Megemlíti azt is, hogy az ötven szövetségi államból 19-ben az utóbbi időben olyan törvényeket hoztak, amelyek lehetővé teszik a feketék és az etnikai kisebbségekhez tartozók szavazási lehetőségének a megnehezítését. Sommer szerint az amerikai demokrácia kiüresedését bénító polarizálódás és növekvő erőszak jelzi.
A demokráciakonferencia meghívottainak a listája sem arról tanúskodik, hogy az igazi demokratákat akarták összehozni az autokraták ellenében - folytatódik a cikk. Ott volt a hírhedt brazil „trópusi Trump” Bolsonaro, Duterte, a Fülöp-szigetek gyilkos elnöke, a despotizmusra hajló Modi indiai kormányfő, valamint olyan "állítólagos demokráciák" vezetője, mint Angola, a Kongói Demokratikus Köztársaság, illetve Irak. A résztvevők 30 százaléka olyan országból érkezett, amelyet a Freedom House a „részben szabad”, illetve a „nem szabad” kategóriába sorol.
A Die Zeit szerzője idézi az amerikai Time magazin megállapítását, miszerint a résztvevők kiválasztásakor nem a demokrácia, hanem a hatalmi mérlegelés volt a döntő szempont, Kína és Oroszország ellen irányuló koalíció létrehozásának a szándékával.
Egy kicsit amerikai belpolitikai választási megfontolások is szerepet játszottak - folytatja Theo Sommer, és kifejti: az Egyesült Államoknak csak négymillió magyar gyökerű lakosa van, Orbán Viktort tehát figyelmen kívül hagyhatták, míg a lengyel származásúak száma 20 millió, ami már fontos választói csoport, így a Kaczyński-vezetést meghívták, annak ellenére, hogy az tekintélyuralmi alapon aláássa az igazságszolgáltatás függetlenségét.
A német szerző elutasítja azt az általa Bidennek tulajdonított világfelfogást, hogy az államok két, egymással ellenséges táborba sorolhatók. Elismeri, hogy a demokráciák ki vannak téve az olyan autoriter nagyhatalmak ellenségességének, mint Kína és Oroszország, ám szerinte a demokrácia válságának nem ez az alapvető oka, hanem az belülről fakad, a növekvő szegénységben és egyenlőtlenségben, a kiüresedett közszolgáltatásokban gyökerezik.
Theo Sommer további érve, hogy katonai eszközökkel nem sikerült az Egyesült Államoknak demokratizálni a világot, Mianmartól Szudánig növekszik az autoriter fellépésre való hajlam. A nemzetközi élet szereplőinek két táborra osztása ellen szól az is, hogy számos afrikai, illetve ázsiai ország nem akar egyik geopolitikai tömbhöz sem csatlakozni, hanem őrizni kívánja saját függetlenségét. Ugyancsak fontos szempontként említi a szerző, hogy az azonos ideológiát valló és azonos értékrendszert hirdető államoknak sem feltétlenül azonosak az érdekeik - az egyes demokráciák, illetve az autokráciák is eltérő érdekeket követhetnek.
Ráadásul nagyon könnyen adódhat úgy, hogy a demokráciáknak és az autokráciáknak közös gondjaik támadnak, így a közös érdekek jegyében közös célokat tűzhetnek ki. Theo Sommer a koronavírus-világjárvány, illetve a klímaváltozás elleni küzdelem mellett a céltudatos békepolitikát, azon belül az atomfegyverek elterjedését gátló erőfeszítéseket is az emberiség közös problémájának nevezi, hangsúlyozva, hogy ez a demokráciák és nem-demokráciák közötti összehangolást és együttműködést követeli meg.
Mindezek alapján a Die Zeit szerzője megállapítja: ha igaz az, amit a Frankfurter Allgemeine Zeitung ír az új német külügyminiszter felfogásáról, miszerint a nyugati társadalmaknak nem az agresszív autokratáktól való elhatárolódással kell meghatározniuk önmagukat, hanem saját erejük és együttműködési szándékuk kinyilvánításával, szóval ha Annalena Baerbock ezt valóban így gondolja, akkor kellemetlen tárgyalások várnak rá Washingtonban.
Theo Sommer végezetül felidézi és Joe Biden íróasztalán elhelyezni javasolja August Ludwig von Rochau definícióját arról, mi az a reálpolitika. Eszerint az nem a ködös jövőben, hanem a jelen látókörében mozog, feladatát nem eszmék megvalósításában, hanem konkrét célok elérésében látja. Végül is a reálpolitika az öncsalás ellensége, olyannak láttatja az embereket és dolgokat, amilyenek azok valójában, és arra törekszik, ami lehetséges.
ITT HALLGATHATÓ MEG, ITT OLVASHATÓ
