Szerző: MAJTÉNYI LÁSZLÓ
2021.12.22.
Magyarország, akárcsak a nehézbúvárok, ma ólommellényt visel. Orbán világa mélyre húz, mi viszont felfelé rúgnánk magunkat. Most azok, akik egy jó országot szeretnének, egyre ádázabb hangon vitatkoznak egymással az újabb rendszerváltásnak mondott félforradalomról. Ma mindenesetre felsejlik a jó kifejlet esélye is. Hogy ez az óhaj valósággá lesz-e, arra mérget még ne vegyünk, de hopp, hosszú idő után legalább van valamennyi reményünk. Jóval több, mint a NER-ben eddig tartott választások idején valaha volt, ha nem játsszuk el az esélyt! És ha nem sikerülne, akkor Petőfivel ennyit legalább mondhassunk: „Mindent megtettünk, amit / Kivánt a becsület... / Tízannyi volt az ellen, / Győznünk nem lehetett. // Szerencse és az isten / Tőlünk elpártola”.
De ha Orbán, ami ugyancsak megeshet, tavasszal akár a leadott szavazatok kevesebb mint a felével a saját szabályai szerint választást nyer, az akkor kezdődő új történetben könnyen járhat rosszul, érezheti, hogy magányosan szuronyok hegyén üldögél.
Én amúgy már most boldog vagyok, a kilenc és fél millió futballszakértő után egy szempillantás alatt a majdnem ugyanennyi alkotmányjogász országa lettünk. Volt már ilyesmi, midőn ifjabb korom idején a közkedvelt hétlépcsős kocsmában szem- és fültanúja voltam, ahogy hátát a bádogpultnak vetve és arra így felkönyökölve, katonai surranóba bújtatott jobb lábát jelentőségteljesen előrelökve, gyakorlózubbonyban egy törzsvendég, a fröccsös poharát szorongató közönség ámulatára, a középgyenge köztársasági elnöki poszt előnyeit, valamint hátrányait ecsetelte. Ezekre a napokra vártam, ezt óhajtottam mindig! Ezért dolgoznék, na! Sajátunk ismét a fékezhetetlen agyvelejű alkotmányjogászok karneváli képe.
Mit akarunk?
...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.