2021-ben előválasztással dönti el az egységes ellenzék, hogy ki legyen a miniszterelnök-jelölt, és kik legyenek a képviselő-jelöltek a Fidesszel szemben. A '22-es választásnak így valós tétje lehet.
„Karácsony Gergely mindenkit hülyének néz: a stadionok felépülnek, cserébe az egészségügy kapott húszmilliárdot, míg a kormány a fővárostól és a kerületektől egyaránt százmilliárdokat vett el. A mérleg sokszorosan mínuszos, de ez senkit nem érdekel: az ellenzéki sajtó önfeledten ünnepli a diadalmas szabadságharcot hazudó főpolgármestert, Orbán Viktor pedig kér egy kávét, és röhög a markába” – írta vasárnap Puzsér Róbert közösségi oldalán. Ez egy vasárnapi bejegyzés, de P.R. az „ÖT” című pénteki vitaműsorban (ATV) is hatalmas vehemenciával támadta Budapest főpolgármesterét, az egyik miniszterelnök-jelöltet.
Hallva és látva a Puzsér-féle durva minősítést elbizonytalanodtam. Én eddig azt hittem, hogy a hirtelen haragú és hangos publicista a változásban érdekelt, azaz abban, hogy a mostani rezsim helyett valami más, valami jobb jöjjön. Tévedtem. Puzsér tele indulattal úgy sorozza meg Karácsony Gergelyt, hogy a Magyar Hírlap, a Magyar Nemzet, a HírTV és az Origo tehetségtelen újságírói is csak irigykedve és tátott szájjal bámulhatják a szakállas igazságosztót. A műsorból és a bejegyzésből is az tükröződik, hogy Puzsér nem Orbánt és klientúráját akarja elzavarni és nem is a NER-t tekinti „köz-rossznak”, hanem a „hazudós” Karácsony Gergelyt.
Puzsérnak tudnia kell (és szerintem tudja is), hogy Budapest vezetője milyen nehéz helyzetben van. A Lánchíd-felújítás, a Fudan-beruházás, a fővárosi költségvetés kormány általi lenullázása plasztikusan mutatja, hogy a Fidesz totális támadást indított a főpolgármester ellen. Kerül, amibe kerül. A kormányzó pártnak semmi sem számít, még az sem, hogy a pesti polgárok „szívóágon” vannak...
Orbán Viktor keresi a helyét a nemzetközi politikai porondon azok után, hogy kikerült az európai fősodorból. A kormányfő rájött arra, hogy nem támaszkodhat csakis keleti szövetségeseire, mert Oroszország, Kína és a közép-ázsiai diktatúrák nem segíthetnek abban, hogy az Európai Unióban megerősítse pozícióit. Márpedig amíg az EU tagjai vagyunk, szüksége lesz belső és külső szövetségesekre, mert különben akár itthon is meginoghat a hatalma.
A hírek szerint a magyar kormány sokáig udvarolt a brit diplomácia vezetőinek, mire nyélbe ütötték a minapi Johnson-Orbán találkozót. Nagy szüksége volt a magyar kormányfőnek arra, hogy az unióból frissen távozó ország első emberével fotózzák. Orbán Viktor nyilván számolt a történelmi találkozóban rejlő lehetőségekkel, hiszen Boris Johnson brit miniszterelnöknek épp úgy újra kell pozicionálnia magát a nemzetközi térben, mint neki. Úgy gondolta, hogy a londoni látogatását megelőző sok kritika ellenére komoly előnyökre tehet szert a találkozóval.
Hogy végül bejött-e Orbán Viktor elképzelése, nem tudjuk, mert csak nagyon általánosan megfogalmazott nyilatkozatok láttak napvilágot a találkozó után, de azt mindenképpen éreztették a magyar kormányfővel, hogy a brit álláspont több fontos kérdésben eltér a magyarétól. Főként Orbán Kínához és Oroszországhoz fűződő már-már szövetségesi viszonyát hánytorgatták fel, de szóvá tették a magyar menekültpolitika ellentmondásait és a sajtószabadság kétségbeejtő helyzetét is. Ez olyan helyzetbe hozta Orbánt, amit nagyon nem szeret: magyarázkodnia kellett, így az esetleges kéréseinek alig maradt súlya a megbeszélésen...
Nemrég felmérést indított a Független Egészségügyi Szakszervezet (FESZ), hogy megismerje az egészségügyi szakdolgozók helyzetét, illetve jövőképét.
„A válaszokból adódó helyzet nem rózsás” – fogalmaz a szakszervezet. A 890 válaszadó mindössze 14%-a mondta azt, hogy biztosan ott akar tovább dolgozni, ahol most van, és minden második ember pályaelhagyásra készül. A válaszadók 36%-a még bizonytalan, de megfordult a fejében ez a lehetőség.
Sokan a teljes magyar egészségügynek hátat fordítanának számos okból, de leginkább a bérfeszültség, az alacsony, illetve romló bér, a kimerültség és a túl hosszú munkaidő áll a távozási szándékok mögött. Sokan a magánegészségügybe, vagy külföldre készülnek:
vannak, akiket már semmiképpen nem lehetne visszatartani, azonban a válaszadók kétharmada maradna, ha magasabb bért kapna, illetve ha jobb vezetői bánásmódban lenne része a továbbiakban
– olvasható a szakszervezet összegzésében, amit az Országos Kórházi Főigazgatóságnak is megküldtek...
Vajon mit hozott az elmúlt bő egy év az életünkben? Sok mindent, a járvány alapjaiban alakított át sok mindent, például a helytől független munkavégzés esetében.
A távmunka sokak számára jelentett eddig is megoldást és kilépési lehetőséget a „mindennap irodában” típusú munkavégzés alól. Ők alighanem örülnek annak, hogy a járvány ideje alatt a munkaadók számára is bebizonyosodott (még ha kényszerből): lehet a távolból hatékony munkát végezni. Közéjük tartozik Elvira is.
„Világszerte cégek milliói, amelyek addig vonakodtak bevezetni a távmunkát, mondván, hogyan ellenőriznék így az alkalmazottakat, egyik hétről a másikra lehetővé tették munkavállalóik számára a home office-t.
Habár a munkaerőpiaci elemzések valamelyest ellentmondanak egymásnak azzal kapcsolatos becsléseikben, hogy a cégek akkor is megtartják-e az otthoni munkavégzést, ha vége a járványnak, mindenesetre vannak azzal kapcsolatos jóslatok, hogy a válasz: igen – pláne, hogy ki tudja, mikor ér véget a pandémia.
Nyilván lesznek cégek és szervezetek, amik visszaterelik az alkalmazottakat az irodába, lesznek olyanok, akik az irodabérletet mondják fel inkább, sok cég pedig a hibrid megoldást választja, vagyis néhány nap home office, néhány nap iroda, ágazattól, működési és vezetői stratégiától függően...
...A képlet egyszerű: Orbán Viktor vagy felhagy a NER-holdudvar kitömésével, az uniós források nettó ellopásával, a Balaton arcátlan felvásárlásával, a nyilvánosság tudatos megfojtásával, az igazságszolgáltatás aljas befolyásolásával, az állami vagyon szervezett kirámolásával, vagy lemondhat az uniós forrásokról. Tik-tak. Szorul a hurok. Miközben a jogállamisági mechanizmus elindulásához napról-napra közelebb kerülünk, az unió soros portugál elnöksége a napokban jelentette be, hogy június 22-én újabb meghallgatást szervez a 7-es cikkely szerinti eljárás keretében. Ugye emlékeznek még arra, hogy a Magyar Országgyűlés 133 legbátrabb embere milyen felhatalmazással küldte Orbán Viktort 2020 nyarán az uniós állam- és kormányfők maratoni, több napos csúcstalálkozójára?! Az országgyűlési határozatban a kétharmad tagjai feltételül szabták a Fidesz miniszterelnökének, hogy csak akkor adhatja áldását az uniós költségvetésre, ha a folyamatban lévő „hetes cikkely szerinti eljárásokat” még tavaly év végéig lezárják. Nos, miközben Orbán ezzel kapcsolatban is győzelemről és nyertes csatáról beszélt, a valóság az: nem, hogy nem zárult le az ügy, hanem épp ellenkezőleg – ebben is gyorsulnak az események.
Fontos tudni még, hogy a 7-es cikkelyes eljárás keretében, a magyar kormány újabb, immáron harmadik meghallgatását követően, az Európai Bizottság be fogja mutatja az éves jogállamisági jelentését, amely egy objektív keretrendszerben, azonos szempontok alapján vizsgálja a jogállamiság helyzetét unió-szerte, egységesen, mind a 27 tagállamban. A 2020-as éves jelentés Magyarország tekintetében lesújtó megállapításokat tett az igazságügyi rendszer függetlenségéről, a magas rangú vezetők és a korrupció kapcsolatáról, a gyenge anti-korrupciós keretről, a média függetlenségéről, és a civil szervezetek elleni politikai alapú támadásokról is. A politikai felhatalmazással való visszaélés, a Klubrádió elhallgattatása, a korrupciós ügyek sokasága, az önkormányzatok politikai alapon történő pénzügyi ellehetetlenítése és kifosztása csupán néhány érzékletes példa arra, hogy mit is jelentett ebben az évben az Orbán-rezsim számára a jogállamiság. Az Európai Bizottság éves jelentésével kapcsolatos kormányzati kommunikáció előre borítékolható: mindenért az ellenzék lesz a hibás, meg a Soros, meg a migránsok, meg Isten tudja ki még. Csak ők nem. Az biztos, hogy érdemi válaszokat, esetleg önkritikus szembenézést, netán önkorrekciót nem várhatunk tőlük. Ezért is kell leváltani ezt a pökhendi, közpénzéhes NER-elitet és újraegyesíteni a szétszakított Magyarországot! Tik-tak.
Szatmáry Kristóf országgyűlési képviselő, a kormánypárt tagja. Ha még nem találkoztál a nevével az azért lehet, mert egy nímand.
Nulla értékű csávó, aki csak annak köszönheti vagyonát és társadalmi pozícióit, hogy elvtelenül kiszolgálta Orbánt.
Pályája kiváló példa arra, hogy Orbán rendszere hogy néz ki a gyakorlatban. Ha a pártkatona kellően fegyelmezett és minden ukázát teljesíti a fő hűbéresnek, akkor felbecsülhetetlenül gazdag és sikeres lesz ő és a családja és a családja családja is. Ez a NER lényege.
Amikor elkészülünk a fidesz bűnlajstromával, Szatmáry neve mellet ilyen ügyek lesznek: Trafikmutyi, Belvárosi ingatlanmutyi, Adóelkerülés, Százmilliós EU-s támogatás panzióra, be nem vallott milliós jövedelmek, és a családilag működtetett “független” intézmény, jelesül a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara.
KLUBRÁDIÓ Szerző: Panxnotded Miklós 2021.05.30. 14 óra
Gyermeknapon merre máshová vehetnénk az irányt az Anno Budapestben? Naná hogy virtuálisan kilátogatunk a Lizsébe, azaz a Városligetbe.
Hallgatóink segítségével Panxnotded Miklós igyekszik összeszedni a ligeti emlékeket, szép és emlékezetes pillanatokat, amiket megéltünk. Majálisoztak egy jót a zöldben? Látták az István a királyt 1983-ban a Királydombon? Kilátogattak a BNV-re 1974 előtt? Andalogtak a ligeti fák között vagy csónakáztak szerelmükkel a tavon? Megismerkedtek Anonymussal? Vagy inkább a „Szecskában“ úsztak gyógyultak, pihentek? Netán a vidám Angol Parkba, az Állatkertbe, a cirkuszra vagy a műjégre szavaztak? Jártak a Vajdahunyad-várban, a Közlekedési Múzeumban, az Olof Palme Házban vagy a Petőfi Csarnokban? Esetleg fociztak egy jót itt vagy inkább Kemény Henrik bábosbódéjánál szórakoztak?
Meséljék el nekünk az adásban - várjuk hívásaikat vasárnap délután 2 és 4 között. Telefon: +36 1 240-6953 és +36 1 240-7953. SMS: +36 30 303-0953.
Előszó: Az olvasó egy négyrészes cikksorozat második részét olvassa most, amelynek mindegyikéhez egy-egy írásbeli villáminterjú csatlakozik. Részei hetente szombatonként jelennek meg. A megszólalók sorrendben: Karácsony Gergely, Baranyi Krisztina, Pálinkás József és Ángyán József. * Baranyi Krisztina (hajdanán Együtt, most független ellenzéki) Ferencváros érintett telkeit az önkormányzat többségi akaratának megfelelően nem kívánja átadni a Fudan Hungary céljaira, hiszen azoknak szerinte a budapesti Diákváros céljait kell szolgálniuk. Az eddigi mellébeszélésekkel ellentétben, a jelenlegi törvényjavaslat szerint Baranyi Krisztina honlapján a kormány-előterjesztéshez mellékelt térképet láthatjuk, amely szerint a ferencvárosi Diákváros területének közel ¾-e a Fudan Hungary (magyar-kínai vegyes-vállalkozásnak tűnik, ami a kissé kótyagos magyar adófizetők pénzén épül) alapítványának tulajdona lesz. Miért állította azt akkor a nagyra becsült, konzervatívnak mondott adminisztráció, hogy mindkét terv megvalósul? Nem kevés cinizmussal persze a Diákvárosból is egy kicsi?
Karácsony Gergely és Baranyi Krisztina május 17-én mentek Palkovics Lászlóhoz tárgyalni. Gondoltam előzetesen, most jön az ellenállhatatlan ajánlat-közeli izé, amit korábban eresztett el az álmatlan karatemester, bár én ennek lassan már a szagát is érzem. Kedvetlenül írom le, hogy nincs súlya annak, amit a nemzet gépésze mond. Mintha nem is ő mondaná. A Fudan Hungary ügyében egyébként is annyi már a ködösítés, a gyermeteg sunnyogás, hogy a téglásbodzási Manyi néninek – húsvétokon locsoljuk rendületlenül – is feltűnt már. Persze ő sokat hallott és látott a puskaporvirágos háza előtti lócáján...
A bankok, kereskedelmi láncok, egyéb adatgyűjtő cégek csak szigorú szabályok betartása mentén szerezhetik meg a fogyasztók, ügyfelek személyes adatait, de vannak ügyeskedések, és a vásárlóknak is több figyelmet kell arra fordítaniuk, hogy milyen nyomtatványokat írnak alá.
Különös történetet mesélt egy olvasónk: állítása szerint az egyik bevásárlóközpontban átverték és megszerezték tőle a személyes adatait, amit több cég számára továbbítottak.
A nő vásárolni ment a férjével egy hipermarketbe, amikor odalépett hozzájuk három személy, akik látszólag a társaság munkatársai voltak. Megkérdezték a házaspártól, van-e pontgyűjtő kártyájuk (ennek lényege, hogy bizonyos összegű vásárlás után a vevő pontokat kap, majd az adott mennyiségű összegyűjtött pontért cserébe később kedvezményesen vásárolhat), mert ha igen, akkor egy akcióval 20 000 pontot írnak jóvá a számukra...
Kásler: jövőre a kormány 2800 milliárd forintot szán az egészségügy megreformálására
Az összeg egyébként nem a reformra szánt összeg, hanem az egészségügy teljes költségvetése. Hogy aztán ebből mennyi a működtetés valóságos költsége (bérek, közterhek, anyagi kiadások), mennyi az alkotmányos költség, mekkora összeget tesznek ki a túlszámlázások, a csókosoknak juttatott felesleges megrendelések, az ebből nemigen derül ki. Azt is taglalja, hogy "Ez 1700 milliárd forinttal több, mint ami 10 évvel ezelőtt, 2010-ben volt. És az idei évhez képest a jövő évben 770 milliárd forinttal több." Azt nem taglalja, hogy 2010-ben pénzügyi világválság volt, azt se taglalja, hogy hihetetlen szakértelmüknek köszönhetően azóta harmincezer - egy kisvárosnyi - halottat sikerült megtermelniük, azt se taglalja, hogy ott, ahol a kórházakban katonák ugrabugrálnak, és a döntéseket nem az egészségügy vezetői gárdája, hanem egy rendőr hozza, ott igazán szükség is van a reformra. A legszomorúbb az egészben, hogy úgy tűnik, a rendőr jobban is ért hozzá, mint akiknek ez ma a foglalkozásuk. És az se nagyon derül ki, hogy nem betonba kívánják önteni a pénzt, hanem az egészségügy szereplőit próbálják felhozni erkölcsileg-anyagilag olyan szintre, hogy egyiküknek se kelljen elmenekülnie az országból, ha normális életszínvonalon akar élni.
Arról sem szól a nóta, hogy az egészségügyi ellátás alapját nem a gigamegakórházak és a pénzgyártó automatákká alakított képalkotó eljárások képezik, hanem a zsákfalvak és kistelepülések, meg a panelprolik családorvosai, akik között elvétve lehet csak felfedezni olyanokat, akik még nem nyugdíjjogosultak. És arról sem esik szó, hogy az egészségügyi ellátás és a szociális gondozás szerencsésebb helyeken kart karba öltve járnak, hiszen hiába ír fel egy orvos világszínvonalú gyógyszert, ha a betegének nem telik élelmiszerre, nincs pénze utazásra és határtalan együgyűségében inkább enni akar, mint bogyót szedni. Arról sem beszél, hogy a közmunkás beteg ember, de kapirgálja az árkot, ezzel egyúttal ássa a saját sírját, és már ott áll mögötte a gyermeke, aki eleve alultápláltan, egészségtelen életmódot folytatva (nem eszik egészséges ételeket, bodagot süt és választások idején krumplit zabál, ahelyett, hogy legelne...) veszi ki kezéből a kapát ha meghal, mert a fejlődéséhez szükséges fehérjéket és tápanyagokat nem kapta meg akkor, mikor elengedhetetlenül szüksége lett volna rá. És nem esik szó korunk új népbetegségeiről, például az időskori demencia által a családokra pakolt elviselhetetlen nehézségekről, pedig éppen Káslernek is már felettébb indokolt lenne gondolni rá, ha még képes lenne ilyesmire...
Orbán Viktor 11 év alatt tudatosan áthágta a demokrácia határait, és bebiztosította hatalmát. Nem érdekelte közben, hogy mi lesz a magyarokkal: létrehozta kegyencrendszerét. Ezt Paul Lendvai írja abban a tematikus összeállításban, amely a miniszterelnök 2. periódusának 11. évfordulójára jelent meg. Hogy milyen rezsim jött ily módon létre, annak megvilágítására felhasználja Körösényi András, valamint Magyar Bálint meghatározását: vezérelvű demokrácia, illetve maffiaállam.
Szinte teljesen tipikus magyar jelenségnek nevezi, hogy az ország ugyan névlegesen demokratikus, ám az uralmat nagyjából 20 egykori egyetemistatárs gyakorolja. Tagjai 30 éve ismerik egymást, ők foglalják el a kulcspozíciókat. A zárt mag képviselői gyakorta leginkább annak köszönhetik karrierjüket, hogy feltétel nélkül alávetik magukat Orbán Viktor vezetésének, vagyis nem azért mentek felfelé a létrán, mert különleges képességeik vannak.
Ékes példa erre a nemzetközi szinten hírhedt gázszerelő, Mészáros Lőrinc. De a győzelemhez azért kellett az, amit az amerikai alkotmányjogász, Kim Lane Scheppele úgy fogalmazott meg: megfirkált választások, alkotmányos diktatúra útján.
Ugyanakkor Inotai András oda-vissza bebizonyította, hogy az ország történelmileg egyedülálló alkalmat szalasztott el a korszerűsítésre. A régiós vetélytársak – Romániát és Bulgáriát leszámítva – már szinte minden fontos mutatót tekintve előbbre tartanak.
A Fidesz ideológiáját – Heller Ágnes szavaival – a rasszista nacionalizmus, az ellenségképek gyártása, a fenyegetettség érzetének keltése, valamint az jellemzi, hogy az ország folyamatosan harcol valami vagy valaki ellen, aki éppen el akarja pusztítani. Eközben Orbán az, aki megvédi és megmenti a magyarokat. A nép lelkét azonban megmérgezi a gyűlölet és a rettegés.
Amióta Orbán 7 éve meghirdette az illiberális demokráciát, egyetlen más politikus sem ápol annyira bensőséges viszonyt a Putyin-, Erdogan-, Alijev és Hszi-féle tekintélyelvű populistákkal, illetve diktátorokkal, mint a magyar kormányfő. Ugyanakkor ami az EU és az Európai Néppárt követeléseit illeti, a politikus megmutatta, hogy ígéretei még annyit sem érnek, mint a papír, amelyre azokat nyomtatták.
De majd a jövő évi választások megmutatják, hogy mennyire van igaza Ungváry Krisztiánnak, miszerint a mostani rendszert választáson nem lehet legyőzni, főleg nem, ha azt a Fidesz szervezi.
Az elemzés szerint az osztrák kancellárt ugyan időnként „Orbán light”-nak vagy „Orbán soft”-nak nevezik, ám magyar kollégájával ellentétben csupán feszegeti a demokratikus kereteket, de még nem lépte át a határokat. Ezzel szemben a magyar politikus immár teljes mértékben lerombolta azokat az intézményeket, amelyek jóvoltából egykor megnyerte a választásokat, és az már csak hab a tortán, hogy az állam teljes átalakításának szándékát nem is titkolta.
Ugyanakkor abban teljesen egyformák ők ketten, hogy egy szűk klikk irányítja mindkét országot, pártjukat engedelmességre kényszerítették. Ifjúkori barátaik magas sarzsikat kaptak, egy család ők. A két első számú vezető csak olyanokat lát szívesen maga körül, akiknek megkérdőjelezhetetlen a hűsége. Szektához hasonló szervezet jött létre ily módon, ahogy az már csak a populistáknál szokás.
Mindketten jobb felé terelték keresztény-konzervatív pártjukat. Lenyúlták a szélsőjobbos vetélytársak programját, így mindenekelőtt a bevándorlásellenességet és vitték azok szavazóit is. Nemzeti populistákról beszélünk, ám Orbánnál erősebb az ideológiai háttér, illetve radikálisabb a retorika. Ő a keresztény Európát propagálja.
A Fidesz immár kézben tartja az összes féket és ellensúlyt, azaz már nem független az igazságszolgáltatás, az Alkotmánybíróság, nincs ellenzéki sajtó, megszűnt a felsőoktatás, az államapparátus, a művészetek és az értelmiség autonómiája. Völkisch-klerikális szellemben módosították az alaptörvényt. A többszörösen átírt választási rendszer és a sok kardinális törvény szavatolja Orbán teljhatalmát.
Cimborái egyre gazdagabbak lesznek. Mind ő, mind Kurz nagyon ügyel arra, hogy kézből etesse a médiát. Úgy hogy a magyaroknál jóformán már nincs is más, csak „közeli” sajtó. Ausztriában azonban még nem lehet kijelenteni, hogy vége a szólás szabadságának, miközben nem kétséges, hogy Orbán elnyomó hatalmat valósít meg.
Mivel Kurz törekvései beleütköznek a jogszabályokba, ugyanakkor egyre népszerűtlenebb a közvélemény szemében, rövidesen meglátjuk, hogy hajlandó-e visszafogni magát, avagy a tekintélyuralom felé halad tovább.
Lemondott a szlovén igazságügyi miniszter, mert a miniszterelnök nem hajlandó kinevezni a két kiszemelt szakembert a júliustól induló Európai Ügyészséghez (EPPO), sőt, arra adott utasítást, hogy kezdjék elölről a jelölést. Miközben a 2. félévtől országa veszi át az EU soros elnökségét. Az új uniós testület feladata az lesz, a román Codruta-Kövesi vezényletével, hogy visszaszorítsa a korrupciót a földrészen, ám Jansa húzása akadályozza, hogy teljes lendülettel kezdődjön meg a munka.
A politikus heteken át halogatta a jóváhagyást, amit az EPPO igazgatónője igen rossz jelnek minősített. Szerinte az arra utal, hogy Ljubljana nem akar komolyan részt venni a vesztegetések, az uniós pénzek elsikkasztása elleni küzdelemben. Jansa ugyanakkor azzal vádolja Codruta-Kövesit, hogy az politikát akar csinálni, miközben a magyarok a svédek, az írek, lengyelek és dánok nem is csatlakoztak a szervezethez.
A szlovén főügyész ezzel szemben kifejtette, hogy a politikus megszegte az egyik legfőbb alkotmányos elvet. Jansa egyébként jobboldali-populista, akinek már eddig is jó néhány megdöbbentő húzása volt, ideértve hogy próbálja aláásni a sajtószabadságot.
Nagyon úgy néz ki, hogy Lukasenko, Asszad és a myanmari tábornokot a hatalom megszállottjai, akik úgy jártak, mint a kábítószeresek: folyton újabb és újabb adagra van szükségük, és ennek érdekében a bűncselekményektől sem riadnak vissza. Emiatt azután a puccsal hatalomra került hadsereg fellépése folytán vér folyik az ázsiai ország utcáin, de ugyanez a helyzet a belorusz börtönökben is, ahol a letartóztatott ellenzékiekből próbálnak vallomást kicsikarni.
Mellesleg éppen Belarusz mutatja, milyen könnyen beindul az erőszakspirál az autokráciákban. A választási csalás után kirobbant tiltakozást gumibotokkal verték le, és vadászat indult mindazok ellen, akik beszámoltak a kegyetlenkedésekről. Igaz, a hatalmon lévő bűnözőknek általában nincs is más választásuk, mint törvénysértés, mert különben száműzetés, rabság vagy esetleg még rosszabb vár rájuk. Ezért ragaszkodnak foggal-körömmel uralmukhoz.
A világ a legtöbbször legfeljebb szankciókkal tud tiltakozni az ilyen bűntettek ellen, de hosszú idő kell ahhoz, hogy azok hassanak. A nemzetközi diplomácia hívei épp ezért az együttműködést szorgalmazzák, mert ha közelebb kerülnek egymáshoz a gazdaságok, hat egymásra a tudomány és a kultúra, az egy idő után változást idéz elő. De ettől még igaz, hogy manapság az uralkodó szelek évek óta a tekintélyelvűség irányába repítik a világot.
Hogy ez ne így legyen, ahhoz egy másik eszköz a büntetés, vagyis, hogy vonják felelősségre az emberiesség elleni akciók felelőseit. Csakhogy a Nemzetközi Büntető Bíróságot geostratégiai megfontolásokból szabotálják a nagyhatalmak. Az USA nem ismeri el illetékességét, mert védi a katonáit és a politikusait. Oroszország pedig nem engedi, hogy a Biztonsági Tanács Hágának adja át Szíria ügyét, mivel Asszad Moszkva szövetségese.
Erős a gyanú, hogy felült egy magyar szélsőjobbos kormányzati propaganda anyagnak az erősen konzervatív amerikai republikánus szenátor, Ted Cruz. A politikus ugyanis feltett a világhálóra egy összeállítást, amelyből az derült ki, hogy az amerikai katonák nyámnyilák, pipogyák orosz társaikhoz képest. A film már jó ideje forgott a tengerentúlon a fehér felsőbbrendűség hívei körében, ám egy brit szakértő kimutatta, hogy a forrás az Alapjogok Központjának egyik munkatársa, Koskovics Zoltán volt.
Ő hasonlította össze a két toborzó filmet, márpedig munkaadója szorosan kapcsolódik a szélsőjobbos magyar kormányhoz és annak elnökéhez, Orbán Viktorhoz, aki Putyin szövetségese. A művet különben felkapta egy orosz szélsőséges portál is.
Amikor az amerikai veteránok, illetve aktív katonák képviselői felháborodottan tiltakoztak, miután Cruz leszólta az USA hadseregét, a kubai származású politikus kijelentette, hogy az Egyesült Államok fegyveres erőinél nincs jobb az egész világon. Amikor pedig azt vetették szemére, hogy az orosz elnök kezére játszik, közölte, hogy gyűlöli a kommunistákat. A gond csak az, hogy sem Oroszország, sem Magyarország nem kommunista.
A már idézett elemző szerint a videó azt kívánja bizonyítani, hogy a liberalizmus meggyengíti Amerikát, főleg a tekintélyelvű Oroszországgal egybevetve. A szélsőjobb pedig azonnal ráveti magát a Kreml propagandájára, mert egyetért azzal, hogy fel kell lépni a liberális eszmék ellen.
ÉLET ÉS IRODALOM Szerző: PETSCHNIG MÁRIA ZITA 2021.05.28.
A világjárvány és a nyomában járó válság sem tántorította el az Orbán-kormányt az előrehozott költségvetés-készítéstől. A jövő évre szólót most is május elején nyújtották be a parlamentnek a következő örömteli üzenettel: „...ismét fél év áll mindenki rendelkezésére a költségvetési keretek és a kormányzati intézkedések, valamint a pénzügyi mozgástér megismerésére” (T/16118. számú Törvényjavaslat Magyarország 2022. évi központi költségvetéséről, Bp. 2021. május, 209. o.).
Ha tényleg így lenne, jó lenne! Az utóbbi években a nyáron megszavazott költségvetéseket nemcsak a változó konjunkturális körülmények írták felül, hanem – még inkább – az, hogy elfogadásuk után számos lényegbevágó kormányzati döntés született. Ez történt a tavalyi és az idei költségvetéssel is, és nagy valószínűséggel a 2022. évinek is ez lesz a sorsa.
A múlt évi költségvetés alól nemcsak a növekedési alapok mozdultak el a járványban értelemszerűen, hanem időközben a kormány költségvetési politikája is gyökeresen megváltozott. Rövid távú politikai érdekeiknek (a 2022-es választások megnyerése) inkább megfelelőnek tartották azt, ha élnek a brüsszeli engedménnyel: a maastrichti 3 százalékos GDP-arányos hiánykövetelmény alóli felmentéssel. Ennek jegyében a múlt év második felétől felpörgött pénzszórás következtében az eredetileg egyszázalékosra tervezett államháztartási deficit megnyolcszorozódott. A tavalyi hiány 40 százaléka decemberben termelődött ki, ami nem véletlen: a pénzesőben részesülő kedvezményezetti kör a kiutalt összegeket zömében idén tudja elkölteni, és így jobban megmarad 2022-ig az emlékezetében.
Az idei költségvetést – eszement módon – a járvány magyarországi megjelenésekor állították össze, amikor még csak szélsőséges találgatások voltak a pandémia gazdasági hatásáról, magyarán: semmit nem lehetett tudni. Elfogadása után a kormány számos olyan döntést hozott – beleszeretve a nagyobb mozgástér adta osztogathatóságba –, hogy a Pénzügyminisztérium tavaly év végén 6,5 százalékra emelte a 2021. évi hiánytervet a parlament által elfogadott 2,9 százalékról. Most tavasszal viszont, amikor a változások egy részét a kormány – kivételesen – a parlamentnek is bemutatta, már 7,5 százalékos ez évi deficitre kértek felhatalmazást. Ez azt jelenti, hogy a bevételeket meghaladó többletköltés idén 1500 milliárd forint helyett várhatóan 3900 milliárd forint lesz, ami nem kis különbség. Ki és miként tudott volna erre felkészülni? Senki. (S hogy a deficitet milyen tételek emelték meg, erről a kormányzati előterjesztésben csak a Költségvetési Tanács külön kérésére tettek be egy táblázatot. Ám ebből is csak néhány tétel azonosítható be, így Paks II. többletkiadása, béremelések, lakásépítések többlettámogatása, adó- és járulékbevételek kiesése; a hiánynövekmény fele teljes homályban maradt.)
Az előrehozott költségvetés-készítés – a hazai gyakorlatban – nem tudja beváltani a kiszámíthatóság, a felkészülhetőség ígérvényét, viszont nagyon kényelmes a kabinetnek és nagyon kényelmetlen az elemzőnek. És mindenki másnak, aki bármit is meg akar tudni arról, hogy például egyik évről a másikra miként alakulnak a költségvetés oktatási, egészségügyi, honvédelmi stb. kiadásai. A kormány ugyanis a költségvetés késő tavaszi, kora nyári tárgyalásával meg tudja úszni az év végi viharos költségvetési vitákat, ami választások előtti évben különösen jól jön. Mint most is. Másrészt nem kell bíbelődnie a költségvetési tervszámok bázisadatainak meghatározásával, viszonyítási alapul elégségesnek véli beírni az előző évi tervadatokat. Így állt elő tavaly az az elképesztő helyzet, hogy a 2021-re szóló költségvetés összeállításánál a kormány minden további nélkül, szemérmetlenül azokat a 2020. évi előirányzatokat használta az összegző táblázatokban bázisként, amelyeket még négyszázalékos növekedés feltételezése mellett határoztak meg. Ez azért volt súlyos hiba, mert akkor már tudott volt, hogy növekedés helyett visszaesés lesz...
TELEX Szerzők: LENGYEL-SZABÓ PÉTER, SZILÁGYI MÁTÉ, SZILLI TAMÁS 2021.05.29.
Ez az első hétvége a kijárási korlátozás eltörlése óta, és most már lehet nagy zenés-táncos bulikat is tartani közel hét hónap után. Péntek este a Budapest Parkban tartották az egyik legnagyobb hazai bulit, 2200 fővel: mi pedig megnéztük, leforgattuk, belassítottuk.
Múlt hétvégén, az ötmillió beoltott elérése után megváltoztak a szabályok: létszámtól függetlenül lehet szabadtéri zenés-táncos rendezvényeket tartani, de ehhez szükség van védettségi igazolványra. Arról, hogy a nyári koncertek és a fesztiválok szabályozása mennyire lesz életszerű – illetve mennyire nem –, ebben a cikkünkben írtunk.
De a különböző eseményekre különböző szabályok vonatkoznak: például a lakodalmaknál 200 fő, magánrendezvényeknél 50 fő a felső korlát, amelyekhez nem kell védettségi igazolvány – itt részletesen összeszedtük, hogy ki hova mehet, mit kell vinnie, illetve mit kell viselnie.
Mi, magyarok, nehéz helyzetben vagyunk. A piacosítás negatív következményeit az elszenvedők nyakába varrták. A piacosított társadalom nemcsak a megélhetést tagadja meg ezektől az emberektől, hanem a méltóságot is. A nagyvárosból nézve a kisvárosiak nem elsősorban szegények, hanem mucsaiak, szexisták, idegengyűlölők és homofóbok lettek.
Az életünket harminc éven át keretező világrend a 2010-es évek második felére megszűnt. A tavalyi év pedig lebontotta a korábban uralkodó piacfétis utolsó szellemi végvárait is. A pandémia tapasztalatával felvértezve már nem kérdés, hogy az államba vetett közbizalom, a bürokratikus kompetencia vagy a politikai vezetés minősége legalább olyan fontos egy ország jóléte szempontjából, mint a „szabadpiaci” gazdaságpolitika. Sőt az is világos, hogy akik túl komolyan vették az utóbbit, azok gyengének bizonyultak az előbbi tényezők mentén.
Ezzel pedig lezárult a neoliberális ideológia korszaka. Negyven éve, amikor Thatcherrel és Reagannel hatalomra került, a nyugati államokat az állami túlterjeszkedés okozta gazdasági és társadalmi szklerózis, valamint a szovjetek elkerülhetetlen győzelmétől való félelem jellemezte. Az új ideológia leverte ezeket a béklyókat, szárnyakat adott, és visszahozta a Nyugat erejét, presztízsét és önbizalmát. A friss gondolatok azonban egy idő után dogmává merevedtek, és megakadályozták az egyre szaporodó mellékhatások felismerését, hogy a kezelésükről ne is beszéljünk. Ma pedig megint ott tartunk, ahol negyven-ötven éve, csak éppen a piaci túlterjeszkedés kreálta bizalmi válságra és a kínai kihívásra keresi a Nyugat a választ.
Ez a válasz pedig megkerülhetetlen kontextust jelent majd nekünk, magyaroknak is. Értenünk kellene kívülről-belülről, hogy kellő körültekintéssel alakíthassuk ki a saját stratégiánkat. Hogy végre ne a kurrens nyugati dogmákhoz való viszony végletei közt csapongjunk meggondolatlanul. Jó volna nem naivan fejest ugrani az éppen uralkodó áramlatokba, mint 1990-ben tettük, vagy cinikusan csak rövidtávú hatalmi érdekek mentén viszonyulni hozzájuk, mint az elmúlt évtizedben történt.
Első lépésként tisztázni kell, hogy mi is vitte annyira félre az előző évtizedek nyugati és hazai berendezkedését. Ennek az írásnak ez a célja...
„Említhetek további jeleket is, például azt, amikor a miniszterelnök két tábornokkal az oldalán tartott sajtótájékoztatót, ilyesmi leginkább Közép-, Dél-Amerikában szokás. Aztán, még ugyancsak novemberben, egy tábornok nyilatkozott, fenyegető hangon, azt hangoztatva, hogy fenn fogják tartani a békét. Mintha a vírus miatt bármiféle békétlenség lett volna az országban. Ezek mind abba az irányba mutattak, hogy van egy kormányzati elszánás arra, hogy fegyveres erőszak árán is az történjen, amit a hatalom akar” – így nyilatkozott a Hírklikknek Vörös Imre egykori alkotmánybíró, az esetleges ellenzéki győzelem utáni teendők egyik jogi megalapozója.
– Gyakorlati oldalról akartam kezdeni ezt a beszélgetést, miközben ön persze egy elméleti szakember…
– Már én is szóba akartam hozni a gyakorlati aspektusokat, hogy végre túllépjünk ezen, a mostanra kialakult túlságosan is elméleti vitán…
„Szerintünk a közhatalom kizárólagos birtoklása megvalósult, ezért mi úgy gondoljuk, hogy az alkotmányos állapotot, a jogállamot, a demokráciát vissza kell állítani. Mi csak – képletesen szólva – a „belgyógyászok”, a diagnoszták vagyunk, a közéleti szereplők, civilek, politikusok a „sebészek”, akik majd a műtétet elvégzik. És erre a „sebészeknek” fel kell tudniuk készíteni a választókat” – nyilatkozta Vörös Imre volt alkotmánybíró a Hírklikknek, az interjú második részében. Azt is elmondta: most már gyakorlati lépésekre van szükség.
– Azt mondta a beszélgetésünk elején, az interjú első részében, hogy most már gyakorlati lépésekre van szükség, mert még szerteágaznak a gondolatok, akkor is, ha a végeredményt tekintve – azaz, hogy váltásra, változásra van szükség –, egy irányba mutatnak. Fleck Zoltán is azt nyilatkozta, hogy ezeknek a véleményeknek konszenzusra kell jutniuk, ön meg hozzáteszi, hogy erre sürgősen szükség lesz. Mi múlik önökön?
– Mielőtt erre válaszolnék, röviden felvázolnám, hogy jogász-elemzői körökben melyik az a három fő irány, ami eddig kirajzolódott. Hozzáteszem, hogy ennek a vitának nagyon is megvolt a létjogosultsága, ezeket le kellett folytatni. A diskurzus az említett Elek-Vörös- féle javaslattal indult, amelyhez nagyon sokan csatlakoztak, amiből az is következik, hogy viszonylag széles az egyetértés abban, hogy a közhatalom kormány általi kizárólagos birtoklásához vezető folyamat miatt – amelyet a régi Alkotmány és az Alaptörvény is tilt, tehát alkotmányellenes –, a közjogi-alkotmányos változás sürgető, az új országgyűlés számára azonnal megteendő lépéseket jelent. Ezt a Költségvetési Tanács példáján szoktam bemutatni; egy új kormány evidensen nem tudja megvalósítani programját, mert az idén, a mostani országgyűlés által elfogadott költségvetés kényszerpályára tereli. Ezért ezt már az első ülésnapon módosítani kell. Az Alaptörvény azonban ezt nem engedné meg számára, pontosabban a Költségvetési Tanács egyetértése szükséges. A KT három tagjából kettő már vétót emelhet. Ami pedig a következő évi költségvetést illeti, ha nincs meghatározott időn belül költségvetés, a köztársasági elnök 2024-ben feloszlathatja a parlamentet, vagyis három ember tíz hónapon belül eljuttathatja az országot az új választásokig. Ez csak egy a sok-sok taposóakna közül, de jól mutatja, hogy abban az álláspontban van némi illúzió, amely azt állítja, az új kormány számára van itt elegendő mozgástér. A másik felfogás ehhez az előbbi véleményhez kapcsolódik: az ezt vallók is egyetértenek abban, hogy a kiinduló pontot az Alaptörvénynek a kizárólagos hatalomra törekvést tiltó rendelkezése adja, viszont a cselekvést későbbi időpontra helyezi, mondván, hogy előbb a társadalom közös tudására, és akaratának megszerzésére van szükség. Ez egy elsöprő népmozgalomba torkollva adná meg az új kormány mozgásterét. Szerintem ez némiképp illúzió. Épp az előbb, a Költségvetési Tanáccsal kapcsolatos példám mutatja meg, hogy mennyire az. Jogászként az a véleményem, hogy ebben az esetben Bárándy Péter jóslata lesz a valóság. A harmadik variáció az alkotmányos forradalom és az alkotmányozó nemzetgyűlés gondolata. Ezzel az a baj, hogy nem lehet tudni, ki hívja össze az alkotmányozó nemzetgyűlést, és honnan veszi a felhatalmazást, közjogilag értelmezhetetlen...
Kétség sem férhet hozzá, hogy a magyar oktatási szektor a jelenlegi kormányzat mostohagyerekei közé tartozik. Igazából már a kormány 2010-es születésénél lemondtak róla, mikor megszüntették az önálló oktatási tárcát és a poroszos szemléletű Hoffmann Rózsa kezébe adták az államtitkárság vezetését. Azóta a szektor vegetál. A szakmát teljesen háttérbe szorították, így nem meglepő, hogy
a 2010 óta történt beavatkozások nemcsak nem voltak képesek a hazai oktatás évtizedes problémáin érdemben javítani, de nagyon sok kárt is okoztak.
„Évente tízezer gyerek megy a lecsóba” – mondta jogosan a budai kerületébe száműzött fideszes oktatáspolitikus, Pokorni Zoltán a tankötelezettség 16 évre leszállításáról. És valóban sorra születtek a teljesen szakmaiatlan, gyakran pusztán hatalmi vagy politikai kommunikációs okokból indított intézkedések: a 2011-es köznevelési törvénytől, a felsőoktatási keretszám csökkentéseken át a CEU elüldözéséig, amelyek a magyar tanulók tízezrei előtt zárták be a versenyképes tudáshoz való hozzájutás kapuját. Ha nem tudsz segíteni, legalább ne árts! – tartja a mondás. Sajnos a kormánypártok oktatáspolitikájának ezt az alacsony küszöböt sem sikerült megugrania.
Az elmúlt időszak szomorú hanyatlása tisztán látszik a hazai oktatás kimeneti mutatóiból is. A nemzetközi PISA teszteken minden kompetenciaterületen jelentősen visszaestek a magyar diákok eredményei a 2009-es OECD átlag körüli teljesítményhez képest.
A végzettség nélkül iskolát elhagyó diákok aránya a korábbi kedvező trenddel szemben 2010 óta 17%-kal nőtt, míg a felsőoktatásban továbbtanulók évenkénti létszáma 30 ezer hallgatóval csökkent.
Az esélyegyenlőség terén nagyon komoly gondok vannak: hazánk világviszonylatban is makacsul tartja a helyét azon országok között, ahol a legerősebben határozza meg a diákok tanulmányi teljesítményét a családi háttér.
Ki kell jelenteni, hogy el van akadva a hazai oktatási rendszer. Márpedig a közepes jövedelmű országok csapdájából kizárólag az oktatásba történő jelentős beruházással törhetünk ki...
Idén arra kértünk gyerekeket, írják vagy rajzolják le, milyen házban, hol szeretnének élni.
Különleges év telt el a tavalyi május utolsó vasárnapja óta. Több hónapnyi bezártság, óvoda-, osztály-, iskolatársak, óvónők, tanítók és tanárok személyes jelenléte nélkül telt karanténlét után egészen másképp látjuk otthonunkat. A nappaliból iroda, a gyerekszobából tanterem lett, a kert, a Városliget vagy a belvárosi játszótér a suliudvart helyettesítette. A lakás fontosabb lett, mint az elmúlt időszakban bármikor, adódott hát az ötlet: elképzelni az álmok otthonát. Lapunk 7-13 év közötti alkotói szabadon engedték fantáziájukat...
Aszonta az Ibojnéni a tennap, hogy na gyerekek, hónap sétálunk, kirándulunk a városba ki, most, hogy lehetmá mer monta a bácsi a tévébe, hogy legyűrtük a vírusot mind, hogy győsztünk nagyon. Montahogy a teraszok is nyitva mind, makszot se kell hordani, úgyhogy őttözzünk melegen meg rakjon mindenki anyuja uzsonát, mer egész délelőtt kiránduva sétágatunk majd máma. Mire a Pityu, hogy minek vigyük az uzsonát, ha aszt délután kell megenni, mire az Ibojnéni aszonta nekihogy fogja be a száját, merha rosszalkodik, hátraköti a sarkát neki.
Hogy hova hátra, aszt nem monta, mer a Pityu mögött csak a Kisböske állt, gondótam, na, össze lesznek kötözve ezek ketten, akkor nem tudnak kirándulási sétálni a városba ki. Fölsorakosztunk máma reggel, hogy indulunk, elöl az Ibojnéni, asztán a gyerekek, a végén meg a dadus, és halattunk kirándulási sétálva, mikor a sarkon véletlenül főbukkant a papbácsi, az, amelyik szok az oviba bejönni, és hallomám hátul a dadust, hogy na, már csak ez hiányzott. Morogott ott szegény. De annyira örűt a papbácsi meg az Ibojnéni, hogy dejó, mennyünk akkor a tenplomfele.
Mérne mennénk arra éppen, mer ojanmindeggy, hogy merre is megyünk. Morgott a dadus hátulhogy tutta ő, hogy ezlessz, morgott erössen, de csak mentünk a tenplomhoz. Monta a papbácsi, hogy ugyis mostvót a pümkösd, szállt a szentlélek meg ilyenek. A Pityut lekakáta egy galamb, mire monta, hogy biztos a szentlélek vót, ahogyan szát fölfele, de az Ibojnéni aszonta, hogy minnyá kap egy pofont, de aszt nem, hogy gyere ide Pityu, letörülöm rólad a kakát. A dadus pucógatta neki, közbe megérkesztünk a tenplomhoz, és mondja a papbácsi, hogy mennyünk be akkor áhittani kicsit...
ÁTLÁTSZÓ / HETI LAPSZEMLE Szerző: ERDÉLYI KATALIN 2021.05.28.
Népszava: Visszaszerezné a kormány a ferihegyi repülőtér üzemeltetését
Ismét többségi tulajdont szerezne a Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőteret üzemeltető cégben a magyar állam – írja a Népszava a kormányközeli Magyar Nemzet alapján. A kormányközeli lap szerint tárgyalások indulhatnak a 2005-ös privatizáció visszafordításáról. A Magyar Nemzet „iparági forrásokból” úgy értesült, a többségi tulajdon megszerzésének az előkészítése Palkovics László, az innovációs tárca vezetőjének a feladata lehet.
Nem volt túl elővigyázatos a hivatali vesztegetéssel vádolt fideszes parlamenti képviselő, Boldog István, aki a Blikk információi szerint örömében egyenesen Ausztriába szaladt bizalmasával méregdrága Hugo Boss-öltönyöket vásárolni abból a 20 millió forintos kenőpénzből, amelyet az ügyészség szerint 2019-ben kapott társaival az ügyben szintén megvádolt vállalkozótól, M. Róberttől, lezsírozott projektek ellentételezéséért.
Nem keresi a rendőrség a Tarlós István idején kötött, sok kritikát kapott metrókocsi-felújítási szerződés “felelősét” – tudta meg a lap. A Nemzeti Nyomozó Iroda közölte: “mivel a feljelentett cselekmény nem bűncselekmény”, ezért elutasították a Fővárosi Önkormányzat feljelentését a Tarlós-érában levezényelt járműfelújítás ügyében.
A lakástörvényhez benyújtott módosító indítványt a kormány – meghallgatva és megértve a frakció álláspontját – csak a főváros világörökségi részére vonatkozóan fogja támogatni – fideszes források arról tájékoztatták az atv.hu-t, hogy ezt a tájékoztatást kapták tegnap este a kormánypárti képviselők Kocsis Máté frakcióvezetőtől.
Két lépésben szerezte meg az állam a hányattatott sorsú sármelléki repülőteret. Tavaly novemberben az üzemeltetésért felelős önkormányzati cég 90 százalékát vásárolta meg a hévízi önkormányzattól, majd áprilisban a repülőtéri ingatlanokat Széles Gábor kormányközeli nagyvállalkozótól.