2021. május 16., vasárnap

SZABAD SZEMMEL: A FIDESZRE AZ UTÓBBI JÓ 10 ÉV LEGSZOROSABB VÁLASZTÁSI KÜZDELME VÁR - A NÉPSZAVA NEMZETKÖZI SAJTÓSZEMLÉJE

NÉPSZAVA
Szerző: SZELESTEY LAJOS
2021.05.16.


Bloomberg


A hírügynökség szerint Karácsony Gergely az ellenzék legesélyesebb potenciális jelöltje, miközben a Fideszre az utóbbi jó 10 év legszorosabb választási küzdelme vár - ekkora kihívással Orbán Viktor 2010 óta nem nézett szembe. A hat párt szeretné kiütni a nyeregből a miniszterelnököt, aki az unión belül példátlan hatalmat összpontosított a kezében, és követőkre talált Lengyelországban, valamint egyre inkább Szlovéniában is.

Kiterjesztette befolyását a sajtóra, a bíróságokra az oktatásra, emiatt többször is összetűzött az EU-val. Az ország ellen vizsgálat indult a jogállam lebontása miatt. A legutóbbi felmérések azt tanúsítják, hogy a két rivális oldal fej-fej mellett halad. A másfél évvel ezelőtti helyhatósági választás az utóbbi több mint egy évtized legnagyobb vereségét hozta a Fidesz számára.

Karácsony az indulás bejelentésekor azt közölte, hogy egyesíteni kívánja az országot a korrupcióval vádolt uralkodó elittel szemben, amelybe beletartoznak Orbán közeli körök, így családtagjai is, miután iszonyatos vagyonokat halmoztak fel.

Hogy a kormány egyáltalán nem becsüli le a veszélyt, az kiderül abból, hogy hozzákezdett a központi jogkörök kiszervezéséhez. Így magán alapítványokat hoz létre, Orbán híveivel az élen. Ezek olyan feladatokat látnak majd el, amelyek normális körülmények között az államra hárulnának. Új független testületként működik tovább a nukleáris felügyelet, amit sokan szintén úgy értékelnek, hogy Orbán a választások kimenetelétől függetlenül meg akarja őrizni befolyását.

Akárki is lesz az ellenzék kormányfőjelöltje, fel lesz adva számára a lecke, hiszen a másik oldalon ott van Európa legnagyobb propaganda gépezete, egy óriási központi pénzalap, valamint a kézben tartott állami intézmények hálózata.

Spiegel

A távozásra kényszerített lengyel ombudsman úgy látja, hogy az EU-nak közbe kell avatkoznia, mert országa lépésről lépésre követi a magyar utat, és mind inkább versengő tekintélyuralom lesz. Azaz a PiS fokozatosan építi ki hatalmi állásait, az ellenzéknek viszont folyamatosan csökken a lehetősége, hogy az urnáknál meg tudja verni a kormányt, még akkor is, ha e pillanatban tisztességesnek ígérkezik a két év múlva esedékes választás.

Bodnar, aki számára az Alkotmánybíróság még két hónapig engedélyezte, hogy hivatalában maradjon, miután mandátuma már tavaly lejárt, csak éppen a parlamenti pártok ellentétei miatt még mindin nincs utódja, nos, ő azt mondja, hogy az unió érthetetlenül megértő a lengyel rezsimmel szemben, noha volna lehetősége, hogy megálljt parancsoljon a jogállam felszámolásának. Ugyanakkor a jogállami mechanizmus hatékonyságát egyelőre bizonytalannak látja.

Ezzel együtt azt tapasztalni, hogy a PiS az ügyészség után kiterjesztette befolyását az Alkotmánybíróságra is, ám ezek után aligha kérdéses, hogy az miként határoz hamarosan az ügyben: a közösségi vagy a nemzeti jognak van-e elsőbbsége. Miközben ez kardinális kérdés abból a szempontból, hogy Lengyelország továbbra is az unió tagja lehet-e.

A PiS folyamatosan építi ki pozícióit, hogy uralmát semmi se veszélyeztesse. Most éppen a helyi sajtót kebelezi be az állami olajcég bevonásával. Azért az PKN Orlent veszi ehhez igénybe, mert a lengyeleknél – a magyarokkal ellentétben – nincsenek „közeli” oligarchák. De a párt is uralni kívánja a közbeszédet. A civil társadalom pedig még gyenge, hogy felemelje a szavát ellene.

Fontos a helyzet megértéséhez, hogy az átlagember számára sokkal többet számít a PiS által kínált szociális és gazdasági biztonság, mint a bíróságok átalakítása, utóbbi igazából nem is jut el hozzá. Ez azonban már nem vonatkozik a vállalkozókra, akik egyre kevesebb eséllyel szállnak jogvitába az állammal szemben. A kormány gyatra teljesítménye a járvány elleni küzdelemben jó néhány ember szemét felnyitotta.

Az uniónak azonban közbe kell lépnie, mert egy fontos tagországról van szó, ráadásul a lengyelek többsége kifejezetten szükségesnek tartja, hogy Brüsszel szót emeljen a demokrácia és a jogállam, vagyis saját értékei mellett.

FT

Lengyelország óriási gazdasági programot jelentett be, hogy mielőbb újrainduljon a gazdaság a járvány után. A konzervatív-nacionalista kormány az egykori roosevelt-i New Deal után Lengyel Dealnek nevezte el a csomagot, amely célul tűzi ki, hogy az egészségügyi kiadások az évtized végéig a GDP 5 %-ról 7 százalékra nőjenek, egyben adócsökkentést irányoz elő. Megkönnyítik a lakásvásárlást, segítik a nyugdíjasokat és a családokat. Az alacsony és közepes keresetűek a jövőben kevesebb adót fizetnek.

A programot széles körben úgy tekintik, hogy azzal a hatalom saját helyzetén igyekszik javítani a 2023-ban esedékes választás előtt, miután a Covid-19 70 ezer emberéletet követelt és jó 30 év óta először recessziót idézett elő. Morawiecki azzal korteskedett az átfogó intézkedésrendszer mellett, amelyet az EU költségvetéséből, illetve a ragályalapból fedeznek, hogy itt az esély a Nyugattal szemben fennálló jóléti hátrány felszámolására, egyben a középosztály megerősítésére. A most előirányzott beruházások ezen felül 500 ezer állást teremtenek.

A pénzügyminiszter azt mondta a lapnak, hogy az adócsökkentés 7 milliárd zlotyval csökkenti a költségvetés bevételeit, ezt részben a gyorsabb növekedésből kívánják pótolni. Emellett 3 milliárd zlotyt adnak, hogy a fertőzés miatt nehéz helyzetbe került önkormányzatok szintén tudják anyagilag segíteni a gazdaságélénkítő befektetéseket.

Die Presse

A vezető osztrák lap immár elképzelhetőnek tartja, hogy új választásokat kell kiírni, miután a kancellár ellen hamis vallomás gyanújával eljárás indult, de az ügy miatt az egész állam válságba került. Ha kiderül, hogy Kurz valóban hazudott a parlamenti vizsgáló bizottságban az állami vagyonkezelő vezetőjének kinevezése kapcsán, és emiatt vádat emelnek ellene, akkor ez szomorú nyitány lenne Ausztria történetében. Egyben komoly próba elé állítaná a bírát, akinek milligrammra mérlegelnie kellene a politikus kijelentéseit.

A döntéstől függ az egész további osztrák belpolitika. Ha elítélik a végrehajtó hatalom fejét, akkor nem maradhat tisztségében. A koalíciós partner zöldek egyelőre kivárnak. Az ellenzék viszont veri a harci dobokat, pedig Kurz már annyi slamasztikából kimászott. Ám ez most komolyabb. Ő maga is azzal számol, hogy perbe fogják, de persze azzal, hogy a végén felmentik.

Arra lehet számítani, hogy pártja azt fogja hangoztatni: nem lehet fogást találni a politikuson. Ezzel szemben az ellenzék várhatóan azt mantrázza: „hazug a kancellár!” Aki azt remélte, hogy a járvány csillapodtával, illetve a korlátozások eltörlésével könnyebb lesz, nos, az tévedett. A hang egyre durvább és agresszívabb a politikában. Folyamatosan tűnik el az eltérő vélemények, sőt az ellenfelek iránt tanúsított tisztelet.

Még a Néppárt is igen sprőd hangot üt meg, így rohamosan csökken a politikai intézményekbe, de még az igazságszolgáltatásba vetett bizalom is. A légkör egyre mérgezettebb. De lehet, hogy tényleg az lesz a jó, ha új választást írnak ki. Az ugyanis tiszta viszonyokat teremthet, illetve véget vethet az elviselhetetlen állapotnak.

Lassan lecseng a ragály, ugyanakkor nagy a munkanélküliség és óriási az adósságprobléma, a politika viszont mégis csak magával törődik. A nyugdíj, az adó és az oktatás reformját kár is említeni. Ám a helyzet sokáig nem maradhat így.

VEZÉRMAGYAR

REZEDA VILÁGA BLOG
Szerző: Rezeda
2021.05.16.


Érdeklődve figyelem, ahogyan a nemzeti fiúkról és lányokról olykor lecsorog a pátosz, és itt maradnak nekünk a fönnakadt szemeikkel csupaszon és ostobán. Röhejes, amit előadnak, ami kezdődött nagyon rég az egy a tábor egy a zászlóval, folytatódott a hajrá Magyarország, hajra magyarokkal, erre rápakolódott a malomkeréknyi kokárda, a véget nem érni akaró éjszaka, ahogyan a talpaik egymásra léptek Nélküled, a bocskai meg a Dunán ringatózó korona, az alaptörvény asztala és a mimagyarok. Most meg már Mátyás seregét „nyomta” Bécsnek büszke vára – ahogyan egyetlenünk citálta a Himnuszt a maga egyszerű módján a kantáros rövidgatyájában, ülj le Viktorka, egyes.

Orbán Viktor a pénteki Kossuth-szeánszon idézte a Himnuszt, mint aki ezt is tudja, aztán mégsem. Hibázni mindenkinek szabad, legfeljebb röhejes lesz, hogy nem okosabb, mint egy ötödikes. Úgy pedig különösen, hogy a fentebb fölskiccelt nyálcsorgató nemzeti pátosz közepette az ország miniszterelnöke nem tudja hazájának himnuszát, hajrá Magyarország, hajrá magyarok, fogd meg a szotyolám. Nem akarnám én ebbéli hiányosságait felróni minielnök elvtársnak, de ami nem megy, nem kellene erőltetni, például verseket citálni és országot vezetni, járjon inkább meccsre, az megy, az testhez álló. Viszont kitetszik a sorozatos kudarcokból, hogy minielnök elvtárs egy nemzeti színű lufi.

Tartalom nélküli forma, nagyhangú és kiüresedett senki. Nem először, próbál versekkel operálni, a legemlékezetesebb az volt, amikor Szabó Lőrinc szerelmes versét – „Mint lámpa, ha lecsavarom, Ne élj, mikor nem akarom” – elborzasztó kommunista terrort vizionálva a sorokba idézte. Így jár, akinek mindenről ugyanaz jut az eszébe, kommunisták, brüsszelek, gyurcsányok, sorosok. Ez is egy szint és világlátás, ha egy falusi párttitkáré is. Ők is szokták mondogatni az ünnepeken nyomatékot kívánva adni ostobaságuknak, hogy „ahogyan a költő mondja”, „nem elég jóra vágyni, a jót akarni kell”, és ezzel minden április negyedikén vagy november hetedikén megvolt az ünnep fénye.

Orbán lelke az övüké. Megvan a kalapja hozzá, és csak azért nem integet dísztribünről, mert még kifütyülné a szeretett népe, dudálna neki vagy festene a flaszterra jachtparkolót, de diktátorok a valósággal találkozni nem szeretnek. Ülnek a Kossuth stúdiójában, és a jön ki belőlük lelkük éjfekete tartalma, ábrándjaik és hazugságaik, pitiáner ostobaságuk, a népek pedig elalélnak a gyönyöröktől. Már, akinek vannak ilyen hajlamai, de akad bőséggel belőlük. Az, hogy belehibáz egy versbe a kedves vezető, szót sem érdemelne, ennyit tud, ez a szintje, de, azért, hogy a Himnuszt nem tudja, az necces. Mátyás seregét „nyomta” Bécsnek büszke vára...