AZ ÁLLAM NEM SOKAT TÖRŐDIK AZZAL, HOGY BÁNTALMAZZÁK-E A GYEREKEKET AZ ISKOLÁBAN

G7.HU
Szerző: KINCSE SZABOLCS
2022.01.04.

Iskolaőr, aki gumibottal üti a gyerek tenyerét. A gyerek, aki megkéseli a tanárát. A pedagógus, aki felpofozta a diákot. Az iskolai erőszakról általában mindig a legfrissebb botrány ugrik be – és nem véletlenül. A videón tanárával verekedő gyerek, osztálytársát kínzó gyerekcsoport látványos dolog, felkorbácsolja az indulatokat, beszédtémává lesz a legkülönbözőbb fórumokon. A leglogikusabb megoldás, a megelőzés, a konfliktuskezelés azonban már korántsem kerül ennyire fókuszba. A hazai konfliktuskezelés és megelőzés helyzetéről beszélgettünk a Kerekasztal az Iskolák Biztonságáért (KERIB) néhány tagjával.

Az iskolai agresszió nem kiemelt téma az oktatásirányításban. Mint pár éve véletlenül kiderült, a kormány mindössze évi 30 millió forintot költött az iskolai erőszakkal kapcsolatos preventív programokra 2020-ban. Ez az összeg diákonként kb. évi 20 forintot, osztályközösségenként nagyjából 600 forintot jelent. Központilag szervezett preventív, de akár kríziskezelő programokról természetesen ilyen számok mellett szó sem lehet.

Pedig ezek a programok szakmailag megalapozott, bizonyított technikákra épülnek. A szakirodalom számos megoldást kínál, sok mért, adatolt, kipróbált, egymással is versengő módszer is van, amit számos szervezet elvihet az intézményekbe. Már persze, ha hagyják. Az iskolákba történő bejutás ugyanis nem mindig zökkenőmentes – a köznevelési törvényt a kormánypártok 2019-ben úgy módosították, hogy civil szervezetek ne juthassanak könnyen be.

Mindeközben havonta költ az állam milliárdokat az iskolaőrségre, ami legjobb esetben is maximum tüneti kezelést tud nyújtani. Ez egyáltalán nem meglepő: az iskolaőrtől ma már a középfokú végzettség sem elvárás, viszont gyakran többet keres, mint egy pedagógus, vagy egy rendőr...

ITT OLVASHATÓ