TELEXSzerző: BOZSÓ ÁGNES2021.04.20.A koronavírus áldozatainak száma lakosságarányosan már hetek óta rendkívül magas hazánkban. A második és harmadik hullám ideje alatt sokan veszítették el családtagjukat, szerettüket. A gyászt és halált tabutémaként kezelő társadalmunkban „békeidőben” is nehéz megküzdeni a veszteségeinkkel, de a járványügyi intézkedések mellett ez még nehezebb. Cikkünkben szakember segítségével beszélünk a gyászról, annak feldolgozásáról, valamint arról, hogy hogyan segítsünk a gyászolóknak.
Magyarországon alapvetően elmondható, hogy egyre kevésbé foglalkozunk a halállal és a gyásszal. A múlt században megszokottnak számított, hogy az idős vagy beteg szeretteink otthon, családi körben hunytak el. A halál közelsége mindennapos volt évszázadokon keresztül, napjainkban mindez nehezen elképzelhető. A koronavírustól függetlenül is sokan kórházban halnak meg, az elhunyt teste a temetésig nem otthon kerül ravatalra. A modern ember nem beszél sem a szerettei, sem a saját lehetséges haláláról, pedig az elmúlástól való elfordulás, a halál tabusítása megnehezíti a veszteség utáni gyász feldolgozását.
Ugyanakkor ambivalens módon korunkra az is jellemző, hogy nap mint nap olvassuk, halljuk és nézzük a balesetek és háborúk halálhíreit – hívta fel rá a figyelmünket dr. Sarungi Emőke, gyászfeldolgozással foglalkozó pszichoterapeuta. A médián keresztül állandóan kapjuk a halálhíreket, amikre szinte nem is reagálunk...
