Szerző: LÁSZLÓ PÁL
2021.12.20.
Trippon Mariann, a CIB Bank vezető elemzője volt a G7 podcast vendége. A beszélgetést ide kattintva, vagy bármelyik podcast-lejátszóban lehet meghallgatni.
Tovább nőtt azoknak a 18-24 év közötti fiataloknak a száma, akik nem járnak iskolába, és középiskolai végzettségük sincs. "Tehát valamikor abbahagyták a közoktatást, és bár valamikor visszatérhetnek, de tudjuk, hogy közülük már csak nagyon kevesen fognak majd ismét tanulni" - mondta Nahalka István oktatáskutató a Reggeli gyorsban arról a felmérésről, ami szerint többen vannak, akik kiestek a közoktatásból.
Mi az oka ennek? Szerinte egyértelműen az iskolai esélyegyenlőtlenség játszik ebben szerepet. "Ha romlik az esélyegyenlőtlenség, akkor az megjelenik a korai iskolaelhagyók arányának növekedésében is". Márpedig a helyzet romlik: az iskolai esélyegyenlőtlenség Magyarországon 2010 óta növekszik, és erősebbé válik a kapcsolat a tanulók tanulási eredményei és a szociális hátterük között. A hátrányos helyzetű gyerekek körében masszív növekedést lehet tapasztalni. "Aki nyitott szemmel jár a világban, az érzi is, hogy ebben a tekintetben baj van az iskolákban a hátrányos helyzetű gyerekek egyre rosszabb helyzetbe kerülnek."
A tantervekkel kapcsolatban Nahalka szerint el kellene azon is gondolkodni, hogy "tényleg arra a részletes, előíró, tantervi szisztémára van-e szükség, amivel most rendelkezünk". Szerinte nem, hanem egy "jóval lazább, csak a fejlesztési feladatokat meghatározó tantervre lenne szükség az iskoláknak. A tantervnek ugyanis fontos szerepe van az esélyegyenlőtlenségek kialakulásában.
A probléma ugyanis nem az, hogy a hátrányos helyzetű gyerekek butábbak lennének, vagy rosszabbak lennének a képességeik, hanem arról van szó szerinte, hogy más képességeik jobbak, mint a többieknek, más területeken vannak ismereteik, de ezeket a képességeket az iskola nem használja fel, mivel egyoldalúan viszonyul a gyerekekhez. Az iskolák kultúráját a középosztályhoz tartozó, magasabb társadalmi rétegekbe tartozó gyerekek kultúrája határozza meg.
Az iskola pedig nem tud a gyerekekhez igazodni, ugyanis ha erre lehetősége lenne, "akkor másképpen nézne ki az esélyegyenlőtlenség helyzete, és a hátrányos helyzetű gyerekek nem kerülnének olyan rossz helyzetbe, mint amilyenben most vannak. Ez egyben a pedagógiában is hatalmas kultúraváltást jelentene. "Meg kéne tanulnunk azt, hogy a hátrányos helyzetű gyerekek nem otthonról hozzák be a hátrányt az iskolába, hanem azt maga az iskola alakítja ki ezzel az egyoldalúsággal" - mondta Nahalka. Egészen komolyan változtatni kellene a hozzáállásunkon, de ennek semmilyen jele nem látszik, és még az egyetemi oktatásban is csak elvétve jelenik meg ez a gondolat, mondta az oktatáskutató.
Lyukas vödörbe ne öntsünk vizet
Vajon, ha a költségvetésből több pénzt kapna az oktatáspolitika, az megoldaná a helyzetet? Nahalka szerint egy nem megfizetett pedagógus az esélyegyenlőtlenségek csökkentése terén sem tudja úgy ellátni a feladatát, ahogy azt kellene, de azért arra is felhívta a figyelmet, hogy amíg az oktatási rendszer nem jól használja fel a forrásokat, addig ezek a súlyos problémák megmaradnak. "Az EU-s pénzekből zajló programokban tízmilliárdokat költöttünk el. Valaki látja ennek az eredményét a magyar oktatási rendszerben?" Nahalkának erős kétségei vannak.
"Nem tudjuk a paradigmaváltást végrehajtani, ami ahhoz kell, hogy kezelni tudjuk az esélyegyenlőtlenségeket" - mondta.
Tartalom
2012 - Pénzeső Csányi, Nyerges és Leisztinger érdekeltségeinek
2014 - Simicskáék, Csányi és Leisztinger újra a dobogón
2015 - A nagyon gazdag magyar gazda-milliárdosok nagyon sok pénzt kapnak az Európai Uniótól
2016 - Még nem történt meg az oligarchacsere az agrártámogatásoknál
2017 - A kormányfő környezete már kóstolgatja a mezőgazdaságot
2018 - Dollármilliárdosaink a mezőgazdaságban is arattak
2019 - Bekebelezte Mészáros Simicska agrárbirodalmát
2020 - Viharos évek után beállni látszik a zöldbárók rangsora
Elmondom, mert már rettenetesen unom, hogy Hunniában minden, azaz minden a magyar belpolitika és a járvány körül kering, mint egy kettős csillagrendszerben, melyekről az a tudományos közvélekedés, hogy azokban nem alakulhat ki az élet, annyi az anomália. Hát, itt is egyre nehezebb. Saját megfigyelésem ugyanis – szakmám gyakorlása közben észleltem – hogy az oltásügyi aktivisták úgy működnek, de egészen pontosan úgy, mint egy parazita. Mondok is rá példát.
Írtam én a múlt héten egy cikket Darja Navalnaja beszédéről, amit az Európai Parlamentben tartott, a Szaharov-díj átvétele alkalmából. A beszéd jó volt, az írás ezért népszerű lett, most tart 66 529 olvasónál, 509 megosztásnál, nem dobogós eredmény a praxisomban (az abszolút rekordom félmillió olvasó volt) de azért szép, ismerek lapot, főleg kormánylapot, aminek ez egy-két heti forgalma. Volt hozzászólás is épp elég, most már kevesebb van, ugyanis nagy tisztogatást kellett véghez vinnem tegnap este.
Hatvanhatezer olvasó között óhatatlanul akad pár hülye, és a hülyék mindig hangosabbak, agresszívebbek, sőt, el is riasztják az értelmes olvasót: az egy dolog, hogy egy hölgy hazaárulónak nevezett engem, mint szerzőt, mert nem értek egyet a mostani kormány külpolitikájával. Az is hagyján, hogy sokan amerikai ügynöknek neveztek, már persze, akik nem Soros-ügynöknek, ez politika. Sőt, együtt voltunk ügynökök Navalnijjal egyesek szerint, egy Nagy Titkok Tudója még azt is bejelentette, hogy Navalnij (aki ugyebár ügynök volt) már halott és a klónja van helyette börtönben. Szegény klón. Jó, hát ezek mind repültek, ugyanis nem kritikáról, hanem gyalázkodásról szóltak.
De mondjuk ezt nem is volna érdemes említeni, mindennel így van, aminek az olvasottsága öt-tízezer fölé megy: mindig jön pár viceházmester, akinek az a rögeszméje, hogy én az ő két szép szemükért írok, és ha nem szeretnek, akkor szomorú leszek. Hát jelentem (úgy is, mint ügynök): nem így van, írom, ahogy gondolom, és nem fogok udvarolni vele senkinek. Említeni viszont azt érdemes, hogy telerakták szorgos kezek a kommentszekciót mindenféle oltásellenes propagandával, mémmel, de kilométer hosszú okfejtéssel is. A témától teljesen függetlenül. No igen: hiszen ez az írás olvasott lett, tehát megfelelt a propaganda hordozófelületének. Aztán, ha elkezdenék komolyan venni a különleges jogrendet, majd engem csuknak le az oltásellenes propaganda terjesztéséért. Ráadásul ezek nem vitákról szólnak: megmondják az álhírt, a propagandát és az onnantól úgy van. Mármint szerintük...
...Hannah Arendt szerint értelmetlen bármilyen vita egy fasisztával. Látjuk 12 éve, ez mennyire igaz. Az a néhány százezer hívő, akik a vezér tántoríthatatlan rajongói, sosem lesznek mások, mint hithű fasiszták – nevezzük őket nyilasnak, kommunistának vagy fideszesnek, mindegy, a diktatúrákat erre a néprétegre lehet bazírozni. Ne, ne, nagyon szépen kérem, ne tessék enyhítgetni ezt a fogalmat, leírtam többször, megint leírom: diktatúra az a társadalmi lét, amelyben egyetlen ember akarata érvényesül. Minden olyan meghatározás, ami ettől eltér, már csak variáció, a diktatúra különböző formáit írja le, de a lényeg ez. Azokkal az emberekkel, akik Szálasi, Rákosi és a jelen magyar miniszterelnök hívei, nincs teendő, a leszármazottaikat kellene olyan oktatási szisztémába illeszteni, ami valamennyire kiemeli őket a sötét butaságból. Magyarországon ez azért nehéz, mert az oktatási rendszerünk alkalmatlan arra, hogy kérdezni, gondolkodni tanítson. Tessék csak egy pillanatra belegondolni abba, hogy itt taníthat több ezer olyan alak, aki tanárnak nevezi magát, miközben tiltakozik az oltás ellen. Azaz képtelen belátni, hogy a maga csökönyös butaságával gyerekek életét veszélyezteti. Hogy ebben az országban a pécsi professzor csöndesen csak annyit mond, nem lát lehetőséget az átoltottság növekedésére. Azaz arra, hogy az uralkodó fasiszta rezsim meri kockáztatni a „népszerűségét” az oltás kötelezővé tételével. Mint az átoltottság növelésének egyetlen esélyével.
A fasiszta rendszer tömegbázisa marad, a butaság és a tehetetlenség lassú sodrása elől kitérni lehetetlen. 1990-ben magunkra maradtunk, nincs több Gorbacsov, aki megmenthetné a most éppen fidesznyilasok pusztításától szenvedő teszetosza milliókat. A tejbetök „ellenzéki összefogás”, ami egy mélykeresztény konzervatív jobboldalit bírt kiizzadni magából megváltónak, gyorsulva halad a totális érdektelenség szakadéka felé.
Folyik a maszatolás, nehogy bárki tisztán láthassa a körülöttünk valósággá vált hazugságot, azaz a fasiszta rendszert. Folyik a törvényesség szétkenése, ami már most lehetetlenné teszi, hogy bármikor kiszabaduljunk egy beteglelkű alak gyűlöletének súlya alól. A Karsai Dániel-szerű, elementáris erővel feltörő ostobasághalmazok széles nyilvánosság elé tárásával különféle fórumok járulnak hozzá az amúgy is szennyezett levegő további mérgezéséhez – hozzászokunk a változtathatatlanhoz vagy végre elszánja magát valaki a radikális tettekre (perek azonnali elindítására), ez itt a kérdés.
Attól tartok, nincsenek csodák.