Szerző: MILLEI ILONA
2022.01.19.
Gál Péter 1946-ban született. A budapesti nagy gettó felszabadulásának emlékére feltett egy fotót a Facebookra. A képen sok-sok koporsó látszik, és az, ahogy halottakat helyeznek beléjük. Feliratként csak annyi szerepel: 77 éve. Ezért kerestem meg. S, hogy őt miért érintette meg mindaz, ami akkor történt? A válasz egyszerű: „azért, mert zsidó vagyok”. A vészkorszakban sokan meghaltak a családjából. A szülei úgy élték túl, hogy az apja munkaszolgálatos volt, az anyja pedig bujkált. Mind a két nagyapját megölték.
Azt mondja, az ő szülei hála istennek nem voltak a gettóban, de a zsidóüldözésről, a gettóról ők is, mások is beszéltek neki róla. A legjobb barátjának a felesége a gettóban született. Gál Péter szerint már nem emlékeznek az emberek a gettóra. Vagy azért, mert akik emlékeznének rá, már meghaltak, vagy azért, mert nem érdekel senkit. „Én meg is értem a fiatalokat – azóta már a harmadik generáció nőtt fel –, mert nem tudják, hogy mi az. Nem kapják meg a megfelelő tájékoztatást. Kevés azt mondani, hogy gettó, ahol csúnya dolgok történtek, meg hogy meghaltak emberek. Azt felesleges elmondani, hogy 77 éve szabadult fel a gettó. Mi alól? Ki szabadította fel, miért szabadította fel? Azt szülője válogatja, hogy mit mond a gyerekének erről. De már látom az unokámnál is, hogy nem nagyon érdekli ez a téma. Hála istennek, annyira távoli és idegen, egyszerűen nem érzi, hogy ez mi.”...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.