legalább egy emberöltővel a nyugdíj előtt állók számára egy a mainál sokkal jobb nyugdíjrendszer vízióját vázoljuk fel, hiszen a rendszer alapvető megváltoztatásához – amire szükség van – legalább néhány évtizedes időtartamra van szükség.

A nyugdíjrendszer bármelyik (állami, foglalkoztatói, önkéntes) pilléréből kapott nyugdíjak szinte magától értetődő jelzője az „egyéni”. Vagyis azt az egyén kapja, egyéni jogszerzése (járulékfizetése, munkaszerződése) illetve egyéni megtakarítása alapján. Nyilvánvalóan így a legegyszerűbb és így a legolcsóbb a nyilvántartás, és nincs is ezzel semmi gond, ha egyedülálló emberekről van szó, hiszen nekik elvileg sincs kivel megosztaniuk azt.

Akkor sincs gond, ha gyermektelen, hasonló jövedelmi helyzetű, egyaránt dolgozó házaspár két tagjának a nyugdíját vizsgáljuk, hiszen ők egyenként praktikusan a saját jövedelmükből és nyugdíjukból élnek. Azonnal jönnek viszont a problémák, ha olyan házaspárokat nézünk, akiknek a jövedelmi helyzete nem egyforma. (Erről nincs adatunk, de a házasságban élők egyelőre többségben vannak, hiszen a 2021-es statisztikák szerint a 65 éves férfiak kétharmada, a nőknek pedig a fele él házasságban – gyaníthatóan a 65 éves nők nagyon nagy része már özvegy.)

Ha ezeknek a pároknak még gyermekeik is vannak, akkor pedig szinte biztos az aszimmetrikus jövedelmi helyzet, az egymáshoz képest nem egyforma hosszúságú munkaviszony, és az ebből adódó rövidebb tartamú jogszerzés, illetve megtakarítás, és az ebből adódó nagyon különböző nagyságú nyugdíj. Az esetek nagyobbik részében ez konkrétan úgy néz ki, hogy a házaspár gyermekeket vállal, emiatt a nő évekre kimarad a munkából, nem fizet járulékot és nem takarékoskodik. Majd a munkahelyre visszatérve később indul be a karrierje, és a legmagasabb elért jövedelme is alacsonyabb lesz, mint párjáé (de ebben persze vannak kivételek).

A dolog egészen addig nem probléma, míg mindkét fél él, hiszen az egyéni jövedelmeket a párok (jellemzően) egy közös életszínvonal fenntartására fordítják, vagyis az egyéni jövedelmek, beleértve a nyugdíjat is, a pár tagjai között kiegyenlítődnek. Az egyik fél halálával azonban ez a kiegyenlítési lehetőség megszűnik. Ez a haláleset túlnyomó többségben nyugdíjas korban szokott bekövetkezni, és az is tipikus, hogy a korábban jobban kereső, hosszabb szolgálati idővel rendelkező, és ezért magasabb egyéni nyugdíjat kapó férj hal meg előbb, és a kisebb nyugdíjat kapó feleségnek ebből kell megélnie esetleg még évtizedekig is, vagyis hirtelen nagyot csökken az életszínvonala.

Mit lehet tenni ez ellen? A foglalkoztatói nyugdíj Magyarországon lényegében nem létezik, így koncentráljunk az önkéntes nyugdíjcélú megtakarításra és az állami nyugdíjra...

ITT OLVASHATÓ