A német külügyminiszter után ezúttal a berlini diplomácia egyik államtitkára fakadt ki, mivel Magyarország megint megakadályozta, hogy az EU közleményben ítélje el a Hong Kongban alkalmazott kínai politikát. Miguel Berger azt közölte, hogy így nem lehet dolgozni, miután az Orbán-kabinet három hete a Közel-Kelet ügyében torpedózta meg az együttes állásfoglalást. Mint kifejtette, a közös kül- és biztonságpolitikának kerékkötője az egyhangú döntéshozatal elve, hiszen az lehetőséget kínál arra, hogy egyetlen tag keresztbe feküdjön. Ezért azt tartaná jónak, ha a határozatokat a jövőben minősített többséggel hoznák meg. Egy uniós diplomata szerint ebben a helyzetben még azt lehet csinálni, hogy a 26-ok Magyarország nélkül fogalmazzák meg álláspontjukat. Hiszen a magyar fél nem ment bele az Afrikával, valamint a Karibi és Csendes-óceáni térség országaival kötött együttműködés megállapodást sem.
Egyébként az EU nem szokta kiteregetni a belső gondokat – amíg van esély azok rendezésére a színfalak mögött. Az újabb berlini méltatlankodás azt jelzi, hogy Németországnak kezd elege lennie Budapestből, amely egyre merészebben csap össze Brüsszellel az alapvető nyugati értékek kapcsán. A magyar kormány szóvivője ezzel szemben azt közölte, hogy értelmetlenek és ártalmasak a Kína elleni szankciók és teljesen felesleges egy újabb nyilatkozatot megjelentetni, hiszen az eddigiek is eredménytelennek bizonyultak.
Uniós források szerint a magyarok két napja, az Európai Tanács egyik munkamegbeszélésén dugtak botot a küllők közé, amikor arról a tervezetről volt szó, amelyben az EU aggodalmát nyilvánította volna ki a hongkongi demokráciával szembeni kínai fellépés miatt, ideértve az emberi jogokat és a sajtószabadságot. Két európai diplomata úgy értékelte, hogy a javaslat igen felvizezett volt a korábbi változathoz képest, ezzel együtt sokat árt az unió tekintélyének, hogy tudna valamit tenni, ám mégsem cselekszik.
Ráadásul az eset június 4-én történt, tehát a Tienanmen téri mészárlás évfordulóján, aminek nagyon rossz az üzenete. Azt tanúsítja, hogy Kína és a többi jogsértő kormány milyen könnyen keresztül tudja húzni Európa szándékait. Egy Pekingben dolgozó EU-s diplomata szintén arról beszélt, hogy lassan odáig jutnak: ami sok, az sok. Mert azt látni, hogy Brüsszel megbénul – egyetlen tagország miatt, amelyet hátsószándékok vezérelnek.
Elege lett az Európai Parlamentnek: a képviselők kényszeríteni akarják a Bizottságot, hogy az vonja meg a támogatásokat Magyarországtól és Lengyelországtól, mivel azok megszegik a demokratikus normákat. Ennek érdekében a képviselők olyan határozati javaslatot kívánnak megszavazni a jövő szerdán, amelynek értelmében az Európai Bíróság elé citálnák az EU végrehajtó testületét, miután az nem tett eleget az EP ultimátumának és e hónap elejéig nem élesítette be az új, jogállami mechanizmust.
A lap úgy tudja, hogy a kereszténydemokraták is felsorakoztak a szociáldemokraták, a zöldek, a baloldal és a liberálisok mögött. Ha átmegy a kezdeményezést, akkor a Parlament elnökének két héten belül fel kell szólítania Brüsszelt, hogy az haladéktalanul indítja el az eljárást. A Bizottságnak után két hónapja lenne a cselekvésre, és ha nem lép, akkor Strasbourg legkésőbb október 23-án emelne panaszt az EUB-nál mulasztásos törvénysértés vádjával.
Hogy mely országokat kívánnák jobb belátásra téríteni a szankciós rendszer alkalmazásával, az nem szerepel a tervezetben, de úgy tudni, hogy Magyarországról, Lengyelországról, Bulgáriáról és Csehországról van elsősorban szó.
Az Európai Néppárt egyik finn EP-képviselője úgy nyilatkozott a megállapodás után, hogy Strasbourg meg akarja értetni a Bizottsággal: nem viccel a jogállami mechanizmus kapcsán. A német zöld Daniel Freund pedig azt mondta, hogy Brüsszel idáig nem vette komolyan a demokrácia védelmét. Ám Strasbourg nem tud tovább várni, ezért von der Leyennek választania kell: vagy együtt harcol a Parlamenttel a jogállamért, vagy enged a magyar és lengyel nyomásnak és továbbra is ölbe tett kézzel szemléli a fejleményeket.
A Bizottságról viszont azt hallani, hogy az úgy véli: a törvényhozás politikai játszmába kezdett, amit nem kell komolyan venni. De ilyen rövid idő alatt egyébként sem lehet semmit sem tenni a szankciós rendszer életbeléptetésére. Ám a másik fél szerint nincs halogatnivaló idő.
A portál még a Spiegel fenti értesülése előtt azt jelentette, hogy az EPP magára maradt a többi nagy frakcióval szemben az ügyben, kényszerítsék-e cselekvésre a Bizottságot. A kereszténydemokraták azzal érveltek, hogy Brüsszel megteszi, amire képes, és inkább a szociáldemokratákat győzködték, hogy táncoljanak ki a többiek mögül. A Parlament egyik illetékese szerint ha Néppárt nem áll be a sorba, akkor nélküle mennek tovább, viszont akkor olyanokkal kell együtt voksolnia a kérdésben, mint az Identitás és Demokrácia, valamint az Európai Konzervatívok és Reformerek, vagyis a két szélsőjobbos pártszövetség. Nincs olyan uniós ország, ahol ne próbálnának meg uniós pénzeket elsikkasztani, de van ahol évente csupán 5-6 ilyen eset fordul elő, másutt viszont több száz – mondta az új Európai Ügyészség vezetője. Mint mondta, jobb lett volna, ha minden kormány, így a magyar és lengyel is csatlakozik az új korrupcióellenes szervezethez, de ez az ő döntésük. Ám ha olyan bűncselekmény gyanúja merül fel, amely érinti a kívül maradókat is, az EPPO bekapcsolódhat a nyomozásba. A román jogász nem gondolja, hogy az új szervezet révén egy csapásra véget érnek az anyagi visszaélések a közösségi pénzek körül, de a forrásokat jobban meg tudják védeni. Azt is hangsúlyozta, hogy független igazságszolgáltatás nélkül nem tudnak hatékonyan dolgozni. Viszont ha a munkájuk során azt tapasztalják, hogy bármelyik tagország próbál keresztbe tenni a nemzeti igazságszolgáltatásnak, akkor azonnal jelentik azt a Bizottságnak, amely utána be tudja indítani a jogállami mechanizmust.
Az új izraeli kormány első feladata az lesz, hogy eltakarítsa a szemetet Netanjahu iránt – írja vendégkommentárjában Dahlia Scheindlin, politikai elemző, aki már 15 választási kampányban működött közre szakértőként. Mint rámutat, egyáltalán nem biztos, hogy meg tud alakulni az új a koalíció, mert egyrészt pártjai között jelentősek az ideológiai ellentétek, másrészt az eddigi miniszterelnöknek esze ágában sincs lemondani és nagy terveket forral ellenfelei szabotálására. Ám az országnak 12 éve óta először van esélye a változásra, még akkor is ha az új vezetés netán nem lesz hosszú életű. Ám nem szabad szűkkörű célokkal beérnie. Kellő vízió birtokában bele kell vágnia, hogy megoldja a legnyomasztóbb kérdéseket. Mert ha nem, akkor a szavazópolgárok legközelebb könnyen úgy látják az urnáknál, hogy Netanjahunak nincs alternatívája.
Ehhez három dolgot kell tenni:
1. hagyni kell a csudába a nacionalista, illiberális kormányzati stílust,
2. újra érvényesíteni kell a demokratikus normákat
3. véget kell vetni az arab területek megszállásának.
Nem lesz persze könnyű szakítani az eddigi megosztó retorikával. Nem véletlen, hogy Netanjahu udvarolt a világ tekintélyelvű és ultranacionalista nagyságainak, Bolsonaronak, Orbánnak, Trumpnak, Alijevnek. Helyettük olyanokkal kell összefogni, mint Biden, Merkel és Macron.
Az illiberális nacionalizmus feladása csak az első lépés, hogy véget érjen az izraeli demokrácia kivéreztetése. Fel kell karolni a jogállami értékeket és intézményeket. Ehhez persze a 8 pártnak egyetértésre kell jutnia abban, mik is a demokratikus normák. De nagyon fontos, hogy megvédjék a fékeket és ellensúlyokat, főleg a bíróságok önállóságát.
Egyben meg kell határozniuk, micsoda is Izrael: teokrácia, felemelkedő demokrácia vagy megszálló hatalom. De mindehhez az kell, hogy rendeződjön a viszály a palesztinokkal. Anélkül újra hamar fellángol a fegyveres viszály. Egyébként Mózes soha nem jutott el az Ígéret földjére. De legalább megmutatta az utat.
Hetek óta lázban tartja Törökországot az a videósorozat, amelyen egy maffiafőnök számolt be arról, miként működtette Erdogan az általa létrehozott mély államot, illegális hatalmat. A bűnöző nem akárki, mert az elnök nagyon sokszor vele végeztette el a piszkos munkát, így azután rengeteget tud korrupcióról, gyilkosságokról, emberrablásokról, kábítószer kereskedelemről – a politika legfelső szintjén. A felvételek állítólag egy dubaji rejtekhelyen készülnek és szerepel bennük a török hatalom jó pár nevezetes személyiségének neve, miniszterek, képviselők, a biztonsági szolgálat több korábbi vezetője.
Olyan titkos hálózatról van itt szó, amely a hivatalos csatornákon kívül dolgozik és állítólag a rendszer érdekében jár el. Ám valójában a keményvonalas, gyakran antidemokratikus biztonságpolitikát vitelezi ki. Törökországban azonban már hagyománya van annak, hogy ily módon teszik hidegre az „állam ellenségeit”. A paradox az egészben az, hogy Erdogan annak idején azzal az ígérettel került hatalomra: véget vet ennek a gyakorlatnak. Ám a 2016-os puccskísérlet után maga is egyre inkább támaszkodott a mély államra. Szövetséget kötött az ultranacionalistákkal és olyanokat legitimált, mint éppen az említett maffiavezér. Nagyon úgy néz ki, hogy Törökország kiszakadt a demokratikus világból és félő, hogy az állam magja rohad.
Nagy játszmába kezdett az amerikai elnök, amikor – Trump nyomdokain haladva – az egyre agresszívabb Kína elleni harcot tette meg az amerikai stratégia fő elemévé és ehhez meg akarja nyerni a nyugati szövetségeseket. Ezért a G7-es csúcs után ott lesz a NATO közgyűlésén, majd találkozik Putyinnal.
De a pekingi nyomulás, továbbá az Európával szemben tanúsított megvetése sok európai vezető szája ízét megkeserítette, viszont nagy lehetőséget kínál Biden számára. Ezért igen jó húzás volt a részéről, hogy belement az Északi Áramlat 2 megépítésének befejezésébe. Hiszen ha nem ezt teszi, az szétverhette volna a transzatlanti összefogást. Ennek persze az egyik legnagyobb nyertese jelenleg az orosz államfő, mivel a gázszállításokkal el tudja kerülni Ukrajnát. De Washington nem tudta volna megakadályozni a beruházás elkészültét.
Így viszont rá tudja venni Berlint, hogy az az eddiginél jobban támogassa az USÁ-t Kínával szemben. Cserében megkapta a vezetéket és kedvére alakíthatja a klímapolitikáját. Amerika viszont számíthat a német segítségre a rendre épülő világ védelmében, és ez anyagilag egy fityingjébe sem került.
Az USA reméli, hogy Oroszországot le tudja választani Kína oldaláról. Nem lesz nehéz bebizonyítania, hogy a fokozódó függés nem szolgálja Moszkva nemzetbiztonsági érdekeit. E politika egyik kulcseleme, hogy a jelek szerint Biden meg tudta nyerni céljainak a németeket. Már ez egymagában olyan lépés, ami kiűzi a trumpizmust az amerikai külpolitikából.
Egyre zajosabb a tiltakozás az ellenzők részéről a Fudan Egyetem ellen, annál is inkább, mert kiderült, hogy a magyar lakosság kétharmada elveti a tervet. A kormány viszont szeretné mielőbb látni, hogy megkezdődik az építkezés. Ezért azután a kérdés egyre inkább a választási hadjárat témája lesz, főként az intézmény méretei és költségei miatt. Hiszen az épületegyüttes alapterületre nagyobb lenne, mint az összes hazai egyetem együttvéve, és többe kerül, mint amennyit az egész felsőoktatás kapott két évvel ezelőtt. A hatalom azonban visszautasítja a kritikát, arra hivatkozik, hogy felértékeli Budapestet egy ilyen rangos iskola jelenléte. Amire a másik oldal azt válaszolja, hogy nem kellett volna kiebrudalni a CEU-t. Matura Tamás, a Corvinus tanársegédje lát jót és rosszat is a Fudanban. Merthogy az tényleg tekintélyes, csakhogy elvonhatja a legjobb professzorokat és diákokat a többi egyetemből. De azt sem érti, hogy miért a magyar állam állja a kiadásokat.
Mások attól tartanak, hogy Fudan trójai faló lesz a kínai nyomulás számára. Pálinkás József volt oktatási miniszter szerint ily módon kínai erőd jön létre Európa kellős közepén. Matura ehhez hozzáteszi, hogy az iskola aligha települt volna ki Párizsba vagy Berlinbe, mert ott a körmére néznének. Budapesten viszont politikai okokból nincs mitől tartania, legalábbis amíg ez a kormány van hatalmon.
Könnyen lekerülhet a Világörökség listájáról a Fertő-tó, miután az UNESCO illetékes tanácsa azt javasolja, hogy Magyarország sürgősen vessen véget a parton zajló nagy idegenforgalmi fejlesztésnek, ám a jelek szerint az Orbán-kormány a füle botját sem mozdítja. Az illetékes testület, az ICOMOS igazgatója arról értesítette a magyar diplomáciát, hogy véleményük szerint a munkálatok – méretük és formájuk alapján az egész térségben veszélyeztetik a környezetet, ezért helyre kell állítani az eredeti állapotot.
Ha nem, akkor jön a már említett megtorló intézkedés. Ám a figyelmeztetés alighanem pusztába kiáltott szó marad, a magyar fél továbbra is kész helyzetet teremt. Még folynak a perek, a magyar hatóságok mégis lebontották a tóra épült magánházakat. Ugyanakkor a magyar tárgyalófél a legutóbbi egyeztetésen is arról biztosította az osztrák partnereket, hogy minden a legnagyobb rendben van, beszerezték az összes engedélyt, és mindenképpen ragaszkodnak a világörökség minősítéshez.
Egy drónfelvétel azonban bizonyítja, hogy a 75 millió eurós projekt munkálatai már igencsak előrehaladottak. Egy százágyas szálloda, továbbá 40 bungaló, kemping, két kikötő, több szabadidős létesítmény és vízi park, továbbá több futball- és teniszpálya, valamint egy ezer autó fogadására alkalmas parkoló épül.
Magyarországon alig-alig bírálják a tervet, ezzel szemben a hatalompárti sajtó nem győzi éltetni. De ez nem csoda, mert benne van Ráhel, Orbán lánya és a férje is. Ők ketten néhány év óta szinte az összes turisztikai fejlesztésbe beszálltak.
