EGY ÓVODÁS NAPLÓJA 28. – BÁDOGEMBER

REZEDA VILÁGA BLOG
Szerző: Rezeda
2022.01.29.

Aszonta az Ibojnéni a tennap, hogy na gyerekek, ki jön a holnap mihozzánk, na ki, és nézett a szemével meg vigyorgott, mint a Pityu szok, amikor rosszat csinál titokba, és a Pityu monta is nekihogy bisztos a Mikulás vagy a Télapó. Mire az Ibojéni ingatta a fejéthogy nem is, nem is, na ki vajon, és már a füléig ért a szája neki, mire a Kisböske, hogy a papbácsi bisztos, de nem de nem, hogy akkor a képviselő bácsi, de az se, és az Ibojnéni már nevetett meg göcögött, hogy sohase láttuk még ilyennek. De asztán nem is monta meg, hogy ki lesz az, hogy legyen meglepetés, de monta, hogy öltözzünk szép ruhába, meg mosakodjunk meg nagyon, hogy illatosak legyünk a máma reggel.

Montam az apunak, hogy szép ruhába kell illatozni máma az oviba reggel, mire csak legyintett, az anyumeg mérges lett, hogy mit képzel az Ibojnéni, hogy csak akkor mosakszunk mi itthol, ha ő azt kéri, vagy micsoda. És kérdezte is, hogy miért kell a szép ruha, hiszen ünnep az nincsen semmilyen, de azér fölvettük, és indultunk is, hogy el ne késsünk. Hát, az oviba meg nem lehetett bemenni, mer teli volt a környék ilyen páncélos autókkal meg bácsikkal, oldalukon puska, jártak az oviból ki-be, és az anyu csak nézett, hogy mi van itt, mert a tetőkön is puskás emberek voltak, az utca vége lekerítve, amikor jött egy kutyás ember, és ők is mentek az oviba be, csak nekünk nem szabadott.

Kijött a kutya asztán és ki az ember is, az autók elmentek mind, mintha ott se lettek volna soha, csak az utca maradt lezárva a végén, keresztbe ilyen piros-sárga szallaggal, és a tetőkön se látszottak már a puskás emberek, úgyhogy lehetett menni be. Az anyu adott egy puszit, és montahogy vigyázzak magamra nagyon, de hát nagy vagyok én, már tudok vigyázni nagyon. Bementem az oviba, a folyosó végén ült egy kopasz ember, a dadust is kisérte egy a konyhába be, az Ibojnéni meg úgy ragyogott, hogy csakna, és a gyerekek zsibongtak. A Kisböske a reggelit várta, a Pityu meg bohóckodott, ahogyan szok mindig, de az Ibojnéni most nem szidta meg.

De nemcsak visittottak, hanem rohantak kopogni mind a bádogembert, ütni a hátát neki, és akkor az Ibojnéni nekiát sikittani, hogy jajj, miniszteresúr, elnökúr, jótevőnk, mi eggyetlen örömünk, mire rohantak be a kopasz emberek, tele lett a szoba kopasz emberekkel, akik szedték le a kövér bácsiról a gyerekeket, hajigálták őket a sarokba, hogy csak úgy huppantak, az Ibojnéni elájult, a hangzavarra bejött a dadus és most már a puskás emberek is, és kiszabadítva a kövér bácsit a gyerekekből, egy pokrócot dobtak a fejire, hogy menekittik innen kifele, autó csikorgott az udvaron a homokozónál, hogy már mindenki sírt, én meg gondoltam, na, vára dömperemmegyek.

ITT OLVASHATÓ