2021. augusztus 1., vasárnap

FÜGGETLEN SZAKÉRTŐK OLYAN OLTÁSI TERVET ÁLLÍTOTTAK ÖSSZE, AMILYEN AZ ÁLLAMTÓL IS ELVÁRHATÓ LETT VOLNA

TELEX
Szerző: BOLCSÓ DÁNIEL
2021.08.01.


„A magyar lakosság mind jobb védettségének elérése és az oltási program iránti közbizalom erősítése érdekében a jelenlegi, nem transzparens módon létrejött, tudományos alátámasztás nélküli, több ponton aggályos eljárásrendet véleményünk szerint célszerű fejleszteni és pontosítani”


– írja az augusztus 1-jétől felvehető harmadik oltások hivatalos rendjéről hat elismert szakember egy közösen kiadott közleményben.

A vakcinák keverésére is ajánlást tevő eljárásrendről ebben a cikkben írtunk részletesen, bemutatva, hogy milyen szakmai kritikákat kapott, és miért nem jelent valódi segítséget az oltások lebonyolításával megbízott orvosoknak. A hat szakember – Balkányi László orvosi tudásmérnök, Falus András immunológus, Ferenci Tamás biostatisztikus, Rékassy Balázs orvos, egészségügyi menedzser, Sarkadi Balázs kutatóorvos és Weltner János orvos – lényegében a cikkünkben is ismertetett szempontok alapján készítette el a saját ajánlását.

„Sajnálatosan az oltóorvosok és a háziorvosok részére elkészült, NNK és Emmi vezetői által védjegyzett szakmai ajánlás sokkal inkább a »lovak közzé dobta a gyeplőt«️, azaz nem tartalmaz igazi szakmai támogatást, és az orvos és a páciensre bízza a döntést, ahelyett, hogy a tudományos bizonyítékokkal segítené a munkájukat. Ennélfogva úgy éreztük, hogy a hazai egészségügy és érdeklődők megérdemelnek egy rövidebb és egy részletesebb szakmai ajánlást (illetve közérthető táblázatot), meghatározva, kik azok, akiknek célszerű felvenni a 3. oltást, és kik azok, akik inkább a járvány elleni védekezés egyéb módszereit válasszák egyenlőre, és erősen feltételezhetik, hogy nincs még szükségük 3. oltásra. Javaslatunk többek között példát is szeretne mutatni az átlátható, tudományos igényű, bizonyítékokon alapuló döntéshozatalra is, amely fejlesztése a hazai egészségpolitika fontos jövőbeli feladata” – írták az összeállításuk mellé.

Szembetűnő különbség, hogy míg a hivatalos eljárásrend teljesen nélkülözött bármiféle indoklást vagy tudományos hátteret, ebben az összeállításban a fenti javaslatokat egy több mint tízoldalas, tudományos bizonyítékokkal gazdagon hivatkozott összefoglaló támasztja alá. A szerzők szerint nem szerencsés, hogy az eljárásrend semmiféle tudományos hivatkozást nem tartalmaz, és hogy az sem derül ki, milyen szakértők állították össze. „Egy szakmai ajánlás hitelességének alapeleme a transzparencia és a tudományos megalapozottság. Ez különösen fontos egy népegészségügyi kérdést szabályozó irányelv esetében, még inkább egy ilyen súlyú, össztársadalmi ügyben” – írják, miért tartják ezt problémásnak. Emellett több konkrét szakmai aggályt is megfogalmaznak az eljárásrend tartalmával kapcsolatban...


GYEREKEK ESÉLYEI

A NYOMOR SZÉLE BLOG
Szerző: L. RITÓK NÓRA
2021.08.01.


Ha az ember olyan személyekkel beszél, akik elköltöztek ezekről a keleti településekről, vagy akik nem itt élnek, de néha járnak erre a munkájából adódóan, szinte mindenki megfogalmazza, mennyire érzékelhető a leszakadás. A héten most két ilyen beszélgetésem is volt, az egyik egy volt tanítvánnyal, aki már nem itt él, csak hazalátogatott… ő úgy fogalmazott, hogy mikor gyerekként itt élt, akkor a kisebb települések esetében érezte csak, hogy “nincs ott semmi”, de most a kisvárosok esetében is hasonló érzése van. A másik egy ismeretlen úr volt, aki érdeklődött, honnan érkeztünk Kapolcsra, és mikor megmondtam, bólogatott, igen, jár errefelé néha. Majd hozzátette: “Nem akarom megsérteni, ne vegye annak, de az egy nagyon elmaradott rész…”.

Igen, ezt látható, érezhető, szűkülnek a lehetőségek, egyre több az elvándorló, a kis falvakban egyre kevesebb a szolgáltatás. Mert nem bírja eltartani a lakosság. Az általános iskolákat egyre több helyen a szegregálódás jellemzi, másik lehetőségként az egyházi iskolák kínálkoznak, de nem mindenki akarja ezt a vonalat. Más lehetőség pedig sok helyen nincs, a gyerekeik oktatása iránt felelősséget érző szülőket ez is költözésre sarkallja. Az egészségügyi szolgáltatások hiányosak. A kevés vállalkozás nem tudja felszívni a képzetlen, alacsony munkavállalói kompetenciákkal bírókat. Aki tanult, és maradt, azt többnyire az állami intézményrendszer foglalkoztatja, jelentős rétegnek pedig a közmunka marad, e mellett a feketegazdaságban bontakoznak ki a túlélés lehetőségei. Előbbiek anyagilag nem nagy mozgásteret adnak, az utóbbi inkább, kockázat meg abban csak látszólag van, az elmúlt években érzékelhetően “elnézőbb” lett a rendszer. Mindenki boldogul, ahogy tud.

Szóval, nehéz itt most optimistának lenni a jövőt illetően, hiába a kormányzati sikerkommunikáció, a valóság más képet mutat. A korrupció megakadályozza a támogatások valós hasznosulását, az elfolyt pénzek jelzésével az ember lepattan, és könnyen bajban találja magát, ha tovább forszírozza. Furcsa állapot lett a jellemző, a “minden mindegy” érzésével. Hagyni mindent, nem kérdezni, megcsinálni, amit kérnek, legyen belőle némi pénz, más nem fontos. Ami nem tetszik, azt meg nem kell nézni. Főleg nem taktikus mutatni, hogy nem tetszik. Problémamegoldó attitűd, hatékonyság a munkavégzésben, egyéni motiváció a szakmai fejlődésre, mind háttérbe szorult, ugyanúgy, mint a közösség jelentősége.

Kevés olyan fiatal van, aki ide tér vissza a tanulmányai befejezése után. Mellettük pedig ott vannak azok a gyerekek, akik nem szereznek az iskolarendszerben olyan tudást, ami másfajta perspektívát nyitna számukra, mint a szüleiké. Ők maradnak itt. Ám ők nem tudnak a gazdasági fellendülés sokat hangoztatott szekerére felülni.

Abban biztos vagyok, hogy ez az iskolarendszer nem lesz képes változást előidézni náluk, és abban is, hogy ha nem foglalkozunk az iskola hatását leamortizáló tényezőkkel, ami a lakhatási szegénységtől a szocializációs minták átörökítéséig átfogja az életüket, minden marad a régiben.

Az Igazgyöngyben úgy mondjuk, hogy a következő generációért dolgozunk, de a mostanival. Vagyis nemcsak a gyerekekkel, hanem a szülőkkel is, és együttműködve az intézményrendszerrel is. Ezt mind közösségfejlesztésbe ágyazva, hogy végül legyen egy olyan, közösen kialakított értékrend, amihez igazodni lehet. Ebben vezérfonal a gyerekek helyzete, élete, fejlesztése, perspektívája.

A tanodánk készségfejlesztése, a művészeti képzésünk hátránykompenzáló és szociális készségeket fókuszba helyező munkája mellett rengeteg olyan lehetőség, program irányul rájuk, ami muníciót adhat egy másfajta élethez. Vannak, amelyeket évek óta viszünk, és mindig jönnek újabb lehetőségek is. Sok mindent kipróbálunk, a hatásokat mérjük, és azokat visszük folyamatosan, amelyek a leghatékonyabbak. Az ösztöndíjprogramunk pl. sikeres, ennek köszönhető, hogy a 14 településen élő, 80 igazgyöngy-ösztöndíjas közül, akiknek a tanulmányi átlaga az elmúlt tanévben 4,1 volt, 20 középiskolásunk van. Sőt, 4 fő tanul már felsőoktatásban, vagyis már 5, mert már tudjuk, a három érettségizettből egynek sikerült bejutnia az egyetemre.

Toldon, ahol a komplex fejlesztés minden elemét tudjuk vinni, és ahol a tanodánk is működik, 10 ösztöndíjasunk van. Ez az igazi hatásrendszer, amit itt tudunk vinni. Sok nehéz család van itt, gyerekekkel, óriási hátrányok, melyeket le kell küzdeni, sok, ellenünk dolgozó hatással. A 11 éve tartó munka eredményei azonban már a gyerekeken is látszanak. Most ugyan volt két bukásunk, ebben a járvánnyal nehezített időszakban, de már évek óta nem volt ilyen. És nagy öröm, hogy a középiskolások már nem a földrajzilag legközelebbi iskolában tanulnak, mint korábban, ahonnan legtöbbször ki is estek 16 évesen, hanem távolabbit, ahol szélesebb szakmatanulási lehetőség van. Ehhez mi, támogatóink segítségével adunk többek között bérlettámogatást is, hogy ne legyen az anyagi helyzet a gátja a távolabb utazásnak.

Fontos persze, hogy a gyerekek fejlesztése a születéstől kezdődik, 0-18 éves korig nem törik meg nálunk a fejlesztés lehetősége, és a módszertan is egységes marad. Bár évek óta része a tanodának a pályaorientáció is, ezt az idén egy különleges elemmel bővíthettük, egy sikeres UniCredit pályázati támogatásnak köszönhetően. A több elemmel támogatott szakmatanulás mellett nyáron diákmunkára adunk lehetőséget a tanodás középiskolásoknak, a társadalmi vállalkozásunkban. A két éven át működő programban most három lányt és egy fiút alkalmaztunk, kettőjüknek a családtagja is nálunk dolgozik. Ők így a felnőttek mellett szereznek munkatapasztalatot. Ismerős közegben kapcsolódnak a kézművesműhelyhez, a főzéshez, de részt vesznek a kertgondozásban, az állatok takarmányozásában, a közösségi terek takarításában is. A felnőttekre is ösztönzően hat ez az egész, érzik. hogy ők adnak mintát azzal, ahogy dolgoznak, kommunikálnak.

A legfontosabbnak a diákmunka megszervezésében azt tartottuk, hogy megértsék: ez nem közmunka, itt teljesítményt kell felmutatni, dolgozni, és visszacsatolást kapnak a munkájukról. Az induláskor egy sor, a munka világához kötődő fogalmakkal ismertettük meg őket, mint a feketemunka és a bejelentett munka különbözősége, a TB, a bruttó- és nettó bér fogalma, stb. Elolvastuk a munkaszerződést, megbeszéltük benne a kifejezéseket, és azt is, mennyire fontos, hogy csak olyat írjanak alá, amit értenek is.

Ha letelik ez az időszak, és megkapják a fizetésüket, a tanodában más fejlesztéseket is kapnak majd, jövő nyáron pedig újra dolgozhatnak, remélhetőleg akkor már többen is.

Azt szeretnénk, ha ők mások lennének majd, tudatosan, a tanulmányaikra építve keresnének olyan szakmát, amire sikeres életpálya építhető. Korábbra hozzuk időben a munkatapasztalatszerzést, megerősítve a társadalmi vállalkozásunk felnőtt munkatársainak mintájával.

Biztosan lesz közöttük is, aki elmegy majd, és máshol keres lehetőséget. És biztosan lesz olyan is, aki marad, és majd a mi munkavállalói csapatunkat erősíti. A lényeg, hogy tanuljanak, maradjanak ameddig csak lehet az iskolarendszerben, és az életstratégiájukat ne a feketezónában képzeljék el.

Az első benyomásaink jók. Ha így marad, akkor megpróbáljuk majd ezt az elemet a pályázat letelte után is fenntartani, hogy azok a most általános iskolások, akik koruknál fogva még nem jöhetnek, de látják, hallják a diákmunka lehetőségét, érezzék, ők is elérhetik majd ezt. De csak azok, akik kapcsolódnak, és élnek a lehetőségekkel, amelyeket az Igazgyöngy nyújt. Ez pedig már a szülői bevonódás területe. Arra törekszünk, hogy a kettőt mindig összhangban tartsuk.

Ez pedig nagy kihívás. Mert ahol a szülők nem kapcsolódnak, ott is vannak gyerekek. A nem kapcsolódás oka többnyire a feketezóna, a nem legális vonalon szervezett élet, amiben van jövedelem. Ott ennek az életformának az átörökítése van, amivel szemben sem a tanulás, sem a legális munkavégzés nem érték. Itt a gyerekeket bevonni, kitartó tanulásra, munkára ösztönözni nagyon nehéz. De keressük folyamatosan a fogást ezen a problémán is. A következő generációért, a mostanival.

ORBÁNT NEM BUKTATJA MEG TOKIÓ

HÍRKLIKK
Szerző: NÉMETH PÉTER
2021.08.01.


Nyugodtan mondhatom, noha még egy hét hátra van: ez az olimpia elment mellettem. De, ahogy a hétköznapi beszélgetésekből kihallom, mások is így vannak vele. Talán az időeltolódás, a hajnali versenyek, esetleg a sok-sok huzavona Tokió körül lehet a magyarázat, de elképzelhető, hogy a magyar sportolók szereplése váltotta ki ezt a viszonylagos érdektelenséget. Pedig Szilágyi Áron megteremtette az alaphangot, a magyarok iránti fokozott érdeklődést és Milák Kristóf is megtette a magáét, de valahogy mégis elmaradt a korábbi olimpiákon megszokott, fokozott figyelem.


Nem mondom, Hosszú Katinka szereplése jelentős vitatémát adott, de a háromszoros olimpiai bajnok gyenge teljesítménye inkább fokozta az érdektelenséget. Világossá vált, hogy ez a verseny nem lesz a magyarok legjobb olimpiája, hogy sokan esnek el az érmes helyezésektől, és hogy az egész nem képes magával ragadni bennünket. Persze bízzunk benne, hogy a második hét fordulatot hoz majd, hiszen jönnek a kajak-kenu versenyek, és a vízilabda csapataink is versenyben vannak, lehetnek az aranyért, de az összkép már bizonyára nem tud megváltozni. Tokió nem a mi városunk.

Pedig nagyjából hasonló időket élünk – e téren feltétlenül –, mint az ötvenes években. Az állami vezetésnek hihetetlenül fontos a sport, pontosabban a sportsikerek. Mintha újra az legitimálná a rendszert, hogy milyen eredményeket érünk el a világban, hány világbajnoki címet szerzünk, és hogyan szerepelünk az ötkarikás játékokon. Olyan miniszterelnökünk van, aki kiemelt figyelmet szentel a sportnak, nem ragadt le a labdarúgásnál, más ágakat is szemmel – és pénzzel – tart (el). Orbán Viktor figyelme pedig ragadósnak bizonyult; szinte minden kormánytag rajongóvá, szurkolóvá, jónéhányuk pedig sportvezetővé is vált. Ha tehát innen közelítek a mostani történésekhez, arra a következtetésre kell jutnom: a politika fokozott térhódítása a sport területén, egyáltalán nem hozott pozitív változásokat. Hiába akar minden rendű-rangú politikus is felmutatni saját városában vagy területén egy-egy stadiont, ezzel csak annyit ér el, hogy – a jó sok elköltött, egyesek szerint ellopott – pénzen kívül, legfeljebb a szalagátvágásban jeleskedhet. Egy új birkózócsarnok, vagy egy gigantikus kézilabda-aréna még nem hozza automatikusan a sikereket, mint ahogy a jelentősen megemelt személyi juttatások sem...

SZABAD SZEMLE: ORBÁNRA EGYRE NAGYOBB NYOMÁS NEHEZEDIK A HOMOFÓB TÖRVÉNYE MIATT - NÉPSZAVA NEMZETKÖZI LAPSZEMLÉJE

NÉPSZAVA
Szerző: SZELESTEY LAJOS
2021.08.01.


Mindeközben egy harvardi tanulmány megállapította, hogy a világ autokratáinak 41 százaléka meghalt, száműzetésbe kényszerült, vagy börtönbe került miután leköszönt.

Süddeutsche Zeitung

A lap jótét lelkeknek nevezi a Forma-1 olyan csillagait, mint Vettel és Hamilton, miután azok nagyobb toleranciát sürgetnek a tekintélyelvű Magyarországon. Sok futballistával szemben ők túllépnek a gesztusokon, politikai nyilatkozatokat tesznek, miután Orbán a népszavazással demokratikus színben igyekszik feltüntetni a melegek elleni jogfosztását.

Nagyon helyes – mutat rá az elemzés -, hogy már a Labdarúgó EB során is fontos kérdés lett, miként kell eljárni az autokrata magyar vezetővel szemben. A sport egyébként sem lehet politikamentes, mert központi helyet foglal el a társadalomban. Focisták letérdeltek, sokszínűséget követelve, egyben elutasítva a diszkriminációt. A német kapus szívárványszínű karszalagot viselt. A magyarok elleni mérkőzésen gólja után Goretzka szívet formált a kezéből a szélsőjobbos magyar huligánoknak.

Dühítő volt, hogy az UEFA nem engedte szivárványszínnel megvilágítani a müncheni arénát, de a futballisták nemigen szólaltak meg, maradtak a jelképes akcióknál. Ez ügyben tanulhatnak az autóversenyzőktől: Vettel a mai futamon olyan sisakot és edzőcipőt hord majd, amelyet szivárványszínnel díszítettek.

Vettel egyébként már erősen afelé tart, hogy a politika fontos szerepet töltsön be sportpályafutásában. De ez csak azoknál okoz gondot, akik egészen rideg szívvel figyelik kiállását a tolerancia mellett. Hogy persze a Forma-1 fórum lett olyanok számára, akik javítanának az világon, az vitathatatlanul Hamilton érdeme. Ő állította át a profitmaximalizálásban utazó apparátust arra, hogy az ne egykarú bandita legyen, hanem szólaljon fel a rasszizmus ellen, Ne a haszonnal, hanem az emberekkel törődjön.

Magyarországon üzent annak a 23 millió rajongónak, aki követi a közösségi hálón. Arra szólította fel a magyarokat, hogy voksoljanak nemmel a referendumon, mert a szerelem mindig győzni fog. Meglehetősen időszerű mondandó a sportág legnépszerűbb képviselőjétől, miközben az autóversenyzésnek gyakran a szemére hányják, hogy kiesett az időből.

Spiegel

Orbán Viktor a népszavazással próbálja még jobban kirekeszteni a melegeket. A kormány hadjáratot folytat a kisebbségek ellen, csak a bírálók szerint most nem a menekültek vannak terítéken. Emberi jogi szervezetek úgy látják, hogy egyre erősebb a hátrányos megkülönböztetés az ilyen emberekkel szemben. Most azonban nagyon úgy néz ki, hogy véglegesen eszkalálódik a vita.

Dudits Luca a Háttér Társaság nevében azt mondja, a nemrégiben hozott törvénymódosítás egyértelműen sérti a szabad véleménynyilvánítás, az emberi méltóság és az egyenlő bánásmód elvét. Ám a hatalomnak esze ágában sincs, hogy engedjen. Sőt, Orbán referendumot hirdetett meg, hogy igazolja saját irányvonalát. Ám a bejelentés mozgósítja a magyar civil társadalmat.

A tudósítás megszólaltat több érintettet is, akik elmondták, hogy a közhangulat miatt rejtőzködniük kell. Aki a közszolgálatban dolgozik, már nem meri bevallani a másságát, nehogy elveszítse az állását. a 24 éves diák, Hegedűs Máté, a Pride egyik szervezője arról szólt, hogy a Fidesz kb. egy éve ellenségnek minősítette a nemi kisebbségeket. Azóta felerősödtek ellenük a jobbos támadások. Az utcán melegeket, illetve transz neműeket bántalmaznak.

Az erőszak arra jó, hogy elvonja a figyelmet a többi közt a kivándorlásról, a nyugdíjasok sanyarú anyagi helyzetéről, az egészségügy állapotáról, a korrupcióról. Inkább az a mantra, hogy a queer emberek gyerekeket veszélyeztetnek. A népszavazás pedig alattomos. A kérdéseket úgy fogalmazták meg, hogy ne lehessen nemmel válaszolni rájuk. Igazából azonban szó sincs a gyerekek védelméről. De a dolog úgy áll, hogy immár az egész civil társadalom a túlélésért küzd.

Washington Post/AP

A szenvedő alanyok arról számolnak be, hogy a hivatalos cáfolatok ellenére nagyon is élő gyakorlat az illegális migránsok visszatoloncolása a magyar-román-szerb határtérségben, minden vizsgálat nélkül, ami pedig sérti az európai és a nemzetközi menekültügyi előírásokat. A tudósító felkereste szerb földön a mindössze pár száz lakosú Majdan községet, ahol kb. 200 idegen várja, hogy átjusson az erősen őrzött magyar és román határon.

Egyelőre azonban úgy tűnik, hogy zsákutcába kerültek: előre nem tudnak menni, mint ahogy vissza sem. Így hónapok óta vesztegelnek, közben pedig újra és újra próbálkoznak. Ha elfogják őket, ami egyesekkel már több tucatszor megtörtént, akkor rövid úton átteszik őket a határon túloldalára, noha jogukban állna menedékkérelmet benyújtani. De ettől még rendszeres látvány, hogy csoportok sétálnak a napraforgótáblák között a határ felé. Elszántak, ugyanakkor igen nagy fába vágták a fejszéjüket a jobb jövő reményében.

A magyar határkerítés miatt először Romániába igyekeznek belépni. Emberi jogi aktivisták visszatérően figyelmeztetnek, hogy a két szomszédos országban többször is erőszakot alkalmaztak olyanokkal szemben, akik Majdanból indulva akadtak fenn a szűrőn. Az érintettek viszont nemigen szeretnek beszélni a történtekről, nehogy bajt hozzanak a fejükre. Inkább embercsempészeket vesznek igénybe, hogy bejuthassanak az ígéret földjére.

FT

Egyszer a diktátoroknak is lejár az idejük. A következő három évben elvileg vezetőváltás lesz a világ három legerősebb országában: az oroszoknál, a kínaiaknál, illetve az Egyesült Államokban. Utóbbi persze demokrácia, de újra felbukkanhat a színen Trump, így épeszű ember nem vesz mérget a sima hatalomváltásra.

Az utódlás persze általában gondot szokott okozni, és a történelem azt mutatja, hogy ha nem rendezett a folyamat, akkor jön a puccs, az orgyilkosság, a polgárháború és a felfordulás. Főként az olyan helyeken, mint Moszkva és Peking. Jövőre kiderül, maradni akar-e még Hszi, Putyinnak pedig két év múlva kell színt vallania, ideértve, hogy az országot netán az új Államtanács irányítja majd, a politikussal az élen. Minél nagyobb a bizonytalanság, annál nagyobb az erőszak, a zűrzavar eshetősége.

Egy harvardi tanulmány kigyűjtötte, hogy a világ autokratáinak 41 %-a befejezte földi pályafutását, vagy száműzetésbe kényszerült, illetve börtönbe került – egy éven belül, miután, leköszönt. Nem túl rózsás kilátás az orosz és a kínai államfő számára. Előbbi hírek szerint legalább 50 milliárd dollárt gyűjtött össze közpénzből offshore számlákon, így túl kockázatos számára, hogy talál-e a maga helyére egy lakájt, aki megbízható és nem számoltatja el. Viszont minél inkább és tovább monopolizálja a hatalmát, annál nagyobb az esélye, hogy balul végzi.

Ez mindenütt nagy dilemma az olyan autokratáknak, akik már benne vannak a korban. Hszi bizonyos értelemben azonban még rosszabb helyzetben van. Orosz kollégájának még van három éve és ez bizonyos védettséget ad neki. A kínai vezető viszont annyi ellenséget szerzett a korrupció ellenes harccal, bárki ellene fordulhat. Hogy mennyire bizonytalannak érzi a pozícióját, kiderül abból, hogy több posztja van, mint Mao óta bárkinek a kínai politikában.

DEUTSCH ÉS A GYEREK ELKÉSZÍTÉSE

REZEDA VILÁGA BLOG
Szerző: Rezeda
2021.08.01.


Ezekben a napokban a benzinszagú Louis Hamilton nemzetünk közellensége, és mind az összes nagyjaink harcba is szálltak ellene. Úgymint Bayer Tagkönyv, Varga Igazságügyis, Budai Gyula – aki egyszerűen csak Budai Gyula –, Németh Szilárd két lecsó között, és maga Deutsch Tomi is. A mérvadó hangadók úgy nagyjából annyit mondtak el, hogy Hamilton barom, nem olvasta a Magyar Közlönyt, és tud magyarul, nem tud, na ugye. A kiváltó ok a nemzet megvédésére az volt, hogy a benzinszagúnak nem tetszett, miszerint ezek homofóbok, és nem értették, mi köze hozzá. Szegje le a fejét és nyomja a gázt, örüljön, hogy nálunk körözhet. Tömören: kuss legyen.

Most láthatja ez a Hamilton, hogyan jár az, akit Soros lefizet, hogy bírálja gyönyörű hazánkat, mint régebben a vészhelyzetes manus is, az a Klúni, meg a többi, akik nem bírnak örülni csöndben, hogy luk van a seggükön, és beszólogatnak. Nekünk. Láttak már ilyet? Láttak. Viszont fogást kellett találni ezen a Hamiltonon, és mindenki a képességei és készségei szerint tette ezt meg, de ki más, mint a Deutsch Tomi vitte a prímet. Hogy a sofőr kiállt az LMBTQ közösség mellett, a Tomi azt mondta neki, hogy nincsen gyereke. Egészen pontosan: „Lewis Hamiltonnak van 7 világbajnoki győzelme, van lovagi címe, van szivárványos véleménye, nincs viszont még gyermeke. Ennyi.”

No most, az ember gondolkodásában vannak bizonyos törvényszerűségek. Dolgok következnek dolgokból, egyik fakad a másikból, de, hogy valakinek azért ne lehessen véleménye, mert nincsen gyereke, az egészen különös együttállás, és reméljük, hogy csak a Deutsch Tomi agyában van ez így. Abban egyébként amúgy is különös rendben sorakoznak a képzetek (Vorstellung). Látjuk, ahogyan erősen izzanak Deutsch Tomi tekervényei, hogy megtalálja azt, amivel ezt a Hamiltont a véleménye miatt helyre teheti, amitől megismeri a magyarok istenét és leszegett fejjel eloldalog. Pénze mint a pelyva, jobbnál jobb női dögivel, a királynő is szereti, de nincsen neki gyereke.

Ez úgy világíthatott Deutsch Tomi fejiben, mint egy bányászlámpa, és oda is vágta ennek a buzisimogatónak, hogy a fal adta a másikat. Kísérletet sem teszek, hogy Deutsch Tomi gondolatmenetét, annak logikai láncolatát meg bírjam érteni, mert méltó ahhoz én nem vagyok. Ez valahol ott van, hogyha a nő nem akarja, hogy meggyakja az ura, akkor szüljön sokat, vagy esetleg kisnyúl. Azt vélhetnénk, hogy ez röhejes, de nem az, hanem végtelenül elkeserítő. Sőt, Deutsch Tomi, de még Németh Szilárd sem olvasta a jelenlegi legjobb magyar kosárlabdázó, Hanga Ádám véleményét Hamiltonról és az ő kijelentéséről. Szerencsére, mert Gulácsi lenne ő is egyből...