Szerző: SZEGŐ MÁRTA
2022.01.28.
„Még magasról nézvést / Megvolna az ország, / Werbőczi-utódok / Foldozzák, toldozzák.”
(Ady Endre)
Választási kampányában a kormány most nem ígérget. Ad. Újabb és újabb adományokkal sorozza meg népét. Holott üveggyöngyöknél alig több ez a kárpótlás abból a 11 év alatt felhalmozott jövedelemből, amelyet az Orbán-rendszer megvont – elcsent – az általa mellőzött néprétegektől, miközben a költségvetési forrásokat leginkább saját felső- és felső-középosztályának a javára csoportosította és – ne tévedjünk, a most folyó osztogatásokkal is – csoportosítja át.
Források pedig bőséggel buzogtak: a 2010–2020 közötti jólét, amire oly hangzatosan hivatkoznak, kevésbé a gazdaság kiugró teljesítményének, mint az évtizedes inflációmentes nemzetközi konjunktúrának, ezáltal az olcsó pénzeknek, még inkább a kiátkozott Brüsszelből érkező ingyen-eurómilliárdoknak köszönhető. S ne feledkezzünk meg arról az évi mintegy négymilliárd eurónyi tételről sem, amelyet külföldön dolgozó honfitársaink utalnak haza itteni családjuknak, kisegítve őket lakáshitel-törlesztésükben, és könnyebbé téve mindennapi életüket az ország mostohább sorsú szegleteiben is.
Valójában ezek hajtották a magyar gazdaság robogó motorját az elmúlt évtizedben előre – nem hátra – a lejtőn, hogy versenyképességi, szegénységi, egy főre eső jövedelmi, átlagbér-, egészségügyi stb. mutatóink tekintetében derekasan leküzdjük magunkat az Európai Unió sereghajtói közé.
Nagy a NER tartozása a magyar társadalomnak. Kormányzása három ciklusában nagyjából 180–200 ezer milliárd forint állami költségvetési bevétel, azaz a megtermelt nemzeti jövedelem közel fele felett rendelkezett.
Ebből 10 év alatt fejenként átlag 2–2,5 millió forintot tett ki a 2,5 millió nyugdíjasnak ki nem fizetett prémium a gazdaság reálnövekedési többlete kapcsán („svájci indexálás”) . Nem csupán a 3 ezer milliárd forintnyi magánnyugdíjalapra tette rá a kezét, de ennek további 10 évnyi lehetséges hozamára is, amely a kirobbanó formába lendülő pénz- és tőkepiacokon megduplázódhatott volna mint a megtakarítók magánvagyona. A nyugdíjbefizetések teljes körét bevonva a költségvetésbe, ennek mozgástere legalább további 3 ezer milliárd forinttal tágult az elmúlt évtizedben. Az alacsony jövedelmi csoportok nemcsak szja-adójukkal, de fogyasztásuk 27 százalékos adóztatásával is hizlalták az állami költekezéseket. Eközben a magas jövedelmű rétegek adómegtakarításuk javát bankbetétekben, állampapírokban, részvényekben és a drámai módon felértékelődő devizabetétekben fialtatták, illetve beszálltak az ingatlanrallybe. A különadók, a banki tranzakciós illetékek sora mindenki előtt jól ismert, éppúgy, mint a rezsicsökkentés, valójában árbefagyasztás idején bekövetkezett nemzetközi energia-áresés bezsebelt haszna is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.