Szerző: KÁRPÁTI JÁNOS
2022.01.19.
Egy kis tagország esetében az EU soros elnöksége nem szokott különösebben nagy figyelmet kelteni, de most, amikor az EU bizonyos értelemben új korszakot nyit, hiszen Németországban, a legnagyobb tagországban lezárult egy korszak: véget ért Angela Merkel és vele együtt a kereszténydemokraták hosszú kormányzása, a franciák veszik kézbe ezt a szerepkört. Macron erős partnert keres azokhoz az elképzeléseihez, amelyeket a, szuverénebb Európa víziójaként jellemezhetünk, és most itt a lehetőség, hogy megpróbálja maga mellé állítani az új, progresszív irányultságú német kormányt.
Ennyit arról, hogy miért várja sok elemző feszült izgalommal a francia elnök mai programadó beszédét.
A Politico című amerikai lap és hírportál Brüsszelben szerkesztett európai kiadása azonban törtnetesen arról közöl cikket, hogy miről nem fog beszélni Macron, melyek azok a kérdések és hangütések, amelyeket saját jól felfogott érdekében kerülnie kell. Ezek sorában az interneten olvasható írás szerint az egyik az, hogy nem fog nekirontani Orbán Viktornak.
Macronban nincs sok közös a magyar miniszterelnökkel, akit az EU-vezetők közt enfant terrible-nek, szörnyűséges gyereknek, mondjuk úgy, a család szégyenének tekintenek, és aki össztüzet zúdított magára a sajtószabadság, a független intézmények és az LMBTQ-jogok aláásásával - írja a Politico, és hozzáteszi: Orbán ráadásul baráti kapcsolatokat alakított ki a Macron riválisának számító szélsőjobboldali Marine Le Pennel.
Macron ugyanakkor, ha el akar intézni dolgokat a francia elnökség alatt, nem engedheti meg magának, hogy szembe forduljon, ellentétes pozíciót vegyen fel Orbánnal, aki az EU egyik legagyafúrtabb és leghosszabb ideje hivatalban levő vezetője. Pillanatnyilag Macron a pragmatistát alakítja a magyar miniszterelnökkel kapcsolatban. Múlt hónapban tett budapesti látogatása során kijelentette: nem hiszi, hogy a magyarországi jogállamisági ügyekben bármiféle haladás lesz az áprilisi parlamenti választások előtt - emlékeztet a Politico.
Szintén kapcsolódik a francia elnökséghez, de világpolitikai összefüggéseket boncol Gideon Rachman, a londoni Financial Times elemzője, aki szerint Kína és Oroszország teszteli az Európai Unió erejét. A cikknek van egy figyelemre méltó magyar vonatkozása.
Litvánia nemrégiben "kihúzta a gyufát" Pekingben azzal, hogy magasabb szintre emelte tajvani kapcsolatait. Az EU szolidaritást kíván mutatni Litvániával, és lépéseket tenne a kínai nyomásgyakorlással szemben. A francia elnökség Kína elleni beruházási tilalmat és büntetővámokat próbál elfogadtatni.
A Financial Times szerzője ezzel kapcsolatban azt írja: a tervezett intézkedés bája abban ragadható meg, hogy kereskedelmi jellegű lépésként tálalják, és így - szemben a színtisztán külpolitikainak minősülő témákkal, ahol minden egyes tagállamnak vétójoga van - többségi alapon is meg lehet szavazni. Ez - fogalmaz Gideon Rachman - azt jelenti, hogy „Kína unión belüli barátai, nevezetesen Magyarország és Görögország”, nem fogják tudni megakadályozni a kínai nyomásgyakorlással szembeni uniós jogalkotást, illetve annak alkalmazását.
A világot azonbanleginkább nem az uniós körökön belüli diplomáciai mozgások és határozathozatali tervek tartják a legnagyobb izgalomban, hanem az, hogy lesz-e háború Oroszország és Ukrajna között. A helyzetet meglehetősen veszélyesnek, sőt drámainak tartja a nemzetközi média - persze nem saját kútfőből, hanem annak alapján, ami a politikai tényezők részéről elhangzik. Ha Párizsnál maradunk, a Le Monde címoldalán az olvasható: Washington szerint Oroszország bármelyik pillanatban megtámadhatja Ukrajnát. Eközben orosz katonák gyakorlatoznak - a helyi erőkkel közösen - Belaruszban, ahol a védelmi minisztérium az ukrajnai helyzeten túlmenően azzal indokolta a minszki szóhasználat szerint „rögtönzött” manővereket, hogy a NATO bővíti a rendelkezésére álló erőket Lengyelországban és a balti államokban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.