NÉPSZAVASzerző: SZELESTEY LAJOS
2021.09.06.
A kancellár Németországot jól pozícionálta, de a nagyvadak között nem sok elképzelése volt.
Guardian
A kommentár azt hangsúlyozza, hogy Európának igazi vezetőre van szüksége, mert Angela Merkel csupán félszívvel vállalta a földrész irányítását. A kancellár ugyan jól szolgálta saját országa érdekeit, ám az EU számára nem volt stratégiai elképzelése – a nagyvadak világában. A lehetséges utódok azonban szintén biztonsági kűrt mutatnak be, vagyis ők is vonakodnának az unió élére állni a nemzetközi színpadon.
Miközben a világ ég, Németország szunyókál. Túlságosan is gyakran kerüli az állásfoglalást olyan kérdésekben, mint a klímaválság, az EU egységének széttöredezése, a kínai tekintélyelvűség, az USA által nyújtott biztonsági ernyő megszűnése vagy a feneketlen orosz ármánykodás.
A németek persze sajnálják, hogy megy a kancellár és ezzel a külföld is így van. Hiszen hozzáértőnek, megnyugtatónak és bizalomra érdemesnek minősül, akinek nem voltak nagy melléfogásai. Nagyra becsülik, hogy bátran válaszolt a menekültválság okozta kihívásra és jól kezelte a két rettenetes ikert, a soviniszta ogre Trumpot, illetve Putyint.
Amikor azonban kemény feltételeket kényszerített rá a déli tagokra a pénzügyi válság során, akkor csak növelte a szakadékot a kontinens két fele között és így azóta is felszálló ágban vannak az euroszkeptikus, nacionalista-populista mozgalmak.
Azzal is meg szokták vádolni, hogy a német gazdasági érdekeket előbbre valónak tartja a szolidaritásnál, valamint a demokratikus és emberi jogi értékeknél. Példa erre az elhibázott szövetség a törvényszegő, melegellenes és tekintélyelvű Orbán Viktorral az Európai Parlamentben. Mondják például hogy a magyar miniszterelnök a politikai támogatásért cserében támogatta Merkel jelöltjének, a sajnálatos módon alkalmatlan von der Leyennek a megválasztását a Bizottság élére.
Két elemző, Matthias Matthijs és R. Daniel Kelemen szerint azonban itt nem politikai összefogásról volt szó, a kancellár merkantilizmusát lehetett inkább tetten érni. Merthogy Magyarország olcsó, közeli összeszerelő üzem a német multik számára. A kancellár felismerte, mennyire előnyös a jó kétoldalú viszony a német kereskedelmi érdekek szemszögéből és ezért megvédte Orbán az uniós bírálatoktól.
Hasonlóképpen támadják, mármint hogy a profitot az elvek elé helyezi, amikor Kínáról van szó, hiszen az terjeszkedik és megszegi az emberi jogokat. Ám ez nem akadályozza a német kivitel folyamatos növelését. Ugyancsak fájó pont Oroszország, hiszen Berlin szorgalmazza az Északi Áramlat befejezését. Az USA attól tart, hogy Putyin kedvenc energiaterve fokozza Európa függőségét.
Csakhogy Merkel hiába mondja, hogy békét teremt és befolyáshoz jut, amikor barátságosan kezel diktatúrákat és autokráciákat. Ezek a kapcsolatok nem sok politikai előnyöket hoztak és aláássák az európai elveket. A kockázatkerülő német hozzáállás megakadályozta, hogy független és hiteles európai véderő jöjjön létre, aminek Moszkva és Peking alighanem örül. És hiába volt határozott a migránsválság során, máig nincs egységes uniós menedékpolitika.
Lehet, hogy a túlzott pragmatizmus az oka mindennek, a kancellár talán túl sokat viaskodik a múlt szellemeivel. De az is elképzelhető, hogy azért nem akarja irányítani a kontinens, mert a németek inkább a csendes életet kedvelik. A két legvalószínűbb örökös, Armin Laschet és Olaf Scholz a folyamatosságot hangsúlyozza.
Hogy ezek után ki fog beszélni Európa nevében, mialatt a világot egy sor viszály, a populizmus, a járvány és szegénység tépázza? Hát nem a hatástalan brüsszeli bürokrácia, az erőtlen Franciaország vagy Nagy-Britannia, amely a geopolitikai busz alá vetette magát. A stratégiailag alulteljesítő Németország ugyanakkor alszik a volánnál. Amíg csak fel nem ébred, addig a demokrácia nyomuló ellenfelei köszönik, jól vannak.
Kleine Zeitung
Az osztrák Európa-ügyi miniszter asszony úgy látja, hogy Európának kell gondoskodnia a tagállamokban a sajtószabadságról, és ha gondok jelentkeznek ezen a területen például a magyaroknál, a lengyeleknél és a szlovénoknál, akkor az EU-nak közbe kell avatkoznia. Edtstadler az Alpbachi Fórumon kifejtette, hogy a média függetlensége különösen fontos, olyannyira, hogy az Emberi Jogi Konvenció is felsorolja, a demokrácia alapfeltétele.
A Bizottság immár a 2. jogállami jelentését is kihozta, így pontos feltételrendszer alapján lehet mérni a demokrácia helyzetét. És ha az derül ki, hogy valahol bajok vannak , akkor Brüsszelnek kell lépnie az alapszerződések őreként. A jelentés hozzáteszi magyarázatként, hogy a nemzeti-konzervatív magyar, lengyel és szlovén vezetésnek a bírálók azt vetik szemére: részben saját szócsövükké tették a közmédiát, részben pedig vagy anyagi, vagy jogi eszközökkel próbálják elhallgattatni a kritikus szerkesztőségeket.
Az osztrák miniszter asszony ugyanakkor nem ért egyet, hogy a témába vágó viták kapcsán kizárással fenyegessék meg az érintett országokat. Tárgyalni kell, mondta.
Süddeutsche Zeitung
Az unió illetékes biztosa arra figyelmeztet, hogy a megindult gazdasági fellendülést még derékba lőheti, ha a járvány újabb hulláma folytán ismét korlátozásokat kell elrendelni. Gentiloni szerint ez esetben még az is elképzelhető, hogy újra zavarok lesznek a nyersanyagok beszerzésénél, és megint akadozhatnak a szállítási láncok, de az infláció szintén okozhat meglepetéseket. Viszont hogy a földrész e pillanatban ilyen mértékben magához tért, azt arra vezeti vissza, hogy a kezdeti bírálatokra rácáfolva, jól sikerült az oltási kampány.
Azt is elárulta, hogy tárgyal Magyarországgal, Írországgal és Észtországgal, mivel mind a három elutasítja, hogy világméretekben írják elő a minimális vállalati nyereségadó szintjét. Azzal érvelt, hogy egyiknek sem kell aggódnia a versenyelőnyök elvesztése miatt, mert a legalacsonyabb ráta 15 százalék lenne, de például a németek és az olaszok a jövőben is jóval efölött tartanák. Azaz nem lenne egységes, annak azonban véget kell vetni, hogy az országok egymás alá ígérjenek. Egyébiránt a politikus nem tudja elképzelni, hogy ezek a kormányok tényleg ki akarnának maradni egy átfogó nemzetközi szabályozásból.
Lengyelország kapcsán elmondta, hogy a Bizottság nem csupán a jogállami aggályok miatt nem bólintott rá még a nemzeti tervre, mármint hogy Varsó miként használná fel az újjáépítési programból utalandó milliárdokat. A demokratikus normák ügyében más eljárások vannak folyamatban.
