Tisztelt Elnökasszony, kedves Vali!
Nagyon szomorúan vettem 2021. november 11-én kelt 553/2021-es számú leveledet, melyben felszólítasz, hogy az egyik legjelentősebb tudománytörténeti folyóirat, a Berichte zur Wissenschaftsgeschichte 2021/4 számában még megjelenés előtt álló, kettős vak eljárásos szakmai bírálaton átesett, Illiberal Academic Authorisation: an Oxymoron? (Illiberális tudományértékelés: egy lehetlenség?) c. tanulmányomban tett állításomat, miszerint az Európai Felsőoktatási Minőségbiztosítási Rendszer (European Association for Quality Assurance in Higher Education – ENQA) akkor akkreditálta a Magyar Akkreditációs Bizottságot (MAB), amikor olyan döntések születtek a magyar felsőoktatásban, melyekre az ENQA-nak érdemben reagálnia kellett volna, vonjam vissza.
Nekem tudósként az a szakmám, hogy magyarázatokat keressek a múltbeli történésekre. Az, hogy a MAB azzal egyidőben kapta meg az európai akkreditációját, amikor az Európai Unió felsőoktatásának történetében példátlan módon egy korábban a MAB által akkreditált szakot minden szakmai indoklás nélkül kihúztak az akkreditált szakok listájáról, egy elemzésre érdemes társadalmi tény. A felsőoktatás Európa és világszerte egy tiltakozási hullámmal reagált erre a szakmaiatlan döntésre, miközben a MAB hallgatott. Azt állítom a tanulmányomban – és Te ezt kifogásolod –, hogy ez az epizód jól illusztrálja azt, hogy az európai felsőoktatás minőségbiztosításáért felelős intézmény, az ENQA teljesen felkészületlen az illiberális állam új felsőoktatása működésének értékelésére. Továbbá azt is állítom, hogy ebből a felkészületlenségből az általad vezetett MAB időlegesen profitál, mert nem kell elszámolnia a szakmaiságát csorbító politikai döntésekkel kapcsolatos állásfoglalásaival – vagy azok hiányával. Azáltal, hogy a MAB asszisztál ahhoz, hogy a felsőoktatás értékelésének szakmai szempontjait az illiberális felősoktatási politika háttérbe szorítja, a magyar felsőoktatás versenyképességét és erkölcsi tőkéjét kockáztatja, miközben látszólag minden rendben van, hiszen a bizottságok üléseznek.
Nyilván véletlen, hogy ugyanazon a napon, mikor a tőled a tanulmányom visszavonására felszólító levél érkezett, a MAB Bölcsészettudományi Szakbizottságának tagjaként a Szakbizottság elnökétől, Károlyi Krisztinától is kaptam egy levelet, melyben a titoktartási kötelezettségemre hívta fel a figyelmemet. Ez az egybeesés azért is fontos, mert történészként a különböző diktatúrák belső működésével foglalkozom, és mindig is érdekelt, hogyan bírják rá az elnyomó rendszerek állampolgáraikat egy olyan rendszerrel való együttműködésre, mely éppen az ő hosszútávú érdekeik ellen cselekszik.
Az egyik módszer, ahogy a diktatúrák kiveszik a független minőségellenőrzést a szakma kezéből, hogy olyan intézményi hierarchiát hoznak létre, amelynek segítésével a szakmai szempontokat és véleményeket felülírhatják. Nyilván nem teljesen véletlen, hogy a MAB-ban a különböző szakmák képviselőit tömörítő szakbizottságok felettes szerve, a plénum felülírhatja és felül is írja a szakmai a döntéseket úgy, hogy a döntéseiért nem kell a szakmának elszámolnia. Ezért volt lehetséges az, hogy noha 2020. április 9-én a Bölcsészettudományi Szakbizottság 4:12 arányban elutasította Pósán László fideszes parlamenti képviselő egyetemi tanári pályázatát, 2020. november 13-án az illetékes miniszter mégis kinevezte. Arról csak szóbeli információnk van, hiszen a Szakbizottságot kérése ellenére sem tájékoztatják az általunk elbírált ügyek további sorsáról és a plénum üléseiről készült jegyzőkönyvet sem láthattuk, hogy állítólag az egyetemi tanári kinevezés bírálati szabályait a plénum az adott ülés első részében megváltoztatta úgy, hogy a második részben Pósán László egyetemi tanári kinevezését már az új szabályoknak megfelelően jóváhagyással fel tudja terjeszteni. Bárhogy is történt, megtörtént, és jó tudni, Vali, hogy ezzel Te sem értettél egyet, hiszen mint a 2021. november 11-i MAB ülésen elmondtad, a miniszternek négyszemközt „morogtál”, hogy miért nevez ki a szakmai bírálatot felülírva alkalmatlan embereket.
Ugyanakkor egy szavad, egy „morgásod” sem volt, amikor az amúgy is ezer sebből vérző magyar középiskolai tanárképzés szakmai részét úgy alakították át, hogy szakmai kérdésekben sem az egyetemek szempontjait, sem a MAB véleményét nem vették figyelembe. A rendelettel egy évnyi szakmai képzési anyagot vettek ki a tanárképzés tanmenetéből ezzel csökkentve a képzési időt. Ez az egy évnyi tananyag hiányozni fog a végzett tanároknak, ha majd középiskolában fognak tanítani, mert amit nem tanultak meg, azt bizony nem tudják majd továbbadni sem. Ezzel minden magyar középiskolában tanuló diáktól vettek el lehetőséget és a szüleiktől reményt, hogy a gyermekük versenyképes tudást kaphat a magyar középiskolai rendszerben. Nemcsak szakmailag lebutított képzési tananyaggal indul a középiskolai tanárképzés, hanem ráadásul nem készült el a Képzési és Kimeneti Követelmények (KKK) listája sem, amely alapján a MAB megvizsgálhatná, hogy az egyes képzések egyáltalán megfelelnek-e, sőt, még azt sem tudjuk, hogy a korábban a MAB szakbizottságunk által szakmai szempontok alapján értékelt és jóváhagyott tanárképzésekből milyen szakmai tartalom maradt egyáltalán meg. A szakmai minőségbiztosítás tehát csődöt mondott.
A jövő tanárainak a szakmai tudását meghatározó kérdésekre nem válasz az, amit az ülésen mondtál, hogy a kérdés vizsgálatára nincsen törvényi felhatalmazásod, mert hiszen éppen így működik a diktatúra, hogy kínosan ügyel arra, hogy minden törvényesnek tűnjön, pedig rég minden csak látszat. Ahogy az általad kifogásolt tanulmányomban is azt elemzem, hogy a törvényes látszat, azaz a működő MAB illúziójának a megtartása az illiberális államnak azért fontos, mert a nemzetközi akkreditációs szervezetek véleményétől függ, hogy a magyar felsőoktatás részesül-e a Brüsszelből érkező pénzekből, amelyek közvetve vagy közvetlenül a kiválasztott káderek zsebébe vándorolnak.
Fontos tudnod, hogy Te, mint a MAB elnöke tehetnél azért, hogy a MAB ne veszítse el végleg a szakmai súlyát, és ne váljon az illiberális állam pozícióosztásának és szakmai rombolásának eszközévé. De Te semmit nem teszel. „Folyamatosan nyeldeklünk”— jellemezte találóan a Szakbizottság utóbbi éveinek munkáját a Bölcsészettudományi Szakbizottság ülésen Máthé-Tóth András. De miért is „nyeldekelnek” a szakma képviselői a MAB szakbizottságaiban? A külföldi kollégáknak, akik talán hasonló felépítésű felsőoktatási minőségellenőrzési intézményben dolgoznak, azért nem kell „nyeldekelniük”, mert ők nem az illiberális állam által „foglyul ejtett” intézményben bólintanak rá előre eldöntött intézkedésekre, hanem valódi szakmai értékelést végeznek, melynek valóban súlya van.
Tudod, hogy én végsőkig a szakmai párbeszéd híve vagyok, de van egy pont, amikor a belülről javítás, a szakmai értékek őrzése illúzió és már nem fenntartható. A diktatúrák történetének elemzésekor megtanultam, hogy nem szabad keresni írásos utasítást arról, hogy milyen alattvalói magatartást várnak el. Nem lehet írásban nyomon követni, hogy mikor válik egy intézmény és annak működtető tagjai a diktatúra kiszolgálóivá. Általában szóbeli utalások és a vélt vagy valós elvárásoknak való megfelelés nyomán jön létre a kollaboráció. Most olyan szerencsés voltam, hogy írásban kaptam világos utasítást az intézményi elvárásokkal kapcsolatban, melyeknek szakmai és lelkiismereti okokból nem tudok és nem is akarok megfelelni, akkor sem, ha ez a MAB mostani működését veszélyezteti.
Mind a két nekem írt hivatalos levél azt bizonyítja, hogy a MAB működése a nemzet-stratégiailag kulcsfontosságú felsőoktatási minőségbiztosításban a lelkiismeretemmel és szakmai értékrendemmel nem összeegyeztethető módon történik. Ezzel a levelemmel tudatosan megszegem a titoktartási kötelezettséget és ennek minden következményét vállalom. Továbbá régi barátságunkra való tekintettel tájékoztatlak, hogy ne mástól tudd meg, hogy a Sic Itur ad Astra következő, a válságokról szóló számában magyarul is írtam a magyar felsőoktatás minőségbiztosítási válságáról. Mivel ezt a folyóiratot hatalmadban áll betiltani, figyelmeztettem a bátor szerkesztőket, hogy készüljenek fel a szamizdat terjesztésre.
Ezennel a MAB-tagságomról lemondok, szakmai és etikai okaimról pedig tájékoztatom az európai felsőoktatási minőségbiztosításért felelős szervezetek, az ENQA és EQAR megfelelő szerveit. Nem mintha külföldről lehetne megmenteni a magyar felsőoktatás-értékelés minőségét. A magyar felsőoktatás minőségértékelésében a változás csak belülről lehetséges, és ezért remélem példámat többen követik majd és együtt később újra megpróbáljuk.
Üdvözlettel:
Pető Andrea, egyetemi tanár, MTA doktora, az Európai Tudományos Akadémiák Szövetsége (ALLEA) európai értékteremtésért járó Madame de Stael dijasa, a svéd Söderthörn Egyetem diszdoktora
2021. november 23.
ITT OLVASHATÓ
