AMIKOR ELKEZD JÁTSZANI AZ EMBER

REZEDA VILÁGA BLOG
Szerző: Rezeda
2022.01.24.

Két nappal azután, hogy Szakcsi Lakatos Béla elklimpírozta a diktátor nótáját, a paradicsomosat, megkapta a Petőfi Zenei Díj életmű kategóriájának szobrát, ami így pikáns, viszont amit amúgy megérdemelt. Aki Esős vasárnapot tud, éntőlem bármilyen díjra méltó, viszont aki ilyenre képes, nem tudni, miért áll neki paradicsomozni. Mélységes mély a lélek kútja, barlangjai és odvai kiismerhetetlenek, mint ahogyan az is, mindenféle ordas eszmék hogyan züllesztik le az embert. Hogyha pislákol még benne valami a hajdani önmagából, amikor nem kellett megromlani az életben maradáshoz, már a saját szemébe sem bír belenézni, miközben áll a csillogó rivaldafényben.

Vannak egyszerűbb esetek, akikben morális gátak nincsenek. Ilyen például Nagy Ferenc, aki kijelentette, ő pénzért nyalja a vezér valagát. Nem látszik emiatt szégyellni magát, választott, a bankókat választotta, s hogy így nyíltan el is mondta, talán még jogunk sincs megvetni őt, de azért mégis. Vannak aztán a hülyék, mint Zalatnay például, aki nem bír kikeveredni abból a problémahalmazból, miszerint föl nem fogja, miért baj az, hogy fideszesekkel fotózkodik, másnap pedig utal neki Kásler tízmilliót. A még kreténebb Tóth Gabi pedig, aki tán egy évvel ezelőttig Istent hírből sem ismerte, most matyóhímzéses ruhában énekli a mennyből az angyalt, és azzal áltatja magát, illetve azt hazudja nekünk, hogy régebben a színpadon káromkodva maga volt a szeplőtelen.

Az ilyenekkel kezdeni nincs mit. Rengetegen vannak, egyre többen, akik maguknak is hazudva vállalják a jól létet az erkölcs helyett, de nem lehet mindenki szent vagy partizán, William Wallace meg pláne nem, aki, miközben kibelezik, még beleüvölti a világ – és az angolok – arcába, hogy szabaccság. Nincsenek ilyen romantikus illúziók mibennünk, emberi tartásunk megmaradása tájékunkon egyelőre még nem vérre megy. Viszont ezért is érdekes az afölött való elmélkedés, hol az a pont, amikor ez egyén megadja magát, fölad mindent abból, ami valaha volt, amiben régebben hitt, ha hitt valamiben egyáltalán. Nem mindenki jelenti ki akárha Gloster hercege, hogy úgy döntött, ezentúl gazember lesz, és az e kérdés, gazember-e egyáltalán, ha leborul.

Bizonyos szemszögből mindenképpen, az ítélet tehát irányukban készen áll, mint ahogyan Szakcsi is bekerült abba a csomagba, akiről szomorúan állapítjuk meg, na, ez is eladta a lelkét. S habár soha meg nem tudhatom – mint ahogyan senki sem – mi játszódott le benne abban a pillanatban, amikor nekilátott a paradicsomot pötyögni a zongorán, abban teljesen bizonyosak lehetünk, hogy jól nem érezte magát egyáltalán. Mint ahogyan nem véletlenül magyarázkodik permanensen Zalatnay vagy a túl egyszerű Tóth Gabi sem, akik halványan annyit éreznek, valami nincsen jól, valami indok és ok szükséges ahhoz, hogy bizonyítsák, ők nem a lelküket adták el, hanem generikusan olyanok, amilyenek...

ITT OLVASHATÓ