Szerző: HAJDU MIKLÓS
2021.09.05.
A minél inkább autómentes – illetve az úgynevezett 15 perces vagy negyedórás – város koncepciója a városvezetők és önkormányzati politikusok jelentős részének napirendjére került a közelmúltban, többek között a koronavírus-járvány és az éghajlatváltozás következtében. Az alapvető szolgáltatások – például iskola, rendelő, közért, étterem – gyalogos, illetve kerékpáros elérhetőségének javítását, illetve az autózást visszaszorító várostervezési irányzat hasonló törésvonalak mentén osztja meg az embereket szerte a világon.
Érdekesség, hogy Magyarországról és más posztszocialista országokból nézve az elképzelés egyáltalán nem újszerű: a múlt rendszerben felhúzott lakótelepek is a közvetlen közelben biztosított színvonalas alapszolgáltatások ígéretével vonzották az odaköltözőket, sőt, az 1950-es és 60-as években mondhatni mesterségesen kialakított iparvárosokban mindezek mellett a munkahelyeket is gyalog vagy jól szervezett tömegközlekedéssel kényelmesen érhették el a dolgozók.
Tavaly mindenesetre Párizs szocialista főpolgármestere, Anne Hidalgo hozta be a közbeszédbe a negyedórás város vízióját választási kampányában – a végül is újraválasztott Hidalgo programjának keretében például több, az autós forgalmáról elhíresült tér alakult át a francia fővárosban, de számos más városban is hasonló, az autóhoz kötött vagy legalábbis a sok utazással járó életvitel ellenében ható törekvések kezdődtek.
Ezek népszerűsége egy amerikai felmérés szerint nem az eltérő életkorú, képzettségű vagy lakóhelyű csoportok között különbözik elsősorban, hanem a politikai nézetekkel összefüggésben változik. A Vice cikkében idézett adatok azt mutatják, hogy a konzervatívokhoz képest a liberális nézetű válaszadók sokkal inkább támogatják az említett, jórészt az autózás visszaszorítását eredményező kezdeményezéseket.
A politikai meggyőződés tehát erősebben befolyásolja a besétálható vagy -biciklizhető élettérrel kapcsolatos attitűdöket, mint hogy vidéki vagy városi környezetben élőket kérdezünk meg erről...