Rogán Antal új feleségének falujában, Dédestapolcsányon az a vállalkozó vásárolhatta meg a műemlék kastélyt, aki anno több V. kerületi ingatlanhoz kedvezményes áron jutott hozzá Rogán Antal polgármestersége idején. A falubeliek már mindenhol Rogánt látnak, mióta az ezer hold földet nem vásárolta meg a propagandaminiszter családja.
„Tóni megvette a dédesi kastélyt” – ez a legmenőbb beszédtéma ma Dédestapolcsányon és néhány szomszédos településen, amelyek vidékén, a Bükkalján Rogán Antal ifjú feleségének rokonai/barátai/ismerősei nem vásároltak meg ezer hektárnyi földet tavaly 1,6 milliárd forintért. A kastély új gazdájáról terjedő szóbeszédet nem csak a kútba esett földügylet alapozza meg, hanem az is, hogy a propagandaminiszter ifjú felesége, Obrusánszki Barbara, azóta már Rogán Barbara Dédestapolcsányba való, ahol családja jelenleg is jelentős házfelújítást végez.
Utánajártunk a szóbeszédnek: a lapunk birtokába került dokumentumok alapján nem fedi a valóságot, Rogán Antal neve ugyanis nem került a Serényi-kastély tulajdoni lapjára.
"Az új tulajdonos egy V. kerületi ügyvéd-üzletember, aki Rogán polgármesterkedése idején számos belvárosi önkormányzati ingatlanhoz jutott kedvező áron."
A műemléki státuszú dédestapolcsányi Serényi-kastélyt a Serényi grófok építtették 1898 és 1903 között eklektikus stílusban. A grófi nyaralót utolsóként gróf Serényi Ödön lakta, később pedagógusüdülő, majd szociális otthon lett. Az 5 ezer négyeztméter alapterületű kétszintes épületet a földhivatal így is tartja nyilván, kivett szociális otthonként. Tekintélyes hozzáadott értéket képvisel a kastélyt övező közel 5 hektáros park, a pazar panoráma a Bükkre, a dédesi várra és az arra húzódó völgyre, nem beszélve az ingatlan területén található sziklákban megbúvó kis barlangokról és a kastélyhoz vezető gesztenyesorról...
Pénteken a brit fővárosban járt a magyar miniszterelnök. Találkozott brit kollégájával, majd „spontán módon” beugrott egy pubba, ahol mit ád isten, találkozott egy ott dolgozó magyarral. A találkozóról videó is készült, nézzük, mit akart üzenni vele Orbán Viktor.
Állítólag hosszú egyeztetés előzte meg, hogy a magyar kormányfőt fogadják a Downing Street 10-ben, a találkozó végül pénteken lezajlott. (Orbán Viktor mindössze a második uniós miniszterelnök volt, akit a Brexit óta fogadott Boris Johnson.)
Nem mennénk bele az ilyenkor szokásos diplomáciai közleményekbe, a találkozóról csak annyit, hogy a brit miniszterelnöki hivatal úgy tájékoztatott, a kétoldalú megbeszélésen Boris Johnson komoly aggályainak adott hangot az emberi jogok magyarországi helyzetével, a genderegyenlőséggel, az LMBT-közösség jogaival és a médiaszabadsággal kapcsolatban.
A brit miniszterelnök hivatala szerint a két vezető számos külpolitikai kérdést is áttekintett, szóba került egyebek mellett Oroszország, Fehéroroszország és Kína. Boris Johnson arra biztatta Magyarországot, hogy vesse latba befolyását a demokrácia és a stabilitás előmozdítása érdekében – áll a Downing Street közleményében...
A vizsgált termékek mintegy harmadánál állapított meg legutóbb kettős minőséget az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM). Azt, hogy pontosan mely cikkeknél kapnak vacakabbat a kintinél a magyar fogyasztók, legkorábban egy év múlva tudhatjuk meg.
Alig több mint négy éve jelentette be drámaian az agrárminiszter, hogy konkrét vizsgálatok bizonyítják: a multik nagy arányban gyártanak, illetve szállítanak silányabb minőségű termékeket Magyarországra. Azokat a vizsgálatokat, amelyekre hivatkozott, a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) végezte el. Akkoriban kigyűjtöttük a négy füzetből álló, összesen 200 oldalas 2017 termékösszehasonlítás nevű kiadványból az érdekes részleteket. Megdöbbentő módon egyébként az derült ki, hogy számos olyan cikk akad, ami a magyar üzletekben jobb minőségű vagy ízletesebb a határon túlinál.
A botrány az elmúlt években többször is fellángolt, és nem csak nálunk (eleve a szlovák agrártárca jelzése után mozdultak a magyar hatóságok). Volt itt már minden! Két éve a fogyasztóvédelemért is felelős uniós biztos kijelentette: ugyanolyan márkanév alatt, ugyanolyan csomagolásban árult termékek egyharmada lehet gyengébb minőségű vagy eltérő összetételű bizonyos tagállamokban. 2019 nyarán az Európai Bizottság kutatóközpontja, a JRC azt közölte: nincs bizonyíték arra, hogy Kelet-Európában rosszabb minőségűek lennének az azonos néven forgalmazott élelmiszerek.
A magyar fogyasztók azonban saját tapasztalataikra alapozva váltig állítják, hogy a multik itthon vacakabb termékeket árulnak. Általános vélemény, hogy az osztrák csokik, a Nutella, sőt még a leveskockák is sokkal finomabbak, mint amit a magyar üzletekben ugyanazon a néven be lehet szerezni. Hasonló a benyomás a mosó- és tisztítószerekről, de akár a WC-papírról, papír zsebkendőről is. Sokszor emlegetik még a különböző tejtermékeket, külön hangsúlyozva a joghurtokat...
Bár a hazai kaszinók 2020-as üzleti teljesítményén is meglátszott a pandémia hatása, az eddig közzétett beszámolók szerint ezeket a cégeket messze nem érintette olyan súlyosan a járvány, mint a vendéglátás más szegmenseit. Persze ez abból a szempontból nem meglepő, hogy a kormányközeli tulajdonban lévő kaszinók még akkor is nyitva tarthattak, amikor minden más szórakozási lehetőséget megszüntettek a koronavírusjárvány miatt, ráadásul az online szolgáltatásokból származó bevételeiket még növelni is tudták.
Járványban is jól ment
A budapesti kaszinóbiznisz hosszú évekig Andy Vajna magyarországi cégbirodalmának fejőstehene volt. Az egykori filmmogul 2014-ben szerezte meg mind az öt fővárosi kaszinókoncessziót, ami azt jelentette, hogy ettől kezdve csak neki voltak ilyen létesítményei a fővárosban. Így nagyjából évi 4 milliárd forintos koncessziós díjért cserébe az üzlet minden haszna őt gazdagította. Ez pedig már Andy Vajna halála előtt is 20 milliárd fölötti tiszta profitot jelentett...
Miután elsőre nem kapott érdemi választ, Ungár Péter ismét megkérdezte Palkovics Lászlót, az Innovációs és Technológiai Minisztérium vezetőjét, hogy a Fudan Egyetem budapesti kampuszának építését megalapozó szerződés tartalmaz-e stabilitási záradékot.
Az LMP országgyűlési képviselője kérdésében egy tanulmányra hivatkozik, amely a Kínai Eximbank és a Kínai Fejlesztési Bank kölcsönszerződéseit elemezte. Mintegy száz szerződés elemzéséből az derült ki, hogy a megállapodások kilencven százalékában szerepel egy úgynevezett stabilitási záradék. Ez a záradék azt jelenti, hogy ha a hitelt felvevő cég országa, avagy az azt felvevő állam munkaügyi, vagy környezetvédelmi politikájában jelentős változás állna be, a kínai fél ezt szerződésbontási oknak fogja venni, és azonnali visszafizetést követel.
„A válaszában kérem az utódpárt, Gyurcsány Ferenc, Soros György kifejezések mellett a kérdésre a nem vagy az igen szavakat is próbálja meg használni” – fogalmazott Ungár a levélben.
„Jelentős tudománydiplomáciai siker, hogy a Fudan elsőként Magyarországon indít külföldi helyszínű saját képzést” – válaszolt Palkovics helyett Schanda Tamás. Az államtitkár szerint Magyarország regionális tudásközponttá válhat, a magyar és közép-európai diákok így Budapesten szerezhetnek diplomát a világ legjobbjai közé sorolt Fudan Egyetemen. A konkrét kérdésre a beruházás méltatása mellett ismét nem válaszolt Schanda, mindössze annyit írt, hogy a Fudan Egyetemmel kötött megállapodás fent van a kormány oldalán.
Egy nyolcoldalas stratégiai együttműködési megállapodás valóban megtalálható kormányzati oldalon, de ebben egy szó sincs a hitelkonstrukcióról, így az se derül ki belőle, hogy van-e stabilitási záradék, amelyre Ungár kíváncsi volt.
Április elején írta meg a Direkt36, hogy a magyar kormány egy kínai állami óriásvállalattal szeretné megvalósítani a magyar felsőoktatás elmúlt évtizedeinek egyik legnagyobb beruházását, a sanghaji elitegyetem, a Fudan budapesti kampuszának építését...
A parlament tavaszi-nyári időszaka rendszerint június végén, július elején ér véget. Ez alól csak akkor van kivétel, amikor ennél is fontosabb dolgok történnek, például labdarúgó Európa-bajnokságot rendeznek a magyar válogatott részvételével. A Népszava vette észre, hogy bár a honnak atyjai számára a magyar emberek felemelkedése és gyarapodása elsőrendű nemzeti ügy, van, ami még ennél, is fontosabb. Focinak hívják, ami a törvénykezésnél is fontosabb, ez az a sportág, amely a ma születésnapját ünneplő – Isten éltesse a bérből és fizetésből élő Orbán Viktort! – miniszterelnök számára még ennél is előbbre való.
Legalábbis erre kell gondolnunk, ha azt nézzük, hogy a korábbi évek gyakorlatától eltérően, idén hamarabb kezdhetik meg a jól megérdemeltet a képviselők. Míg a korábbi években általában június végéig, július elejéig vitatkoztak az ország lakóinak életét jobbá tevő törvényekről, idén ez másként lesz. Úgy, ahogyan az öt évvel ezelőtt, 2016-ban volt, amikor szintén Európa-bajnokságon játszottak nemzetünk legjobbjai. Abban az évben június 14-én játszotta első mérkőzését a magyar válogatott, ezért a parlament már egy nappal korábban, június 13-án bezárt, így Orbán Viktor és néhány hozzá közelálló notabilitás ott lehetett az osztrákok elleni, magyar győzelemmel végződő mérkőzésen.
Idén is június közepén kezdi meg sorozatát a nemzeti tizenegy, Portugália ellen június 15-én futnak ki a pályára a legjobb magyar labdarúgók, de a meccs csak este kezdődik, így délelőtt és kora délután még lesz lehetőség, hogy Orbán Viktor 133 bátor embere tegyen valamit a magyarságért. Vagyis, elfogadjon néhány törvényt, köztük azt, ami a Fudan kínai elvtársegyetem építéséről szól, és amely mellett eddig egyetlen értelmezhető érvet hozott fel a kormányzati kommunikáció. Ez az érv így hangzik: mi vagyunk többen, ezért erőből politizálunk, akinek nem tetszik, kapja be!
Sosem készült még akkora bulvárarzenállal a kampányra a Fidesz, mint most. A „tömegmédia-divízió” több fontos átalakításon esett át, és szűk egy évvel a választás előtt immár készen áll: a Ripost karcsúbb, de gátlástalanabb lett, irányba állt a Bors, a billegő városok (és csak azok) pedig külön ingyenes politikai bulvárlapot kaptak. A kormányzati sajtóholding világszinten is új minőséget hozott létre: az alpáribbnál alpáribb címeket nem kis részben állami pénzből gyártó bulvársajtót. A bulvár kormányfüggésének különlegessége továbbá: míg a briteknél a bulvár alighanem hónapokig vesézte volna az ország leggazdagabb emberének egy celebbel kötött házasságát, annak minden részletét, a hazai, kontrollált bulvársajtó Mészáros Lőrinc szája íze szerint hozta a Várkonyi Andrea-történetet is...
A kormány formálisan eleget tesz a luxembourgi bíróság ítéletének, de az ÁSZ bevetésével mégsem tér le a putyini útról.
A parlament május 18-i ülésén hatályon kívül helyezte a külföldről támogatott civil szervezetek átláthatóságáról szóló 2017-es törvényt (köznyelvi nevén civiltörvényt vagy civilellenes törvényt), egyben elfogadott egy új jogszabályt a közélet befolyásolására alkalmas tevékenységet végző civil szervezetek átláthatóságáról, ezzel felhatalmazta az Állami Számvevőszéket a legalább 20 millió forintos mérlegfőösszeggel rendelkező egyesületek és alapítványok ellenőrzésére.
Az új törvényt a május 27-i Magyar Közlönyben ki is hirdették, július 1-jével lép hatályba. A TASZ a parlamenti szavazáskor kiadott közleményében alkotmányellenesnek nevezte az új szabályozást, a Civilizáció Koalíció nevű ernyőszervezet pedig még a törvényjavaslat benyújtásakor fogalmazta meg aggályait. "Félő, hogy a Számvevőszék közpénzzel nem gazdálkodó civilekkel szembeni mozgósítása nem más, mint egy újabb lehetséges eszköz a civilek lejáratására és megbélyegzésére" - írták...
A lakástörvény módosítását célzó törvényjavaslat gyakorlatilag a szociális alapú lakásbérlés végét jelentheti. A törvény módosításával ugyanis az alig egy-két éve önkormányzati bérlakásban élők is igen kedvezményes áron vásárolhatnák meg az általuk bérelt ingatlant, anélkül, hogy az önkormányzatoknak lenne beleszólása. 2019-es adatok szerint több mint százezer lakás, közel ezermilliárdos vagyon lehet érintett. Megkérdeztük a legnagyobb ingatlanvagyonnal rendelkező önkormányzatokat, hogy pontosan mekkora összeg forog kockán.
Korábbi hírek szerint eredetileg elsősorban az I. kerületi lakosokat érintette volna az a törvénymódosítás, amely szerint kedvezményes áron vehetik meg az önkormányzattól műemléki védettség alatt álló lakást bérlők az ingatlant. A törvényjavaslatot május 11-én késő este nyújtotta be Böröcz László fideszes országgyűlési képviselő.
A tervezet szerint a lakás megvásárlására minden olyan bérlő jogosult lehet, aki legalább 2020. december 31. óta lakik állami vagy önkormányzati tulajdonú lakásban – vagyis akár fél éves bérleti szerződés is elegendő lehet ahhoz, hogy valaki vásárlási szándékkal álljon elő. A bérlők a forgalmi érték 15–30%-áért vásárolhatják meg a lakást, a pontos ár attól függ, hogy milyen régóta lakik valaki az ingatlanban.
Ha viszont valaki úgy dönt, hogy egy összegben fizeti ki a vételárat, akkor mindössze 70%-os árral kell számolnia, így aki elég régóta lakik az adott ingatlanban, akár 10,5%-os áron is megszerezheti azt.
Konkrét példával illusztrálva: a 24. hu számolta ki, hogy a főváros egyik legdrágább kerületében egy 50 millió forint forgalmi értékű lakást akár 5,25 millióért is megvásárolhat az a bérlő, aki legalább 15 éve lakik az ingatlanban. Eladási tilalom hiányában azonban a lakásokat akár már a megvásárlást követően piaci áron lehetne értékesíteni.
Azokat a lakásokat azonban nem lehetne megvásárolni, amelyek átalakításra, felújításra vagy bontásra kijelölt épületben vannak, de többek között a szociális alapon történő bérbeadás céljából épített lakásokra, a vállalati és szolgálati ingatlanokra sem vonatkozna a vételi jog...
19,5 milliárd forintba kerülhetett a néhai Andy Vajna játéktermeinek megszerzése. A jegybanki hitel mellé Hongkongból is érkezett pénz.
Hivatalosan tavaly április végén vette át a néhai Andy Vajna öt budapesti kaszinóját a Garinvest Projekt Zrt., amely Garancsi István és Szalay-Bobrovniczky Kristóf közös érdekeltsége. Ez a cég lett a tulajdonosa a kaszinókoncessziókat birtokló Las Vegas Casino Zrt. részvényeinek, miután az egykori Vajna-birodalom offshore hálózatához tartozó luxemburgi székhelyű Las Vegas Casino s.á.r.l. helyébe lépett. Valójában az adásvételről már jóval korábban aláírták a szerződést – derül ki a cégbírósági dokumentumokból.
Az új tulajt 2019 novemberében alapította a miniszterelnök barátjaként ismert Garancsi, aki 60 százalékban részes a Garinvest Zrt.-n keresztül, valamint Habony Árpád bajtársa, az egykori londoni nagykövet, Szalay-Bobrovniczky, Szentkirályi Alexandra kormányszóvivő férje, aki 40 százalékot jegyez a London Capital Zrt.-n keresztül...
Minden bizonnyal napjaink legfontosabb médiapolitikai kérdéseit feszegető beszélgetést szervezett nemrég az Új Egyenlőség Csigó Péter, Hammer Ferenc és Sükösd Miklós médiakutató szociológusok részvételével A társadalmi kiegyezés lehetőségei Magyarországon sorozat keretében.
Éppen ezért nagy kár, hogy a szervezők és Pogátsa Zoltán moderátor komoly erőfeszítései ellenére néhány valóban fontos gondolatot leszámítva megfeneklett a beszélgetés a NER alatti évek tipikus, független média tematikájú eszmecseréinek szokásos zátonyain. Az intézményes politikai erőviszonyok taglalásán, az erős közmédia felépítésének fontosságán, illetve a visszhangkamrák és párhuzamos valóságok problémáján.
A beszélgetés felvetése a következő volt: megoldásokat kell találni arra, hogy hogyan kapjanak megszólalási, reprezentációs lehetőséget a médiatérben a sérülékeny vagy kiszolgáltatott csoportok: a vidéken élők, a szegények, a fogyatékkal élők vagy éppen a nők.
Ennek a kérdéskörnek Pogátsa Zoltán moderátor igen alapos felvezetéssel ágyazott meg: felsorolta, hogy a rendszerváltás utáni médiarendszer már eleve problematikus volt a tulajdonosi szerkezet szempontjából is, a médiaháborúk pedig csak átpolitizálták, de társadalmilag igazán hasznos funkciót nem találtak a közmédia számára. A kereskedelmi média pedig alapvetően piaci szempontokat szem előtt tartva, a szórakoztatást leszámítva szintén nem látta el az olyan feladatokat, mint a közönség csoportjainak képviselete.
A beszélgetés alaptézise az volt, hogy a Fidesz 2010-es győzelmében és az azt követő kétharmadokban vastagon benne van, hogy a ‘89 és 2010 közti időszakot nemcsak az intézményes politika szintjén nem érezték magukénak a tömegek, hanem ezzel együtt a saját problémáikat, érdekeiket sem látták viszont a médiában.
Azonban a központi témával kapcsolatos tényleges kérdésekre fájóan kevés válasz érkezett a szakértőktől. Hammer Ferenc a tények relativizálódását és a párhuzamos valóságok eltávolodását fájlalta, Sükösd Miklós pedig a politikai konszenzus hiányát nevezte meg mint az erős közmédia felépítésének első számú akadályát (hozzátéve, hogy az erős közmédia az, amely a Pogátsa által felvetett, képviseletiséggel kapcsolatos hiányokat orvosolni tudná). Maga a képviseletiség kérdése azonban mintha teljesen elsikkadt volna...
Amióta a közvélemény-kutatások szerint látszik esély rá, hogy a jövő évi országgyűlési választáson a szövetkezett ellenzék megszerezze a parlamenti mandátumok többségét, sok szó esik arról, vajon mit lehet tenni kétharmados többség híján – mert az valószínűtlen – Orbán önkényuralmi rendszerének lebontásáért, az orbáni Alaptörvénytől való megszabadulásért. Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető miniszter szokásos csütörtöki sajtótájékoztatóján a következőképpen utasította el az effajta gondolatokat: „De ha ők térnének vissza a hatalomba (...), akkor is világos szabályai vannak az Alkotmány, illetve a törvények módosításának. Ezeket a szabályokat be kell tartani. (...) Szeretném azt is hozzátenni, hogy az alkotmányos rend megváltoztatása lehetséges alkotmányosan és nem alkotmányosan. Ha nem alkotmányosan történik, akkor az pillanatnyilag súlyos bűncselekmény, és ezen változtatni nem lehet. Az alkotmányos rendnek törvényes keretek között való megváltoztatására van mód, az alaptörvény módosítása alkotmánymódosítás esetén kétharmados többséget jelent, a kétharmados törvényeknél kétharmados többséget jelent, és az egyszerű többséget igénylő törvényeknél pedig ilyen többséget igényel. (...) Kis János egy filozófus, épeszű jogász ilyet nem mond. Filozófiailag persze a legabszurdabb gondolatok is felvethetőek, de az, amit ő ír, az egy jogi képtelenség.”
Nem az. Maga a gondolat, hogy egy esetleges ellenzéki többségű Országgyűlés első ülésén kétharmados többség nélkül is semmissé nyilvánítsa az alkotmányellenesen létrejött orbáni Alaptörvényt és az annak talaján született további törvényeket, Vörös Imre egykori alkotmánybírótól származik, akinek épeszű jogász voltát talán még Gulyás sem vonja kétségbe. Vörös már 2012-ben, az Alaptörvény hatálybalépésekor megállapította, hogy a köztársasági jogrend lebontásával az Orbán-kormány államcsínyt hajtott végre, hiszen megsértette a kizárólagos hatalomgyakorlás alkotmányos tilalmát. Kis János ezt a gondolatot fogadja el, és Vörös Imre gondolata egyáltalán nem abszurd, sőt talán jogászi szemmel sem képtelenség...
Nincs olyan kiskereskedelmi lánc, amelyik ne kommunikálna valamilyen formában arról, hogy náluk milyen magas a magyar beszállítók, élelmiszerek aránya. A magyar színekben pompázó termékek is szinte minden polcon ott vannak már. A magyar élelmiszeripar megmentése évtizedek óta folyamatos kormányprogram, és számos kezdeményezés indult erre. Átfogó módon azonban eddig senki nem mondta meg, hogy pontosan mekkora a magyar termékek aránya a boltokban, és ez hogyan változott.
A Fidesz-kormányzat 2010 óta konzekvensen a hazai élelmiszer-kiskereskedelem átalakítására készül, ezt szolgálták a különadók, a plázastop és számos más intézkedés. Ennek ellenére folyamatosan csökkent a hazai tulajdonú láncok piaci részesedése. 2020 decemberében Lázár János bejelentette, hogy azon dolgoznak, hogy kiszorítsák a külföldi láncokat, és idén márciusban lényegében erről beszélt Nagy István agrárminiszter is.
Az alábbi ábrán a legnagyobb élelmiszer-kiskereskedelmi láncok éves bevételei alapján az látható, hogy a hazai tulajdonú cégek részesedése a 2010-es 40,6 százalékról egy évtizedes kormányzati segítés után 34 százalékra csökkent. Az egyes láncok éves bevételeit a Trade Magazin gyűjti évente, amit néhány nagyobb kereskedelmi cég adataival egészítettünk ki...
Én nem tudom, Gulyás Gergely honnan gondolja, hogy az őt kérdező gyerek, aki aziránt érdeklődött, a minisztereknek milyen volt a bizonyítványuk, miniszter akar lenni, és nem mondjuk tűzoltó vagy katona. Vadakat terelő juhász esetleg. Mindenesetre Gulyás megnyugtatta a gyereket, mindegy, milyen a bizonyítványa, ő is lehet miniszter, ergo, nem baj, ha hülye vagy, legfeljebb olyan leszel, mint én – sugallta. Hogy ki terelgette a szerencsétlen gyerekeket minisztereket és pláne a kedves vezetőt kérdezgetni a rendkívüli kormányinfón gyereknap alkalmából, vagy ki találta ki ezt a borzalmat, azt én nem tudom. De óvatos volt, mert tizenhárom évben húzta meg a kérdezési korhatárt.
No most, Gulyás válaszolhatta volna a kérdező szerencsétlen gyereknek azt is, aggódnia nincs mit, ha miniszter nem is, de tizenhat évesen munkanélküli már lehet, mint azon pár napja aléltam el. Hogy mit kínál a magyari gyermekeknek a magyari hazájuk, az ebben sokkal inkább benne van, mint a gyereknapi műmájerkedésben, hogy lehetsz te is miniszter, ha elvész az ártatlanságod és megromlasz. Ha kellőképp használt leszel, ha cafatokban lóg rajtad a lelked, erkölcseid és emberséged, lehetsz bábu te is. Viszont az is igaz, hogy egészséges társadalmakban a gyerekeknek fingja nincs arról, ki a miniszterelnök és kik a miniszterek, de megengedem, még a szüleiknek sem.
Csak mifelénk él az a tévképzet, hogy a miniszterség és miniszterelnökség az emberi létformák csúcspontjai. Ezt már Antall alatt meg lehetett figyelni, neki az államtitkárai elkezdtek levitálni, és valami tébolyi tűz égett a szemükben. A mostaniakból a láng kiveszett, ezek csak eszelősök vagy számító karrieristák. Ez kell a miniszterséghez, de ezt Gulyás nem mesélte el a szerencsétlen gyereknek, csak azt, elég, ha hülye vagy. Végül is, az őszinteség csírája ebben is benne van, a kérdező gyermek megnyugodhatott, nem kell mindig a leckével bajlódia, mehet focizni a térre. Bár már az a foglalatosság is kiveszett, grundok nincsenek, Puskás Akadémia van.
De megtudtuk azt is, hogy csúfolják a politikusokat. Egy bizonyos tizenegy éves Nóri kérdezte ezt Novák nacsasszonytól, hogy milyen érzés is ez. Itt is fölvetődik a dilemma, hogy a tizenegy éves Nóri honnan az anyám valagából tudja ezt a politikuscsúfolást, tán reggeltől estig az M1-en csügg, és hallgatja a kurvaanyázást. Azért elbeszélgetnék Nóri anyukájával, hogy miért nem babázik inkább a kislányával, vagy, ha nem, miért engedi, hogy bimbózása közepette ilyen novákok megrontsák. Bár a kedves vezető meg Londonban interjúvolt egy ott élő szakácslányt, akinek a szülei rajonganak a köpcösért. Az lett volna a delikát, ha a szakácslány csak annyit felelt volna: boldog karácsonyt...
KOLOZSVÁRI SZALONNA Szerző: MOLNÁR BÁLINT 2021.05.30.
A nálam nagyságrendekkel okosabb és bölcsebb kollégák szerint az elmúlt héten legalább nyolcszor mondtam el, hogy ez mindent alulmúl, amit az elmúlt tíz évben műveltek. Akkor ez azt is jelenti, hogy most tartunk a kilencediknél, és ez még mindig csak pont annyi, ahányszor tizenegy év alatt az alkotmányozó fideszes többség nekirongyolt az alaptörvénnyé züllesztett alkotmánynak.
Mégis komolyan gondolom, hogy annál aligha lehet már lejjebb menni – azzal együtt se, hogy a fideszes vallás önmagában is predesztinálja az abban érintetteket egy rakás olyan dologra, amire tisztességes mezei polgár soha nem vetemedne -, hogy gyermeknap alkalmából az ország krémje választási kampányvideót tesz közzé Rendhagyó Kormányinfó Plusz – gyermeknapi kiadás jeligére. Amelyben véletlenül sem a gyerekek a főszereplők, hanem Orbán Hagyjákbékénagyarekeinket Viktor miniszterelnök és az ő udvartartása.
Szerintem nem tudott olyat mutatni a politikai pedofília eszközéhez előszeretettel nyúló politikai elit az elmúlt tíz évben (de, tudott, amikor 2017 decemberében Csepregen egy polgármesteri útavatáshoz óvodásokat térdeltettek le az aszfaltra), ami aláment volna ennek az súlyosan életszerűtlen, hiteltelen, hajánál fogva rángatott, megalázó performansznak. Aminek a lényegét Szentkirályi Alexandra kormányszóvivő imígyen vezette fel:
"Kedves gyerekek! Ez a gyermeknapi Kormányinfó Plusz, ahol ti kérdezhettetek, most pedig jönnek rá mindjárt a válaszok. Köszönöm a sok kérdést, és tudom, hogy az elmúlt időszak nem csak a felnőtteknek, nem csak a szüleiteknek volt nehéz, hiszen nem tudtatok olyan megszokott módon önfeledten együtt játszani, együtt lenni iskolában, óvodában, ahogy megszokhattátok. Remélem, hogy ezek a válaszok csalnak egy kis mosolyt az arcotokra, és meglepetésvendégekkel is készültem, ami a válaszolókat jelenti, fogadjátok szeretettel a válaszokat".
És tényleg. Jöttek is szépen a Főnök után a MEGLEPETÉSVENDÉGEK – nem sorrendben: Novák, Nagy István, Varga Judit és Mihály, Szijjártó, Gulyás, Palkovics -, és összesen 8 percben mindannyian megválaszoltak egy-egy óvodás vagy kisiskolás gyereket minden bizonnyal közelről érdeklő kérdést. Mert annyira evidens, hogy egy 5-7-10 éves gyerek a miniszterelnök bácsi, valamint a miniszter nénik és bácsik bokros tevékenységének megfigyelésével kel és fekszik, hogy muszáj volt azzal kedveskedni nekik, hogy akkor most ünnepileg kielégítik a kíváncsiságát. De főleg a könnybe lábadt szemű nagyikákét, akik most Erzsébet-utalvány helyett ezt az életszagú, aranyos kis filmecskét kapják ajándékba az onokák szívből jövő örömén keresztül. És ráadásul pénzbe se kerül.
Tudom, hogy Ceaușescu elvtársat beleértve egy rakás rosszarcú diktátor is nagyon szerette a gyerekeket, akikkel mindent el lehet adni. Sőt, azt is tudom, hogy semmi nem írja felül azt a nemzeti érdeket, hogy az egykor pirosbetűs igazgatói figyelmeztetésben részesült kis Viktorka (és lám, mégis milyen sikeres ember lett belőle) zsinórban negyedszer is kormányra kerüljön. Ez viszont tényleg valami penetránsan vérlázító. Ahogy a gépi (gyerek)hangon beolvasott, kizárólag pozitívan megválaszolható, az egyébként is emberarcú kormány legemberibb arcának megvilágítására alkalmas propagandakérdésekre támaszkodva önmagukat fényezik 8 percen keresztül...
Antall József néhai miniszterelnök kisebbik fia sokáig nehezen talált magának stabil egzisztenciát biztosító munkát. Az 1964-ben született Antall Péter a rendszerváltás éveiben sajtófotósként dolgozott, és csak 40 évesen szerzett diplomát. Évekig munkanélküli volt, majd apja pártja, az MDF révén kapott állást, előbb Dávid Ibolya miniszter titkárságán, később pedig a párt alapítványánál.
Az elmúlt tíz évben azonban nagyot változott vele a világ. Ő vezeti az Antall József Tudásközpont (AJTK) nevű alapítványt, amelyet eddig több mint négymilliárd forinttal támogatott az Orbán-kormány az adófizetők pénzéből.
A Direkt36 számos belső dokumentumot szerzett meg a Tudásközpont pénzügyeiről, és interjúkat készítettünk tíz, a szervezet működését közelről ismerő forrással. Ezek segítségével többek között a következőket derítettük ki:
- Antall Péter juttatásai a Tudásközpontnál eltöltött időszakban meredeken emelkedtek: míg 2013-ban még havi átlag 719 ezer forintot keresett, addig 2019-ben – ekkori a legutolsó ismert juttatása – már havi átlagban bruttó 4,6 milliót kapott.
- Az AJTK egyfajta családi üzletként is működik Antall Péter számára. A felesége az intézet igazgató-helyettese, és ott dolgozik a feleség ikertestvére is. A feleség két vállalkozása is szerződésben áll az intézettel.
- A járvány előtt évi 15-20 külföldi utazást bonyolított Antall Péter a kollégáival, és ezeken rendszerint pazar hotelekben szálltak meg, például az ausztráliai Ayers-szikla, az isztambuli Hagia Szophia, a New York-i Central Park vagy éppen a washingtoni Fehér Ház közvetlen közelében. 2019-ben az USA legmagasabb felhőkarcolói közül kettőben is megszálltak az AJTK utazó delegációi.
- Az utazásokra évente több tízmillió forint ment el. A Direkt36 által megszerzett belső iratokból kiderül, hogy időnként közpénzből számolták el olyan kirándulások költségeit is, amelyek nem voltak részei a hivatalos programnak.
- Több százezer forintot költöttek Samsonite bőröndökre, és alapítványi pénzből jutott magánkórházra, két professzionális fényképezőgépre, de előfordult, hogy néhány zacskó Dunakavicsot vagy párezres minibár-fogyasztást is elszámoltak költségként.
- Antall Pétert és AJTK-s rendezvényeket népszerűsítő PR-cikkekért legalább 20 millió forintot fizettek.
- 6,5 milliót fizettek egy tanulmányért egy olyan cégnek, amely korábban egy falusi turkálót üzemeltetett, egyik volt tulajdonosa pedig ma egy benzinkút alkalmazottja.
- Az évről évre növekvő kormányzati támogatás ellenére az alapítvány kasszája gyakran kiürült. Az alkalmazottak többször heteket-hónapokat vártak arra, hogy fizetést kapjanak. Ez 2021-ben is megtörtént.
- Miközben az alapítvány 2016-ban olyan nehéz helyzetben volt, hogy folyószámlahitelből fizette a béreket is, egy háromfős delegáció skandináv körútra ment, amelynek során útba ejtettek egy festői fjordot is.
- A kiadások 2018-ra annyira megszaladtak, hogy a kormánynak az éves támogatáson túl további 250 millióval kellett megtámogatnia a szervezetet. Papíron egy másik kormánypárti alapítvány adta a pénzt, költségvetési támogatást ugyanis tilos adósságkezelésre fordítani.
A Direkt36 nem talált arra utaló információt, hogy a kormány kifogásolta volna az alapítvány gazdálkodását. Pedig az általunk megszerzett dokumentumok azt mutatják, hogy a működési támogatást nyújtó Miniszterelnökség könyvelői tüzetesen ellenőrizték az elszámolt költségeket és számlákat formai szempontból. Miután az alapítvány egyik kuratóriumi elnöke a „polgári jóízlés” szempontjából kritizálta a költéseket, távoznia kellett.
A Miniszterelnökség a Direkt36 kérdéseire most úgy reagált, hogy vizsgálatot indítanak annak kiderítésére, hogy vajon az AJTK „hatékonyan és céljához méltó módon” használta-e fel a kapott közpénzt...
A NYOMOR SZÉLE BLOG Szerző: L. RITÓK NÓRA 2021.05.30.
Gyakran hivatkozok erre a kifejezésre, terepi tapasztalatok alapján, értelmezve különféle viszonyulásokat, reakciókat, amelyek a szegénységhez kötődnek.
Talán most, a pandémia kapcsán azért mindenki számára érzékelhető volt, hogy a család mellett mennyire fontos, gyerekekre ható tényező az iskola, a kortárs közösség is. E mellett hat még más is, azok az üzenetek, amelyek a szűkebb és tágabb közösségből, vagy akár a média közvetítésével a társadalomból eljutnak a gyerekekhez. Mindezek hatnak rájuk, formálják őket azzá, amivé aztán lesznek. Azzá a felnőtté, aki a saját mintáját nyújtja majd a gyerekeinek, szülőként.
Ezeket a hatásokat kellene valahogy abba az irányba terelni, amiben megtörhető a generációs szegénység. Amiből léphetnénk végre az integráció, az inklúzió irányába is. De úgy tűnik, ma a hatások nem ezt erősítik.
A családi minta a legerősebb. A generációs szegénységben is a szülő adja az első mintát, a gyerek ebbe születik bele. Eleinte csak a biztonságérzet, vagy annak hiánya hat rá, később a napi szükségletkielégítés területén történő megtapasztalások, majd sorban formálja minden, a konfliktuskezelés, a kommunikáció, a családon belüli hierarchia, az ahhoz való alkalmazkodás. Formáló a gyerek helyzete, örömének vagy bánatának megerősítése, hozzáférése a dolgokhoz, és ebben többnyire csak egyetlen biztos dolog van: az állandó kiszámíthatatlanság, és az ebben gyökerező bizonytalanság.
Mert sosem lehet tudni, mi történik majd, hogyan végződik egy hirtelen fellángolt konfliktus, az egyik napról a másikra élésben milyen lesz az alapszükségletek kielégítése, legyen szó ételről, tüzelőről, vagy épp gyógyszerről, ha beteg. Adódik-e valami egynapos vagy hosszabb, elutazós alkalmi munka a felnőtteknek, ami meghatározza a másnapot? Nem lesz-e elege valamelyik szülőnek ebből az egészből, és lép le, hátrahagyva mindent és mindenkit? Mikor lép be egy új szereplő a család életébe, aki aztán meghatározhatja annak működését? Pl. egy párként odaköltöző a fiatal lány mellé. Aki új mintát hozhat a kisebbeknek, társas viszonyulásról, értékekről, jövőképről, gyakran még a korábbinál is nagyobb bizonytalanságot, vagy éppen agressziót is behozva a történetbe.
Ebben a kiszámíthatatlanságban pedig egyszerűen nem alakulhat ki pl. szabálytudat, kötelességtudat, vagy felelősségérzet. A probléma leginkább abból fakad, hogy ez már a szülők generációjában sem volt meg másféle jövőképet támogató módon, mert ők sem kaptak ehhez szocializációs mintát a családban. Így öröklődik át sok minden, a férfi- és női szerepek, a gyereknevelés, a tanuláshoz és munkához való viszony, a feketegazdaság és a kriminalizáció kockázatát is vállaló viszonyulás, a fogyasztói társadalom hatásainak következményekkel nem foglalkozó befogadása, és sok minden más még, amiről írok már itt, e blogban, évek óta.
Sokszor hallani, mikor írok, beszélek ezekről a problémákról, hogy mindez a család dolga! De fel kellene már ismerni végre, hogy ettől, mert ezt, mi, akik más családi minta szerint szocializálódtunk kimondjuk, ettől nem lesz változás. Segíteni kell, hogy változzon a helyzet, mert magától nem fog.
Majd segít az óvoda, az iskola? Igen, itt is kapnak a gyerekek egy szocializációs mintát. Oviban, alsó tagozatban még úgy tűnik, sínen van a dolog, a gyerekek igazodnak a napirendhez, a szabályokhoz. De ez csak igazodás. Mert az otthoni minta teljesen más, ott minden másképp működik. Eleinte még szeretnek oviba, iskolába menni. Mert ekkor még kicsi az ő felelősségvállalásuk, ekkor még a felnőtt megmondja, mit kell tenni, és ők ebben a közegben megteszik.
A probléma akkor kezdődik, mikor az iskola feladattudatot, felelősséget, kötelességtudatot vár el tőlük. Pl. hogy oldják meg a házi feladatot, készüljenek a dolgozatra, haladjanak az elvárt tempóban, igazolják vissza a rájuk fordított munka hatékonyságát, stb. Ám mivel a családi minta másról szól, ez nem lesz értelmezhető a gyerekeknek. Ez pedig, párosulva a szociális készségek hiányával, konfliktusokat gerjeszt gyerek és pedagógus, iskola és szülő között. A gyerekek egyre távolabb kerülnek attól, amit az iskola elvár, a szülő pedig elfogadja ezt. Hiszen neki is ilyen megtapasztalásai voltak. Nincsenek eszközei ahhoz, hogy másképp lássák ezt az utat, mint amin ők is ugyanígy végigmentek.
Persze az iskolában nemcsak pedagógusok vannak, hanem ott a kortárs közeg is. Ebben félelmetes megfigyelni a családi szocializációs minta tükröződéseit. Persze ez csak akkor látszik, ha az ember jobban ismeri a családot, és nemcsak egy-két szülői találkozás ad ehhez tapasztalatot, amikor probléma esetén a szülőt behívatja az iskola. A gyerekek a kortárs közösségben éppúgy hierarchizálódnak, mint a családjuk a nagyobb közösségben. És épp olyan konfliktuskezelési megoldásokat használnak. A szegregált tanulóközösségben ezek erősebbek, az integráltban halványabbak. Mert ott van másféle szocializációs minta is. Másféle kommunikációval, másféle tanár-diák viszonnyal, másféle hierarchiával. Ebben a tanulás, a tudás is hierarchizáló tényező lesz, ami fontos minta minden gyerek számára. Mert mindegyikük boldog, ha megdicsérik, ha elismerést kap a pedagógustól a teljesítményéért.
De nagyon sok gyerek nem kap, csak azt kapja, hogy probléma van vele, nem tanult, nem tudja, nincs neki valami, stb. Ez eleinte szégyenérzetet ad, ami ellen védekezik, úgy, hogy keres mást, amiben kitűnhet, amiben rangot teremthet magának az iskolában. Nem a tanárok között, ezt hamar elengedte, hanem a kortársak között. A “balhésak” mintája pedig ismerős lesz mindannyiuknak, ezt a fajta hierarchiát már ismerik. A minta győz, megerősítést kap, és nagyon sokszor megállíthatatlanul visz tovább gyereksorsokat.
Ördögi kör ez. De nézzük kicsit tovább, a tágabb közösség szocializációs mintáit. Pl. a sikeres emberét. Sokak értékrendszerében a siker ma a pénzhez kötődik. Ez egyértelmű üzenete a kornak, amiben élünk. A pénz az rang, az hatalom, egy közösségben a hierarchia csúcsára ezzel az eszközzel lehet feljutni. Nemrég mesélte nekem valaki, hogy mikor egyszerű segítőként, biciklivel járt el a családokhoz, semmit nem ért el. Átvágták, nem tartottak be semmit abból, amiről megállapodtak. Aztán váltott. Kiöltözve, drága autóval jelent meg, amitől rögvest megváltozott a viszony hozzá. Rögtön rangja lett, akire hallgatni kezdtek. Amikor ezt elmesélte nekem, elgondolkodtam: tényleg ennyit számítanak a külsőségek?
De miért ne számítanának ennyire? Mit közvetít a média? Ezek az üzenetek jutnak el mindenhova, a közösségi médiával is. Hogy kinek, mire telik, hogy néz ki, mit visel, mit birtokol. Ezek egyszerű képi üzenetek. Ezek hatnak. A másféle érték, másféle tartalom, amihez esetleg olvasni is kell, már nem tétel. Az alapkészséghiányos ember nem fogja elolvasni. A médián keresztül ható szocializációs minta a külsőségek irányába tereli a gyerekeket. A fotók, videók amelyeket magukról feltesznek a közösségi médiába, ezeket a mintákat utánozzák, beállásokban, pózokban, mimikában, mozgásban, az ehhez illeszkedő ruhákban, sminkben, háttérben. Persze sok gyerek van, akinél e mögött is van másféle tartalom. De nagyon sok gyereknél, fiatalnál nincs. Náluk csak ennyi van.
Folytathatnám még a személyiséget, életutakat alakító szocializációs mintákat tovább. Mindenhol ott van ez, minden szinten, formál mindannyiunkat. Hat a kultúrán át, de a politikán át is. A manipuláció pedig, amiben ezek befolyásolásokká válnak, ma különösen erős.
Észre kellene vennünk, hogy mindannyiunkban ott vannak ezek, amelyeket a családból kapunk, az iskolarendszerből, számunkra fontos emberektől, a médiából, a minket körülvevő közegekből. Amelyek találkoznak velünk, azok sokszor nem is tudatosan, de beépülnek. Amelyek nem szimpatikusak, azoktól elhatárolódunk. Az önismeret segít megérteni ezt, és ezzel közelebb kerülhetünk mások megértéshez is.
Azon gondolkodom, vajon van olyan pont, olyan meghatározható képesség-vagy tudáshalmaz, ami után az akarat is működni kezd? Mitől van vajon az, hogy az egyik ember csak sodródik tovább, míg a másik elhatározza: én másképp fogok élni? Mitől van az, hogy valaki ezt elhatározza, de eddig jut, míg a másik képes tenni is érte?
Vajon ezekre a pontokra tudnánk hatni valahogy, rendszerszinten? A szocializációs minták kialakulásának felelősségét hogyan tudnánk értelmezni a változásokban? Ha képesek lennénk ezt felelősségként is értelmezni, talán tudnánk hatni is rá.
A lett államfő támogatja, hogy a Bizottság Magyarország és Lengyelország kapcsán pontosan meg akarja határozni, mit jelent a demokrácia és a jogállam, tehát miként is néz ki pl. a gyakorlatban az igazságszolgáltatás függetlensége, vagy a választás szabadsága. Merthogy egyes országok immár eltérően értelmezik ezeket, ám a különbségek nem mehetnek minden határon túl. Egils Levits épp ezért fontosnak tartja, hogy az EU megvonja a vörös vonalakat. És ha valamely tag megszegi azokat, akkor hatékony eszközök szükségesek ellenlépésként – tette hozzá.
A politikus örömmel fogadta, hogy Brüsszel ilyen gyorsan reagált a gépeltérítésre. Országa egyébként a tavalyi választások meghamisítása, majd a tömegtiltakozások elleni erőszak miatt lemondta a Minszkkel közösen tervezett jéghoki VB megrendezését. Ugyanakkor az elnök problémásnak látja, hogy Oroszország jelenleg nem hajlandó a párbeszédre Európával. Egyben emlékeztetett arra, hogy az uniónak nem szabad engedékenynek lennie, mert Moszkva azt a gyengeség jelének veszi.
Mint kifejtette, a Nyugat semmiképpen sem törődhet bele a nemzetközi játékszabályok megsértésébe. Nem adhatja fel a jogállam és a demokrácia elvét. De ettől még lehetséges az együttműködés a Kremllel pl. a járvány és a klímavédelem ügyében.
FAZ
Szlovénia nyakig süpped a belvitákba, de csörtézik Európával is, miközben júliustól átveszi az unió soros elnöki teendőit, így a következő hat hónap nem lesz éppen sétagalopp az EU számára. A kormány az erőviszonyok miatt ingatag lábakon áll, de valószínűleg fennmarad az év végéig, mert egységes, nem úgy, mint az ellenzék, és felsorakozott Jansa mögött.
Két napja Ljubljanában tízezrek tüntettek előrehozott választásokat követelve, mert úgy ítélik meg, hogy a miniszterelnök aláássa a bíróságok önállóságát és a sajtószabadságot. Riasztó példaként ott van Magyarország, amelynek nevében Orbán igazán bensőséges viszonyt ápol szlovén kollégájával.
Jansa helyzete azonban egészen más, mint a Fideszé. Pártja továbbra is az EPP tagja, kétharmados többségről azonban még csak nem is álmodhat. A politikus megosztó személyiségnek számít a közéletben. Amióta csak újból hatalomra került, ellenfelei folyamatosan vádolják autoriter törekvésekkel és hetente demonstrációkat szerveznek ellene. A hang mind a két oldalon kibékíthetetlen.
De Twitter-jegyzéseivel Jansa gyakorta elgaloppírozza magát. A törvényhozásban szavazategyenlőség van a két tábor között, a független képviselők voksai döntenek. A bizalmatlansági indítványokat azonban sorra elhárította a kormány. A fő ütközési pont a sajtó, miután a hatalom szerint fel kell számolni a régi balos összefonódásokat. Ezzel szemben az ellenzék úgy véli: Jansa meg akarja rendszabályozni a független médiát. Emellett támaszkodik bizonyos orgánumoknál a Fidesz apanázsára.
Nem állják meg a helyüket a vádak, hogy a miniszterelnök egyfajta diktatúrát épít az Adria mentén, de úgy néz ki, hogy nem tud szabadulni a hazai, illetve új európai ellentétektől. A soros elnökségnek azonban csupán dekoratív jelentősége van az unió működésében.
Ki kell deríteni, honnan indult útjára a a Covid-19, mert enélkül nem lehet megakadályozni egy hasonló járványt. Ezt hangsúlyozza a vezércikk, hozzátéve, hogy megint előtérbe került a teória, miszerint a kórokozó egy vuhani laboratóriumból szabadult ki. Úgy véli: Kínának is az volna az érdeke, hogy nemzetközi szakértők mindenhová bejussanak, ahová akarnak, bár ennek jelen állás szerint csekély a valószínűsége.
Azért kell utánajárni a baj eredetének, mert a vírus idáig legalább 3,5 millió emberrel végzett. Ha állatról terjed át emberre, azt azért volna jó tudni, mert a mechanizmus ismeretében meg lehetne tenni a szükséges lépéseket, hogy ez többé ne fordulhasson elő. Egyben előrejelző rendszert lehetne létrehozni.
Ha a tudományos intézet a ludas, akkor tanulságokat lehetne levonni az esetből általában a kutatások átláthatósága és biztonsága szempontjából. A vizsgálatok lefolytatására a WHO volna a legalkalmasabb, még akkor is, ha szakértői idáig nem jutottak egyértelmű eredményre Vuhanban. Ugyanakkor a jelek szerint Peking azt szeretné, ha továbbra is rejtély maradna a fertőzés eredete. Pedig az ország tekintélyét csak növelné, ha hajlandó volna együttműködni.
Nemrégiben Oroszország még hatalmas reményeket fűzött a Szputnyik V-hez, abban bízott, hogy annak révén nyomulni tud világszerte, ám az áttörés helyett kiábrándulás jött: a vakcina eladhatatlan, csak a raktárkészletet szaporítja, az oltás még odahaza is alig-alig halad. Ettől persze az illetékes orosz állami alap minden nap közzéteszi a sikerjelentést, hogy megint mely országokban engedélyezték a készítmény használatát. Ám a megtermelt mennyiségnek csupán 8 %-át szállították külföldre.
Rendelni csupán Törökország, Mexikó, Argentína és Venezuela rendelt jelentősebb tételt belőle, de annak is mindössze egy töredékét teljesítették az orosz gyógyszergyárak. Magyarország össz-vissz két millió adagot kapott. A többieknek még ennyi sem jutott. Összefügg ez azzal, hogy nincs elég kapacitás az előállításra. Putyin ugyan kiadta a parancsot, hogy késő nyárig 145 millió embert kell beoltani Oroszországban, mert addigra el kell érni a nyájimmunitást, de elegendő szer híján még ez is reménytelen.
Az akadozó kivitelhez társul, hogy sokfelé, de még Oroszországban is, csak kevesen bíznak a készítményben. Mert pl. a szlovákoknál a szállított gyógyszer nem egyezett azzal, ami a leírásban állt. Viszont Moszkva nemzetközi kampányt szervezett a Pfizer-vakcina lejáratására.
Egyre több jel utal arra, hogy katonai szövetségre lép Oroszország és Kína, ami nagy fenyegetést jelentene a szabad világ számára, de azért vannak ellenérvek is. A két ország stratégiai partnert jelent egymás számára, közösen tart hadgyakorlatokat és összehangolja lépéseit a Biztonsági Tanácsban. Igaz, a Krím megszállása és Kelet-Ukrajna elfoglalása óta a Kreml nem sok államra támaszkodhat. A szibériai vezeték megépítésével pedig az energiaellátásban is a Kelet felé fordult.
Légvédelmi rendszert és Szu-35-ös vadászgépeket adott el Pekingnek. Ugyanakkor a kieli egyetem biztonságpolitikai tanszékének vezetője arra hívja fel a figyelmet, hogy a két ország koordinálja fegyveres erőinek bevetését, mert úgy vélik, hogy ha egy-egy térségben egyidejűleg fejtenek ki nyomást, akkor változatni lehet területi-politikai status quo-n. Felismerték ugyanis, hogy az USA immár nem képes egyszerre megvívni két regionális viszályt, ezért választásra kényszerítik Washington, illetve megbénítják az amerikai döntéshozatalt.
Mind Moszkva, mind Peking a maga kizárólagos befolyási övezetének tekinti közvetlen környezetét. Ezért fő ellenfele az Egyesült Államok, illetve az Amerika által felépített szövetségi rendszer. Viszont ha összeállna a két hadsereg, akkor nagy fölénybe kerülne, mind a katonák létszámát, mind az atomütőerőt tekintve.
A lehetőségnek ugyanakkor ellentmond, hogy az oroszok és kínaiak között továbbra is vannak ellentétek. Peking pl. az új Selyemút-kezdeményezéssel konkurenciát támaszt Oroszországgal szemben Közép-Ázsiában. A moszkvai Carnegie Központ egyik elemzője szerint ugyanakkor a Kreml nem tud olyat kínálni a másik országnak, amit az ne tudna másutt beszerezni. Viszont hogy jeges lett Moszkva viszonya a Nyugattal, az azzal fenyeget, hogy Putyin függő viszonyba kerül Hszitől. Ennélfogva a kínai szövetség horrorvíziója csupán kulissza az orosz államfő számára, hogy engedményekre bírja rá Európát és Amerikát.
Áll a bál, illetve egészen pontosan megy az öldöklés az osztrák belpolitikában az Ibizagate-ügyében folyó parlamenti vizsgálat kapcsán. Fejreállt az egyébként békés közélet, hiszen támadás érte a jogállamot, csak éppen erről senki sem beszél, miközben jelképesen kést szegeznek egymás torkának a szembenálló felek. Mindennaposak a személyeskedések, a megnyilvánulások tele vannak gyűlölettel, rengeteg a kiábrándító fejleményt.
A különbizottság lassan másfél éve próbálja kideríteni, hogy korrupt-e a Néppárt, és ha igen, mennyire. Azaz, hogy az FPÖ-vel kötött koalíció idején nagyarányú anyagi támogatások fejében lehetővé tette-e a szövetséges számára testre szabott törvények elfogadását és bizonyos állami állások megszerzését. Meg hogy saját híveit jól fizetett posztokhoz juttatta-e. Továbbá, hogy voltak-e illegális pártadományok. Ily módon vizsgázik az egész első Kurz-kormányzat. Nem csoda, hogy a kancellár dühöng.
A meghallgatások hetente kétszer zajlanak. A kiindulópont, hogy a Szabadságpárt akkori vezetője, Strache a fél köztársaságot odaígérte egy orosz milliárdos feltételezett unokahúgának, ha az hatalomhoz és sajtóbefolyáshoz segíti. Az ügyészség két havonta szállítja az összefoglalót a nyomozás állásáról és abból sok minden kiszivárog a médiába. Így nagyközönség láthatja, hogy az igazságszolgáltatás célkeresztbe vette az ÖVP-t, de azt is, hogy a párt ugyancsak megindult a 3. hatalmi ág ellen.
A fő kérdés persze, hogy mi minden fog még kiderülni, ez magyarázza a rengeteg elterelő hadmozdulatot, az idegességet, a túlfűtöttséget mindkét táborban. De az már látszik, milyen mértékben vezérelte érzelem, intrika és hiúság a dolgokat a kormány oldalán. Kirajzolódik, hogy a politika önkiszolgáló boltul szolgált egy csomó karrierista, illetve adományozó számára.
Eljárás folyik a kancellár, a kabinetfőnöke és a pénzügyminiszter, továbbá a politika több más, fontos szereplője ellen. A bizonyítékok alapján alkotmányjogi szakértők úgy vélik: itt a jogállam került veszélybe. A sajtóban egyre többször hasonlítják Ausztriát Magyarországhoz. Merthogy annyi jel utal korrupcióra, eltussolásra, obstrukcióra, titkolózásra, ellenmondásokra.
A legkisebb ellenzéki párt, a Neos irodáiban Putyin és Orbán képét akasztották ki a falra szív alakú keretben, nehogy elfelejtsék, kik az igazi gonoszok. A törvényhozási bizottság azonban már csupán néhány hónapig ülésezik. Hogy mi lesz ősszel, azt senki sem tudja. De erősödik a nyomás, hogy szolgáljon kézzelfogható eredménnyel. Ha a kormányfő ellen vádat emelnek, egész karrierje, tekintélye kérdőjeleződne meg.
Még sok terve és munkája volt, tegnap, 79 éves korában mégis örökre eltávozott Jankovics Marcell, Kossuth- és Balázs Béla-díjas rajzfilmrendező, kultúrtörténész, író. Akkurátusan dolgozott a Toldi-rajzfilmen, az Írva faragott képek című Bibliakönyve második részén. Nem kapkodott. Nyilván tudta, hogy kerek és jelentős életművet alkotott már eddig is. Meg azt is gondolhatta, hogy kap még időt a folytatásra, hiszen szerette a 97 évesen elhunyt Varga Imre szobrászművész példáját emlegetni. Hirtelen jött betegsége azonban a 80. születésnapot sem engedte megünnepelni.
Pedig sokan marasztaltuk volna még, hogy csak legyen velünk, magától értetődő természetességgel mutatva a példát. Jankovics Marcell ugyanis maga volt a polgár. Biztos identitással, nemzeti elkötelezettséggel, önálló integritással, mély tudással, irigylésre méltó formával, mindig figyelemmel másokra. Járta a maga útját, amelyről sem erőszakkal, sem csábítással nem hagyta magát letéríteni. Pedig a baloldalnak túl konzervatív volt, a jobbnak túl liberális. (Talán ezért is maradt a lap megszüntetéséig a Heti Válasz szerkesztőbizottságának tagja.)
Jankovics Marcell bár hatni akart, sosem vált térítővé.
Élt, alkotott és hagyott élni, alkotni. Vállalta a sors által rá mért küzdelmeket, de sokkal inkább a dolgok megértésére és megértetésére törekedett, mint a harcra...
A legalább egymillió lakosú államok között lakosságarányosan a legtöbb halálesetet követelő első hat ország kivétel nélkül kelet-európai. A harmadik hullám pont azokat az államokat tarolta le, ahol úgy tartották, erős a járványügyük, és ez az államszocialista örökség kevés értékes darabja közé tartozik. Miért betliznek sorra az első hullámot még remekül kezelő államok? A vezetőik beáldoztak néhány ezer halottat, hogy ne omoljon be a gazdaságuk? Miért véd kevéssé a haláltól keleten ugyanaz a vakcina? A most lezáruló harmadik járványhullám értékelése magyar fókusszal...
