SzocOkos BlogSzerző: SzocOkos2021.11.11.
Elöljáróban: ez a cikk NEM az egyházi fenntartású intézményben dolgozó kollégákról és kliensekről szól, nem intézményi, személyi felelősséget akar megnevezni. A téma egy olyan jelenség, ami velünk van régóta az ellátórendszerben, de az elmúlt 10 évben különösen felerősödött és meglehetősen sok dilemmát vet fel. Ezekről a dilemmákról nyíltan nem beszélünk, így válaszaink, megoldásaink sem lehetnek.
A cikk a Szociális Munka Napja 2021 szakmai konferencia kerekasztal-beszélgetéséhez gyűjtött gondolatokra épül.
Alapvetés
A modern, polgári demokratikus államokban a szociális problémák megoldása alapvetően állami feladat, s a politikai-ideológiai berendezkedéstől függően az állam kisebb-nagyobb mértékben, de meghatározó szerepet is vállal ebben. A megvalósításban azonban az állam nem feltétlen kizárólagos módon van jelen, bevonhat illetve beengedhet nem állami szereplőket: civil szervezeteket, egyházakat, nonprofit vagy akár for profit szereplőket is. A magyar társadalomban a szociális intézményrendszerek kialakulásában az egyházaknak valóban komoly érdemei vannak, különösen a két világháború között volt nagy jelentősége – ugyanakkor az egy jelenlegitől teljesen más társadalmi közegben zajlott, jóval magasabb volt az egyházak társadalmi beágyazottsága. Az államszocializmus idején ez gyakorlatilag megszűnt és kizárólagosan az állam látott el ilyen feladatokat. A rendszerváltás után is az állami intézményrendszer adta az ellátórendszer gerincét, ugyanakkor megjelentek az államon kívüli szereplők is. A meghatározó alapot ugyanakkor továbbra is az állam adta, pl. az 1993-as szociális törvény szerint a nem állami szereplők belépésének és finanszírozásának feltétele az önkormányzatokkal való szoros együttműködés (pl. feladatellátási szerződés megkötése).
A hazai ellátórendszer fejlődése alapján mindenképpen ki lehet jelenteni, hogy önmagában a nem állami részvétel a szociális szektorban pozitívan értékelendő. Az egyházi jelenlét e tekintetben nem gond, mert színesíti és bővíti a rendszert. A korábbi alkotmány és az Alaptörvény is alapjaiban megfelelően közeget teremt ehhez, ugyanis rögzíti, hogy az állam és a vallási közösségek különváltan működnek, de az állam és a vallási közösségek a közösségi célok elérése érdekében együttműködhetnek (VII. cikk). A 2010 után kezdődő időszakban ugyanakkor egy olyan ellátórendszeri eltolódás és olyan speciális szabályozási helyzet lépett fel, amelyben az egyházi fenntartók minden más szereplővel szemben jutnak előnyökhöz...
...Szolgáltatói szektor átalakulása
A 2010-től indulóan a kormányzat tudatos, több lépcsőben megvalósuló stratégiája arra épül, hogy a szociális és gyermekjóléti ellátórendszerben az egyházak egyre nagyobb szerepet és teret kapjanak. Ez azonban nagy részben nem új kapacitások létrehozásával valósultak meg, a már állami fenntartásban és tulajdonban lévő szolgáltatásokat, intézményeket adnak át.
Első lépésben a 2012-ben hozott döntés alapján a települési, megyei önkormányzatok által fenntartott gyermekvédelmi intézményeket valamint az idős bentlakásos, fogyatékos, pszichiátriai és szenvedélybetegek otthonait állami kezelésbe vette. Már 2015-ben napvilágot láttak a tervek és számok erről, az akkor hírek szerint nagyságrendileg 100 intézmény, 200 telephely került volna át az egyházakhoz majdnem 15 ezer dolgozóval és 35 ezer ellátottal. A 1046/2017. (II. 3.) Korm. határozatban két lépcsőben 8 837 majd 21 563 férőhely átadásáról született döntés.
2020-2021-ben, bár elméletileg a kormányzat figyelmét a járványhelyzet köti le, a folyamat felgyorsulni látszik: törvényi és kormányhatározati formában történtek jelentős mértékű tulajdon-átruházások történtek. Két év alatt 120 intézményi ingatlan, több cégben meglévő állami tulajdonrész került egyházi tulajdonba és a korábban állami kézben lévő hiteles lakásállomány is egyházi fenntartású lakásügynökségbe szerveződött át, ez 4620 ingatlan tulajdonjogát jelentette. Az utolsó ilyen döntés a folyamatban lévő T/17437. számú törvényjavaslat, amiben újabb, későbbi kormányhatározatban definiált ingatlan-átadásokról szóló javaslatot nyújtottak be az Országgyűlésnek.
2020. májusi nyilatkozat alapján az alapszolgáltatási szegmensben az összes intézmény 44 százalékát egyházak működtetik, a szociális szakellátás körében pedig 25 százalékos ez az arány. A gyermekvédelmi szakellátásban 2010-ben 7 százalékos volt az egyházi szerepvállalás, 2021-re 60 százalékos aránnyá nőtt, de aktuálisan már 70% körüli számok is elhangzottak. És akkor most idézet következik - kommentár nélkül: „Az egyházügyi törvény szigorításával, a történelmi és bevett egyházak „helyzetbe hozásával” robbanásszerű volt az emelkedés 2012 és 2018 között minden vizsgált szolgáltatási területen. Mi sem jelzi ezt jobban, mint az, hogy 2018-ra például a házi segítségnyújtás körében a kapacitások 40%-át, míg az étkeztetésben 20%-át egyházi fenntartású szolgáltatók jegyzik úgy, hogy 10 évvel korábban azok szinte elenyésző létszámban voltak megtalálhatóak.” (Katona G, 2021)...
