Szerző: PORTFOLIO
2021.07.28.
Érdeklődéssel olvastam az Élet és Irodalom publicisztikai mellékletében 2021. június 11-én megjelent interjút, melyben az angol modern kori Közép-Európa-szakértő történész Garton Ash Gian-Paolo Accardo és Papp Réka Kinga kérdéseire válaszolt. Érdeklődésem természetes, hiszen már fiatal történészként, harmincas éveiben a készülődő közép-európai rendszerváltás egyik híres krónikásaként tűnt fel az 1980-as évek végén megjelent esszéköteteivel. 1986-ban publikálta Does Central Europe Exist? című tanulmányát a The New York Review of Books október 9-i számában. (Ez magyarul is megjelent: A birodalom hanyatlása – Létezik-e Közép-Európa? Esszék, 1989.) 1989-ben ezt a The Uses of Adversity: Essays on the Fate of Central Europe című esszégyűjteménye és egy évvel később különösen sikeres esszékötete, a The Magic Lantern: The Revolution of ’89 Witnessed in Warsaw, Budapest, Berlin, and Prague követte. Garton Ash igazi műfaja az esszé, melyek jórészt interjúkra, kortársakkal folytatott beszélgetésekre épültek. Történeti esszéi mellett publicistaként is sűrűn jelentkezik újságokban. Érdemes és kell is vele vitázni.
Amikor a címben is idézett kijelentését olvastam, azonnal a fent említett 1986-os tanulmánya jutott eszembe, melyben éppen azt a kérdést tette fel, hogy „létezik-e Közép-Európa?”. Az angol történész akkor erre a kérdésre úgy válaszolt, „Közép-Európa újra létezik”. Hosszan fejtegette, hogy 1945 után a közép-európai régió fogalma eltűnt, a német nyelvű országokban a „Mitteleuropa fogalma mintha Adolf Hitlerrel együtt sírba szállt volna, s csak abban a fura formában létezett, hogy a német vasutak étkezőkocsijait »Mitropának« nevezték. Prágában és Budapesten privát társasági beszélgetéseken – tette hozzá – az egy nézetet valló felnőttek büszkén emlegették Közép-Európát, de a hivatalos nyelvhasználatban, ugyanúgy, ahogy Nyugaton sem, ez a régió nem létezett. [Csak] Kelet-Európáról beszéltek, amibe beleértették a történelmi Közép-, Kelet-Közép- és Délkelet-Európát, mely 1945 után szovjet uralom alá került.” Ezek a régiók tehát akkor Timothy Garton Ash szerint is léteztek. Hozzátette, hogy a „Közép-Európa vagy Kelet-Közép-Európa meghatározás evidens módon hasznos. Ez ugyanis emlékezteti az amerikai és angol olvasókat, hogy Prága és Budapest nem azonos Kievvel vagy Vlagyivosztokkal, és Szibéria nem a berlini Checkpoint Charlie-nál [a Kelet- és Nyugat-Berlin közötti átkelőhelynél] kezdődik.” Még hozzá is tette, hogy a nyugati olvasókkal ez azt is megértette, hogy a közép-európai régió nem csak „lábjegyzet a szovjet tanulmányokhoz”.
Milyen közös vonások jellemezték Közép-Európa országait?
„Ez a mi pénzünk” - hangzik Magyarország Brüsszelhez intézett hadüzenete. Így indította tegnap megjelent cikkét a Die Welt című, nagy példányszámú, jobboldali német lap a Budapesttel és Varsóval folytatott uniós vitákról. A szerző, Philip Fritz szerint Magyarország sokat kockáztat azzal, hogy szembeszáll a brüsszeli követelésekkel.
Az EU lépésről lépésre, sorra jóváhagyja azokat a nemzeti újjáépítési terveket, amelyek a világjárvány miatti gazdasági visszaesés következményeinek felszámolásához, az ezt szolgáló uniós pénzek folyósításához szükségesek. Magyarország és Lengyelország esetében azonban aggályok merülnek fel, és az EU szemszögéből nézve sokkal többről van szó, mint milliárdos összegekről - hangsúlyozta a Die Welt.
Magyarországnak 7,2 milliárd eurót kellene kapnia, de egyre valószínűtlenebb, hogy hamarosan átutalják ennek első, egymilliárdos részletét. Az Európai Bizottság ugyanis előbb olyan reformokat vár el az országtól, amelyek révén biztosítható, hogy a pénz ne szivárogjon el. A cikk idézte Didier Reynders belga igazságügyi EU-biztost, aki szerint rendszerszerű problémák vannak a magyar jogállamisággal. A magyar kormány ugyanakkor - folytatódott a hamburgi lap helyzetismertetése - világossá tette, hogy nem minden áron törekszik a pénz megszerzésére, és a kérdést a vitatott anti-LMBTQ-törvény ügyével kapcsolta össze.
Ez utóbbi miatt a brüsszeli Bizottság gyakorlatilag már elindította ugyan a magyar kormánnyal szemben a kötelezettségszegési eljárást, ám az újjáépítési alapból történő kifizetések hivatalosan nem függnek össze ezzel a magyar törvénnyel - emelte ki a Die Welt, ugyanakkor megjegyezte azt is: az EU-szerződés második cikkében biztosított alapjogokra való hivatkozással a két téma akár össze is kapcsolható.
Ugyanez mondható el az úgynevezett jogállamisági feltételrendszerről, arról az európai mechanizmusról, amelyhez Budapest és Varsó tavaly hozzájárult, és amely a jogállami normák tiszteletben tartásához köti az EU-pénzek folyósítását.
Ez olyan teszt, amelyen Magyarország és Lengyelország megbukhat, ha valóban elvégzik - állapította meg a Die Welt. A cikk szerint Lengyelország esetében is egyre kevésbé látszik reálisnak, hogy hamarosan átutalják az újjáépítési alapból igényelt tekintélyes summa, 36 milliárd euró első részletét.
Ursula von der Leyen egyelőre nem tervez varsói látogatást. Ez a csúszás a lengyel igazságszolgáltatás úgynevezett reformja miatti vitának tudható be: a kormányzó, Jog és Igazságosság elnevezésű nemzeti konzervatív párt a számára nem tetsző bírákat nyugdíjazza, illetve megfosztja őket immunitásuktól, valamint új bírói kamarákat létesít, és azokat párthű emberekkel tölti fel.
Szakértők szerint Lengyelországban már nem beszélhetünk az igazságszolgáltatás függetlenségéről - írta a Die Welt.
A cikk felhívta a figyelmet arra, hogy lengyel vonatkozásban előtérbe került a jogrendszerek elsőbbségének a kérdése is. Azon túl, hogy a varsói kormány rendszerint figyelmen kívül hagyja az Európai Bíróság ítéleteit, július 14-én a lengyel alkotmánybíróság úgy foglalt állást: a lengyel legfelső bíróság fegyelmi tanácsával kapcsolatos európai bírósági ítéletek nem állnak összhangban a lengyel alkotmánnyal.
Ez az állítás nyílt konfrontációt jelent az Európai Bírósággal, és felveti az úgynevezett „jogi Polexit” eshetőségét, vagyis azt, hogy Lengyelország kiválhat az európai jogi közösségből - írta a német lap. A német alkotmánybíróság is hozott már korábban olyan döntést, amely szembe ment az Európai Bíróság valamely konkrét ítéletének a végrehajtásával.
Ez azonban még nem jelenti annak kimondását, hogy a tagállam általánosságban is prioritást ad saját nemzeti jogának az uniós joggal szemben. Lengyelország esetében sem történt ez meg, amit célszerű hangsúlyozni egyes jobboldali médiasugalmazásokkal szemben.
Viszont ez a kérdés is napirenden van Varsóban. Többszöri halasztás után - írja a Die Welt - most augusztus 31-re várják a lengyel alkotmánybíróság ítéletét pontosan arról, hogy az európai jogrend egyáltalán összhangban áll-e a lengyel alkotmánnyal.
A német lap hozzáteszi: történetesen éppen eddig a dátumig kellene dönteni arról, elfogadja-e Brüsszel a lengyel nemzeti újjáépítési tervet. A Die Welt szerint az Európai Bizottságra mind nagyobb nyomás nehezedik annak érdekében, hogy reagáljon a lengyelországi és magyarországi államátalakításra.
Varsó és Budapest eddig nem hajlott meg semmilyen figyelmeztetés, illetve követelés előtt, de most nem csak az Európai Parlament követeli a Bizottságtól, hogy alkalmazza végre a jogállamisági mechanizmust, hanem „az európai közvéleménynek is egyre nehezebb eladni azt, hogy Magyarország és Lengyelország, amely fundamentális módon áthágja az európai alapértékeket és jogi normákat, pénzhez jusson az újjáépítési alapból vagy a strukturális eszközök révén”.
A legtekintélyesebb konzervatív német lap, a Frankfurter Allgemeine Zeitung kommentárban foglalkozik Brüsszel, illetve Varsó és Budapest vitáival, és azt írja: az EU-nak jogi kérdésként kell kezelnie egy politikai természetű konfliktust, ami nem ad okot az elégedettségre, de elkerülhetetlen.
A küzdelem a lap szerint európai kulturális háborúval ér fel, és ebben a világnézeti konfliktusban a tekintélyelv áll szemben a pluralizmussal, a nemzeti pedig a multikulturálissal.