A 20 ÉVES EURÓ: EGYSÉG ÉS KÉTSÉG

MÉRCE
Szerző: ANDOR LÁSZLÓ
2022.01.15.

Az euró „a béke és integráció szimbóluma, egy történelmi politikai vízió termőre fordulása; egy egységes kontinensé, amelyben az egységes piachoz egységes valuta tartozik”. David Sassoli (1956–2022)

Az Európai Unió célja, hogy meghaladja a kontinens népeit megosztó nacionalizmusokat. Ennek csak eszköze az egységes piac, és az egységes valuta is ennek a hosszú távú célnak az egyik eszközeként kellene, hogy szolgáljon. Kérdés azonban, hogy az euró, amelynek 20. születésnapját[1] január elején ünnepelték EU-szerte, mennyiben tudja betölteni egyesítő funkcióját.

Jean Pisani-Ferry[2] az évforduló alkalmából írott cikkében négy szempont alapján von mérleget. Azt vizsgálja, hogy az egységes valuta mennyiben hozott előrelépést a gazdasági és pénzügyi integráció, a szakpolitikák konvergenciája, a politikai egységesülés és a globális befolyás szempontjából. Pisani-Ferry szerint a négy szempont közül egyik esetében sem lehet a célok eléréséről beszélni inkább azt mondhatjuk : mind a négy esetében vegyes a bizonyítvány. A francia közgazdász óvatos értékelése mellett természetesen sok polarizált vélemény is megjelenik :

van, aki a tíz évvel ezelőtti válságból kiindulva teljes kudarcról beszél, mások viszont az euró túlélését, viszonylagos népszerűségét és a csatlakozni kívánó országok sorát látva egyértelmű sikert látnak.

A két évtizedet lefedő teljesítmény különféle értékelései mellett sok szó esik mostanában arról is, hogy az euró külseje milyen jellegű megújulásra szorul. A huszadik évforduló alkalmával vita bontakozott ki arról, hogy újra kell-e tervezni az euróbankjegyeket. A közös papírpénzen sehol sem található hidak képei láthatók, és ezt sokan túl sematikusnak találják.

Valójában azonban nem a bankjegy külleme szorul változásra, hanem maga a valutaunió, amely tíz évvel ezelőtt közel került a teljes szétzilálódáshoz, és ma sem tekinthető teljesen szilárdnak. Ennek belátásához elég, ha Pisani-Ferry harmadik kritériumára koncentrálunk, és megvizsgáljuk, mennyiben játszott az euró egységesítő vagy megosztó szerepet politikai értelemben. Négy viszonylatban kell mindezt elemezni : az első Franciaország és Németország viszonya, a második az eurózónán belüli Észak és Dél viszonya, a harmadik a Nyugat és a nemrég csatlakozott keleti tagországok viszonya, a negyedik pedig az Egyesült Királyság és a kontinens közötti szétkapcsolódás...

ITT OLVASHATÓ